Ím itt az első bejegyzés. Akkor hát kezdjünk is neki a szövegelésnek, az úgyis olyan jól megy nekünk. xD

Tehááát, ezen a szép, csütörtöki napon - a nyári szünet ellenére... - fél kilenckor keltem, illetve még párszor előtte felkeltem, hogy automatikus ébresztőórámat - a.k.a. kettő éves, nagyon édes, Richárd nevű kisöcsémet - kihessintsem a szobámból, esetleg egy nagyobb lendülettel kivegyem a tollat a kezéből, mielőtt összefirkálja magát, avagy ami még rosszabb, egy alkotásomat. (Alkotás alatt kell érteni a regényeimet, amik javarészt kéziratokban vannak megjelentetve - egyszer úgyis bemásolom őket - és ha azoknak baja lesz, hisztis leszek. Az meg nem kifejezetten jó dolog...) Szóóval, végülis, nagy nehezen, de nyolc harminckor kimásztam az ágyamból, és kikecmeregtem a konyhába, ahol is Évi, a nevelőanyám készített nekem egy szendvicset reggeli gyanánt - noha azt a szerencsétlen zsömlét igencsak széttrancsíroztam, mert ugye, hétfőn húztak egy nagyot a fogszabályzómon (utáljuk a fogorvost) és úgy eléggé nehéz enni, hogy közben úgy érzed, mintha a fogsorod gyökerestül kiszakadna az állkapcsodból, és benne maradna a harapni kívánt zsömlében... De ettől függetlenül finom volt. xD Aztán gyors öltözködés - szokásos mi-a-szentséges-szűzmáriát-kéne-ma-felvennem szindróma - és végül elindultam otthonról, hogy találkozzak Luca nevű barátosnőmmel. Akivel elv. a sarkon kellett volna talákoznom, de azért felhívtam, hogy melyiken, mert sarokból van egy pár... S miután megtaláltuk egymást, mehettünk buszmegállóba - a busz történetesen az orrunk előtt ment el, jó szokásához híven - és odaadhattam neki elolvasni a Bloody Mary c. színdarabunkat. ^^ Mert ugye azt közösen írjuk, MSN-en a szöveg vázlatait, aztán én leírom egy füzetbe, ő meg kritikát mond rá. Jó páros. xD De ebből a színdarabból milliomosok leszünk. =D (Ha egyszer végre megírjuk. xD) Mindenesetre, szépeket haladgatok vele mostanság. Tegnap 12 oldal, ma 9, és az események is pörögnek, mert most következett el a II. felvonás V. színénél járok. =D 

(A darab lényege pedig a következő: két 18 éves lány, Alice Murray és Amelia Meyer úgy döntenek, hogy kipróbálják a Bloody Mary-átkot. Azaz, éjfélkor, tükör előtt háromszor kimondják, hogy Bloody Mary, s elvileg meghalnak. Noha nem éppen úgy, ahogy tervezik. Ugyanis, két vámpír - James és Edward (neki semmi köze a Twilightos Edwardhoz!) - tűnik fel mögöttük, akik, mint Bloody Mary hű szolgái elvégzik az átok lényegét, azaz, megölik a lányokat. Igen ám, csakhogy a kishölgyek szüzek, és azzal a népszerű elvvel élve, hogy ha vámpír ellenkező nemű szűz vérét issza, akkor a megharapottak is vámpírrá válnak, a két leányzó vámpír lesz. Csak ugye az átok úgy szól, hogy meghalnak. Tehát, teljesen. Viszont a lányok élnek, noha egyszer már meghaltak, de Bloody Marynek ez nem igazán tetszik. A két vámpírifjú - 420 éves vámpírok, akkor nem olyan ifjúak... - azonban beleszeret a két lányba, és nem fogják hagyni, hogy Úrnőjük csak úgy végezzen a lányokkal. Úgy szépen, röviden, s tömören ez a lényeg, a többit majd remélhetőleg - egyszer... - a színházakban megtekinthetitek. ^^)

Tehát, buszra fel, és irány a... *dobpergés* fogorvosi rendelő. ^^ Igen, én kérem reggel kilencre Lucát fogorvoshoz kísértem. Még szerencse, hogy a 92-es busz arra fele visz. Csak újabban egy megállóval előbb kell leszállni, mert a csömöri utat építik, és ezért a 92-es a Rákosi úton elkanyarodik. (Még suli időben nagyot néztem, amikor a Rákosi úti megállónál a busz nem egyenesen ment tovább, hanem elfordult. xD Jól elvitt a fenébe...xD) S mikor odaértünk, az asszisztens nőci kedvesen megkérdezte, hogy valami baj van-e Luca órájával. Csak mert, a fogszabályzós papírkára fél tizenegy volt írva... Nem néztem nagyot rajta, áááá... Dehogy... >.<* Mert ugye csöppet sem dühítő, amikor a barátnőd fél kilencre találkára rendel, hogy aztán megtudhasd attól, akihez mész, hogy fél tizenegyre kell bejönni, nem kilencre. Aludhattam volna egy órával tovább... De, túléltem. xD Elmentünk addig sétafikálni, és egy másik közös művünket tárgyaltuk meg - ájj, azt is írni kéne, a fenébe, le fogja harapni a fejem...

