Mert ma gyerekfelvigyázásba csaptam. xD Élmény volt, de komolyan. xD Ugyanis, Évi a jövendőbeli munkahelyére ment valami állásmegbeszéls miatt - én is csak ennyit tudok, mert ugye velem miért is osztanának meg bármit is...? xD Én meg kikaptam ukázul, hogy tessék felvigyázni a kisöcsire. Arra az édes kisöcsire, aki 2 éves, szőke, kékszemű, és ha valaki megnéz egy ksikori képet rólam, és összehasonlítja most vele, szinte nem is látni különbséget - max. abban, hogy ő Richárd, én meg Tünde vagyok. xD (Lehet agyalni, hogy most melyikünk a fiús avagy lányos. xD)
Szóóóval, drága egyetlen - najó, inkább kettedlen, mert van egy másik öcsém is, de az fogadott - kisöcsém reggel a szokásos ,,Tündeeeeeee! Deje kiiiiiiiiii!" kiáltással keltett, én meg hiába húztam magamra a takarót, ő leráncigálta rólam. (Ilyenkor legszívesebben kihajítanám a szobámból, és bezárnám az ajtót - most bánom, hogy nincs kulcs a szobámhoz... xD) Úgyhogy, kénytelen votlam nyolckor felkelni, mert édes Ricsike nem bír magával. Megjegyzem, ő előbb kelt, mint én, és Évi tiszta ideg volt már, amikor engem rugdalt ki az ágyból, mert drága öcsikém még mikor én alukáltam egy elegáns mozdulattal ráloccsintotta Évi kávéját a nagyobbik öcsém ruháira és a sajátjára...
Erh, no komment. Örülök, hogy az én szekrényembe nem lehet beleönteni a kávét, mert ha egyszer baja esik bármelyik ruhadarabomnak, én istenemre mondom, de égtelen hisztit rendezek, és kitiltom az öcsémet. xD (Igazából abban is hasonlítunk, hogy hisztizunk, amennyiben valami nem úgy van, ahogy mi akarjuk. Akor van gáz, hogyha mind a ketten mást akarunk... Akkor ő ordítja, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, én meg csak annyit vágok rá, hogy Bé. xD) De aztán nagy nehezen elkészültünk kilencre, hogy tízre bemenjünk Évi munkahelyére, és kezdetét vegye a gyermekfelvigyázásom.
Nem mennék ovónőnek. De komolyan. xD Félreértés ne essék, bírom a kiskölyköket - khm, ugye, Tune? xD - de hogy én nap mint nap ezt dolgozzam, és ezért várjam a fizetésemet, na azt már nem. Mert ott ráadásul valszeg több gyerekről lenne szó, és egyszerre nem tudok minddel lelki kapcsolatot létesíteni. Mert én olyan vagyok, aki az ismertségeit szereti minnél jobban elmélyíteni, és ha több gyerekre vigyáznék, akkor akaratlanul is, de egyel foglalkoznék nagyon, a többit meg hanyagolnám. És az se nekik, se nekem nem lenne jó.
