Konbanwa~ Igazság szerint ma hajnalban majdnem írtam egy bejegyzést, hogy valószínűleg rövid úton meg fogok őrülni - ha ezt még eleddig nem sikerült volna megtennem (dehogyisnem) - de valamiért nem engedett be az admini bázisomra a blog.hu, úgyhogy elvetettem a dolgot úgy hajnali fél négy felé. Tehát most írok. xD

Nos, mától kezdve egyedül élek. Bezony. (Jó, csak félig-meddig, mert csak az emeleti lakás az enyém, nagyiék ugyanúgy ott laknak a földszinten, az emelet másik felében meg unokabátyámék, de mégis, elmondhatom magamról, hogy egy 62 négyzetméteres lakás egyetlen lakója vagyok. xD) Őszintén szólva, elég fura egy helyzet ez...

Egy párszor már tettem rá utalást, hogy apám február óta kint dolgozik Németországban - azóta nem is lakik itt, ünnepekkor jött csak haza - és ma hajnali háromkor Évi és öcsém is csatlakoztak hozzá, vitték a fél háztartást, és kiköltöztek vele. (Nem akarom részletezni azt a bútor- és dobozmennyiséget, amit az elmúlt két hétben csomagoltam/szétszereltem/össze-szét-le-fel-alá-fölé-mellé-ki-be-újrapakoltam... Mert ugye Évi zömében dolgozott az utolsó napig, múlt hét péntekre szólt a felmondása, én meg amikor épp nem öcsivel játszottam, bögréket-evőeszközöket-vázákat-játékokat és egyéb ingóságokat próbáltam viszonylag mozdíthatatlanul beleszuszakolni kismillió dobozba - aki élt már át költözést, az tudja, miről beszélek.) Ellenben fater szombat délelőtt érkezett a kocsival meg az utánfutóval, hogy na, akkor most pakoljunk fel mindent. Úgyhogy levittük a dobozokat, szétkaptuk a bútorokat, és azt hiszem, az elmúlt hónap összes képzeletbeli tesióráját bepótoltam, miközben le-föl rohangáltam a cuccokkal.

De kb.fél nap alatt - azaz tegnap XD - lecipeltünk mindent, és két doboz kivételével minden felfért az utánfutóra, bár este 11 felé faterék morogtak, mikor a kocsiba pakolták be a TV-t meg a törékeny holmikat, meg a kaját... xD (Így is itt hagytak egy csomó mindent, amit el akartak vinni - Évi kosztümjeit, amire mondjuk nem lesz szüksége kint egy darabig, a növényeket (pontosabban azt az egy árva bambuszkát, amit én ültettem nekik, hogy hozzon szerencsét, azt elvitték x'D) de öcsi játékai közül is maradt még itt nem kevés, meg még a koszos ruhák... Amiket majd csekélységem lesz szíves és kimos, bezsákol, és amikor őszi szünet közben Évi hazahoz kintről, csak bepakolja az itt maradt cuccokat a kocsiba, és akkor már végérvényesen is az enyém lesz az egész kecó. Yey.

Aztán bár olyan fél tizenkettőkor én is lefeküdtem aludni - addig tanultam a mai két ZH-mra, meg megcsináltam a paragraphom írástechnikára x'D - háromkor fater bejött elbúcsúzni, és bár semmit nem fogtam fel belőle, öt perccel később mint a rakéta pattantam ki az ágyból, hogy mondom mi a fene, elmennek, és még csak meg se ölelnek, vagy mi?! XD De még pont elkaptam őket a kocsinál indulás előtt, úgyhogy megölelgethettem mindenkit - majd halálra fagytam egy szál pizsamában x'D - meg elbúcsúzhattam öcsitől, Évitől, fatertól, aztán mondták, hogy menjek be, mert megfázom. Be is mentem. Megpróbáltam aludni, de vagy húsz percig csak sírtam - ekkortájt merült fel bennem, hogy én most bejegyzek, hátha, de végül nem lett belőle semmi, és talán jobb is... x'D

Szóval, ez a mostani helyzet. Ilyen... kettős érzésem van vele kapcsolatban, vagy hogy mondjam. Egyrészt tök jó, kvázi egyedül lakom, senki nem szól bele, mikor kelek, mikor fekszem, mikor megyek fürdeni, mikor mosogatok, azt hívok ide, akit akarok, azt jöhet ide aludni, akit akarok, úgy rendezgetem a nappalit és a konyhát, ahogy akarom, arra költöm az árvaságimat, amire akarom (a rezsi mellett xD) etc., etc. Szóval valamiféle önállóságot tapasztalhatok, amire már időtlen idők óta vágytam, és több ismerősöm szerint is nagyon helyes, hogy tizenkilenc évesen majdhogynem egyedül fogom eltartani magam - azért csak majdnem, mert nagyi főz rám, amihez ő ragaszkodott, mert hogy állítása szerint ő nem fogja hagyni, hogy instant kaján éljek. x'D (Bár tudok főzni, de baromi lusta vagyok, úgyhogy valamelyest jogos a felvetés. xD)

Viszont... mindamellett, hogy ez mennyire jó, és mennyire élvezem, hogy független vagyok, azért... egy kicsit hiányozni fog, hogy nincs velem a családom, de még inkább, hogy nincs velem egy hatéves kisgyerek, aki állandóan a nyakamon lóg, hogy játsszak vele, vigyem el moziba, vigyem el a parkba, menjek vele bringázni, menjek érte az oviba, és nem fogok majdnem minden nap kapni valami imádni való rajzot tőle... Asszem ez az, ami a leginkább fog hiányozni. (Meg az, amikor valami számára lenyűgözőt adok neki - pl. egy csillagrombolót x'D - és kistányérméretű, csillogó szemekkel kiabálja, hogy "Te vagy a legjobb nővér a világon!" *sigh*) Jó, persze, ott a net, tudunk beszélni napi szinten, csak 800 km azért mégiscsak 800 km...

De hát ez van. Annyira nem katasztrofális a helyzet, még akkor sem, ha perpillanat a pókok és a portigrisek vették is át a hatalmat az összes helyiségben. xD Asszem most hétvégén sem fogok túl sok mindent csinálni a rendrakáson kívül. x'D

Nna, hát... ennyi. Ja, nem! Gondoltam, jelentek most valami gyorsat a pillanatnyi állapotokról, amik errefelé vannak, de ahogy beígértem, a 96neko-hónap sikerén felbuzdulva, az októbert teljesen a Kagamine-ikreknek fogom szentelni - mert már megint nem volt poszt több, mint egy hete, és elegem van abból, hogy nem írok semmit, úgyhogy új challenge accepted. xD Holnap már meg is osztom veletek az első számot. x'D

Adieu!