Gyerekek, ma egy olyan érdekes dolog történt velem, amit muszáj közkinccsé tennem, hadd szórakozzatok egy jót!
Bár az előzmények megint messzire nyúlnak vissza az időben, de kénytelen vagyok kifejteni őket ismét, hogy értsétek az egész történetet, úgyhogy ab ovo kezdjünk is neki. Már október vége óta tervezgetjük kis családommal, hogy karácsonyra kimennék hozzájuk Németországba, hogy örüljenek nekem, és mivel azóta kiderült, hogy 20-án még dolgom van este, úgyhogy a legjobb az volna, ha 21-én - azaz most szombaton - mehetnék ki hozzájuk. Osztottunk-szoroztunk, telefonáltam sokat, ilyen maszek autós fuvarozós illetőket, hogy mennyiért vinnének ki engem Münchenbe, de kicsit elhűltem az áraktól. Aztán úgy döntöttem, hogy bár az esélytelenek nyugalmával, de megnézem a Keletiben, van-e olyan überfasza 29€-s vonatjegy aznapra - és képzeljétek, volt! =D Diadalmasan mentem vele haza, és úgy lengettem meg apáméknak webkamera előtt, mint valami győzelmi zászlót, majd arra a kérdésre, hogy és mégis mikor ér be Münchenbe, feleltem, hogy 20:25-kor. Nna, apám erre elhúzta a száját, és mondta, hogy de neki akkor még ilyen céges bulija van, és legkésőbb fél tizenegyre érne ki elém... x'D
Én mondtam, hogy elleszek másfél órát a váróteremben/München belvárosában egy kedves kis kávézóban olvasgatva, apám közölte, hogy 19 éves lány csak ne lébecoljon este egyedül Münchenben a pályaudvar környékén, mert nem épp a biztonságáról híres a hely. Úgyhogy következő - részemről kissé demotiváló - ötletként jött, hogy akkor adjuk el a jegyet, mivel visszatéríteni nem tudják a MÁV-nál. (És akkor majd nem én megyek ki, hanem apámék jönnek haza 23-án.) Hát én felraktam a jegyet Expressz.hu-ra, és képzeljétek, ma végre hívott reggel egy bácsi, hogy őt ez nagyon érdekelné, KöKi-n tudunk-e tranzaktálni? Kettőre beszéltük meg a találkozót, és akkor úgy voltam vele, hogy ha már el kell mennem a világvégére megint, legalább intézzem el a többi dolgomat is közben, vittem könyvet, amit postázhatok, könyvet, amit leadhatok happonton, és hat könyvet, amit becserélhetek a MagNet-ben félrerakatott könyveimre. =D
No de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy jó sok motyóval indultam útnak, és kettőre meg is érkeztem, hívtam a faszit, hogy hol van, mire megkaptam, hogy hát ő még csak most indul útnak Üllőről... Vártam fél órát az OBI-ban - megkért, hogy ott várjak rá - ahol legalább kellemes meleg volt, majd mikor végre megérkezett, kezembe nyomott nyolcezer forintot - 8700 Ft a jegy... - hogy hát neki nincs több pénze, mert sietve jött el otthonról, és örüljek, hogy ennyit össze tudott szedni... -.-" Mondtam, hogy már ne haragudjon, de nem ettem volna meg, ha plusz öt percet késik, de a teljes összeget hozza... Viszont 700 forintért nem küldtem vissza Üllőre - ennél drágább nekem az az idő, mire visszaér... - ellenben kicsit pipa voltam miatta - oké, legyünk jóhiszeműek, és mondjuk, hogy igazat mondott, és tényleg nem volt nála több pénz de sajnos én egy ilyen undok anyagias rohadék vagyok, és nem nagyon tudok hinni neki...Meg azért ilyen pofátlanul alkudni, amikor direkt be is jelöltem, hogy fix áras a cucc, és nem akarok lejjebb menni az árával. >< Mindegy, karácsony alkalmából elengedtem azt a hétszáz forintot, hadd örüljön, s hadd mehessek végre a dolgomra én is...
Ellenben kedves McSors barátunk úgy döntött, kárpótol valamiképp a kellemetlenségekért, - és most kezdődik az, ami miatt mesélni akartam XD - ugyanis miután visszabattyogtam a metrómegállóba, felszálltam gyorsan a metróra, aminek lámpái már épp villogtak, hogy indul, de még szerencsére pont el tudtam csípni. Legalább is én először örültem magamnak, aztán furán néztem körbe, mert mintha rossz irányba ment volna a metró... Mert rohadtul nem vissza, a Határ úr felé indult el, hanem az ellenkező irányba. x'D (Ráadásul egyedül voltam nem csak a kocsiban, de ahogy néztem, az egész metrón! X'D) Aztán megállt, s a kedves géphang azt mondta, hogy maradjak nyugton, mindjárt peronhoz érünk, akkor kiszállhatok. Én nem is ugrabugráltam, gondoltam, csak kiáll a kocsi, hogy vágányt válthasson, mindjárt visszamegyünk a KöKi-re a visszafelé haladó vágányon, s nem kell majd aggódnom...