De aztán végül fél tizenegykor - hogy az asszisztensnőci és a szadista fogdoki is boldog legyen, visszamentünk, Luca megkapta az alsó fogszabályzóját - szegény... - és én közben megírtam a II. felvonás III. színét. XD Aztán mentünk a Batsányin levő Eredetiségvizsgálóba, ahol az anyja dolgozik, megmutatta neki az új fémbevonatú fogait. Aztán kiderült, hogy kell neki valamiféle beiskolázási papír, amiért nekünk feltétlenül el kell mennünk a Szerb Antal Gimnáziumba - oda jár, hetedik óta. Úgyhogy ismét buszra szálltunk, csak ezúttal 45-re. xD És miután megszereztük azt a papírt, sikeresen elcsúsztam a lépcsőn, és majdnem lezúgtam rajta. (Okos ember volt, aki kitalálta azt a korlátot!) Onnantól kezdve, amíg ki nem értünk a suliból, görcsösen kapaszkodtam az összes lépcsőnél a korlátba. xD De cserébe kaptam fagyiiiit! x3 Sárgadinnyéset, amit nagyon szeretek! X3 Mondjuk, ez a fajta nem igen ízlett. Túl krémes volt. xD De az Árkádos sárgadinnye, meg a Szamócás sárgadinnye, na azokat nem lehet überelni.

Aztáán, visszaértünk, s mikor a Plus mellett - ami hamarosan Spar lesz - haladtunk el, a feliraton dolgozó munkás férfi morgott nekünk valamit. Őszintén gőzöm sincs, hogy mit, mert ahhoz nem morogta elég hangosan, hogy meg is értsem, de azt tisztán kivettem, hogy nekünk szólt. xD Valószínűleg sosem tudjuk meg, mit mondott - de én biztos vagyok benne, hogy valamely testrészünkre utalt. xD De könyörgöm, ha már morog, úgy morogjon, hogy meg is értsem, mit mond, mert akkor vissza tudok neki pofázni! (Igen, a visszapofázás az mindig megy. xD) Még suli időbe, hazafele menet, az utcánkban levő építkezés mellett elhaladva hallottam olyant, amikor a munkavezető ércesen rászólt egy rakodó munkásférfira - meglehetősen helyes munkásférfira - hogy ne a kislányt nézd, hanem a munkádat! (Valami ilyesmit kellett volna visszaszólni a ránk morgóra... "A munkájával foglalkozzon, ne velünk...!")

Aztán, Luca átjött hozzám, s írtuk tovább a Bloody Maryt. (Tősgyökeres magyarosan pedig Blódi Mari, mi Luca? XD) És olyan hatkor hazakísértem - éljen, hogy köbö három utcára lakik tőlem. xD Mondjuk, egyik toppomat átadtam neki, mert a drága pulóverben jött reggel. (Okos, ugye? xD) Mondjuk, fura volt olyanon látni azt a toppot, akire pont jó. Merthogy rám egy pöttyet nagy. xD Vicces, tegnap Kishinek adtam kölcsön egy felsőt, hogy el tudjon rejteni egy combtáji szakadást a nadrágján. Mondjuk a topp jobban hiányzik. xD Azt hamarabb fogom magamra kapni, mint a kardigánt - ami megjegyzem azért került kölcsönadásra, mert még kicsi is. xD A toppot pedig hetedikén kapom vissza. Akkor lesz Luca szülinapja - és most tudatosult bennem, hogy addigra nekem le kell gyártanom neki egy Graffityt, meg egy alsónacis Royt. O.o Elleszek... xD Még Zsófi-nee-sannak is kell alkotnom rajzokat... Hűűű... (Rajzolásban már azon a szinten vagyok, hogy rendelésre kell firkáljak. XD)

S hát... nah, egészen jól megy a blogbeli szövegelés. Még ugyan kicsit szokatlan, hogy ezt nem csak én fogom olvasgatni - haha, persze, álmodik a csöppke nyomor, hogy ezt bárki elolvassa XD - de megy ez. xD Akkor én mára már le is lépek. Kiéltem a grafomániámat, és még csak nem is fájdult meg benne a kezem! xD (Na igen, a kézzel írás átka. xD) Hát, bye-bye! ^w^