Így, hogy csak a kisöcsémre vigyázok, jobb. (Bár, igazán kaphatnék érte legalább egy százast, csak úgy jelképes köszönetként... De ez van. xD) Vele már amúgy is meg tudom értetni magam, bár, néha eléggé tartani kell a kezét, nehogy kirohanjon az úttestre, de ettől függetlenül, már elég értelmes, hogy megértse, mit pofázik neki az egyetlen, idióta nővére. xD (Ugye, ha azt mondom ÁLLJ!!, akkor megáll... Ha azt mondom ÜL! akkor már nem ül le... Sajna nem kutya... xD)
De Évi hamarabb végzett, mint vártam. Lelkileg már felkészültem olyan jó másfél-két órás öcsi után való rohangálásra, de csak fél órára ment be, amin tökre ledöbbentem. xD Helyette beszélgetett plusz félórát még az ajtóban, én meg tartottam az öcsémet a kezemben, mert másképp nem volt hajlandó odamenni Évi kollegájához... -.-" Gyáva nyúl! Mindig ezt csinálja, egyébként. Otthon, családban ordít, visít, mint a fába szorult féreg, és hullajtja a krokodilkönnyeket, meg minden, de amint megjelenik valaki, akár egyik barátom, akár ősök haverja, bekussol, elszáll a hangja, és bújik az anyja mögé... xD
Most is ez volt, csak most mögém bújt el. xD (Asszem szeret. Ezt jó tudni, ugye? xD) Ettől függetlenül, hogy néha legszívesebben kirepíteném a Holdra, és aztán fénysebességgel vissza is száguldnék a rakétámmal a Földre, őt meg otthagynám, hátha örökbefogadják az UFÓk, szeretem. Mint testvért. Mégha csak félig is az, de valamennyi közöm van hozzá - elvégre, az apánk közös. xD Szóval, szeretem őfelségét - bár néha komolyan úgy érzem, mintha a dadusa lennék. Vagy ez ilyen általános dolog, hogy a legidősebb testvér így érez? Hogy neki kell vigyáznia a kistesóira?
Mert akkor megnyugodtam, ha nem csak én érzek így, legöregebbként. Bár, nem tudom, 11 évig egyke voltam, és az meg azért volt szar, mert sose volt kivel játszanom. xD Akkor midngi nyafogtam anyámnak, hgoy kistesót akarok, kistesót akarok, anya, csinálj nekem egy húgicát! De semmi. xD Most bezzeg! Világ életemben akartam EGY testvért egy HÚGIT. Erre mit kapok? KÉT testvért, és ÖCSIT. (Asszem ezt megköszönöm Sors-drágának, add a kezed, haver...)
Végülis, valahogy így telt a délelőttöm. Hazafele meg Éviék beugrottok az Örsön az IKEÁbal csúszdázni, áén meg kijelentettem, hogy akkor hazamegyek. xD Fel is ültem a HÉV-re, és szépen, egyszerűen hazamentem. =P Amúgy, még mikor mentünk a HÉVhez busszal, volt egy bunkó balfasz a megállóban. Megáll a busz, nyílik az ajtó, fazon látja, hogy Évi kezében ott a nem épp könnyűnek mondhatő gyerek, kedves ember mit tesz ilyenkor? Megvárja, amíg a kedves anyuka lemászik, esetleg, ha férfiból van, és esetleg neki si van gyereke, akkor lesegíti a gyereket cipelő anyukát? Nem kérem szépen, ezek csak illúziók, mert a fazon csakhogynem fellökte Évit, miközben mászott fel a buszra.
És még csodálkozik, ha Évi beszól neki, hogy ,,Jól van, menjen csak, majd én lemászook a gyerekkel a kezemben." Komolyan, én az ilyeneket nem értem. Olyan nagy dolog várni egy kicsit, amíg valaki lemászik a buszról? Vagy esetleg, ha valaki kibaszottul türelmetlen, akkor segíthet neki, hátha úgy gyorsabban megy - és mondjuk nem úgy, hogy lelöki...
Szóval, az ilyeneket nem nagyon értem. Biztos csak én vagyok a hülye... Na mindegy. ^^ Miután hazatértem, belöktem a gépet, és ííííírtam és íííírtam és még most is írok! XD (Naja, még mellette eszem is, valami por alapú krumplis tésztát. Nem rossz, de érezni rajta, hgoy műkaja... És azért műkaja, mert csak a Műk képesek megenni. Akkor én egy Mű vagyok. xD)
És ezennel megyek, ugyanis nagyobbik öcsém kéri vissza a WiFi-t. -.-" De majd emgszerelem én azt az ADSL-kábelt!! Na, akkor tépek! Bye-bye! ^w^