De azért nem voltam teljesen nyugodt - bevallom, még talán egy kicsikét féltem is - egyrészt, mert a mobilom épp akkor váltott az Ali Project LOST CHILD című számra, aminél creepybb kezdésű szám nem igen van a lejátszási listámon, másrészt meg felrémlett bennem néhány régi rémálmom a metrókhoz kapcsolódóan... Még nyáron álmodtam azt, hogy az Örsön voltam és metróval akartam menni valahová, ellenben amikor beszálltam a metrókocsiba, a bemondó nem a következő megállót mondta be, hanem azt, hogy abban a metrókocsiban épp milyen módszerrel fogják megölni az utasokat. És konkrétan az egyik kocsiban a szellőzőből klórgázt fújtak az utastérbe, a másikban lángszórókkal égették el az utasokat, a harmadikban vizet pumpáltak a kocsiba, hogy teljesen ellepje a teret és az utasok megfulladjanak; volt, amelyikben mindenhonnan előugró pengékre nyársalták fel az embereket, a miénkben - és csak hatalmas szerencsének köszönhettem álmomban, hogy még az ajtók záródása előtt sikerült leugranom a szerelvényről - meg savat spricceltek be a szellőzőn át...
Szóval ilyen gondolatok felmerülése közepette ücsörögtem a kocsiban, tökegyedül, generálva magamnak az ideget - és az az igazság, hogy közben baromira élveztem a szituációt. x'D Na de, hamarosan elindultunk a metróval, vissza a KöKi felé, és én fellélegeztem, hogy huh, mégis csak megyünk tovább... Hát nem! Széles ívben kikerültük a KöKi állomást, és elindultunk a kocsiszín felé! XD ...Gyerekek, én ebben a pillanatban megértettem, minek szereltek vészjelző gombot a metrókocsikba - hogy a hozzám hasonló szerencsétlenek rá tudjanak tenyerelni, és bele tudjanak nyivákolni a mikrofonba, hogy "elnézést, bennragadtam az utolsó kocsiban, tessék kiengedni..." x'D
De a vezető nagyon kedvesen és meglepően rutinosan kezelte a problémámat, szépen elmondta, hogy maradjak nyugodt, mindjárt bemegyünk a kocsiszínbe, ott se próbáljak meg kitörni az oldalajtókon, mert nagyot fogok esni, várjam meg, amíg hátrajön értem - mondtam, hogy oké, meg se mozdulok. Szépen beálltunk a kocsiszínbe, aztán hamarosan feltűnt a vezető is, nyitogatta sorra a kocsik közötti ajtókat - mert ugye ez még ilyen régebbi típusú metró xD - majd kedvesen mosolyogva kinyitotta az utolsó kocsi ajtaját is én meg elnézést kérőn pillogtam, hogy szép jó napot, elnézést a kellemetlenségért... Mire megkaptam, hogy ó, semmiség, előfordul, hogy valaki fennmarad a metrón és beviszik a kocsiszínbe. x'D És hozzátette, hogy legalább megtudom, hogy néz ki ez a dolog belülről. xD
És amúgy ebből a szempontból rémizgalmas volt - kurvanagy a kocsiszín, elég sötét, és gépolaj szag van benn, meg rengeteg metrószerelvény, és tök sokan sürgölődnek ott! (És tök vicces volt lemászni a metró vezetőfülkéjéből. x3) Aztán kinavigáltak az épületből, és a kedves bácsi elirányított, hogy merre érek ki az egész telepről, szólt, hogy jó messze van, de el se téveszthetem utána a Határ úti metrómegállót. Úgyhogy gyalogoltam egy nagyot, emésztve a dolgokat...
Az emberek többsége asszem nem lenne boldog egy ilyen élmény után - de én nagyon jól éreztem magam. =D Komolyan. xD
Egyszer feltétlenül próbáljátok ki, hogy fennmaradtok a metrón, és bevitetitek magatokat a kocsiszínbe! =D (Ezt értelem szerűen csak az Örs vezér tér, illetve a Kőbánya-Kispest állomásokon lehet elsütni, mert ott vannak felszíni kocsiszínek. xD) Bár, igaz, hogy ez csak akkor az igazi, ha véletlenül történik meg az emberrel... xD
Nna, ennyi akart lenni mára az élménybeszámoló. xD (Amúgy túl vagyok a vizsgáimon - mint tudjátok - és egy koncerten is, de mivel nem volt annyira jó a 16-ai fellépés, most nincs róla élménybeszámoló, majd lesz a 20-airól, ha jók leszünk. xD
Adieu!