Nézsonra járt, nyalkás brigyók
turboltak, purrtak a zepén,
nyamlongott mind a pirityók,
bröftyent a mamsi plény.
"Kerüld a Gruffacsórt, fiam,
a foga tép, a karma metsz!
Ne járj, hol grémmadár csuhan
s a bőszhedt Gyilkanyessz!"
Kapta döfke kardját a smorc,
rég csűszte már a nyúf vadat -
megállt a vén plakány tövén
a tamtam-lomb alatt.
Állt felhergült eszmék között,
s ím Gruffacsór - a szeme láng -
hussongva és mortyogva jött
a kuszmadt fák iránt.
Egy! Kettő! Egy! Kettő! - csihant
a döfke penge nyisz-nyasza!
Metélte szét, kapta fejét
s diadalgott haza.
"Hát megölted a Gruffacsórt?
Keblemre, fürgeteg fiam!
Dicshedj soká! Hujhé, hurrá!"
s csuklantott boldogan.
Nézsonra járt, nyalkás brigyók
turboltak, purrtak a zepén,
nyamlongott mind a pirityók,
bröftyent a mamsi plény.
Az igen expresszív kezdést követően asszem tartozom némi magyarázattal. x'D A vers címe A Gruffacsór, fordította Tótfalusi István, szerzője pedig nem más, mint az általam oly nagyra tartott Lewis Carroll. (Aliz Csodaországban, rémlik valami? xD) A vers eredetileg a Through the looking-glass című regényében jelent meg (Aliz Tükörországban, hogy mindenki értse xD), ami értelem szerűen az Alice's Adventures in Wonderland című, Tim Burton-nek köszönhetően már majdnem mindenki által ismert regény folytatása - legalább is remélem, hogy sokan hallottak már róla, még ha nem is olvasták (ami nagy hiba, de még lehet orvosolni.) xD
Na, és hogy ez mit keres itt, amikor épp Kagamine-hónap van? Hát mert hogy, hogy nem, ma egy borzasztóan érdekes számot akarok mutatni nektek, aminek, mint ahogy fentebb láttátok, a címe Jabberwocky Jabberwocka. És hát hogy, hogy nem, de a Carroll-vers eredeti címe - kapaszkodjatok meg - Jabberwocky. =D (És hogy egy iciripicirit műveljem szerény olvasóközönségemet szépirodalom témában, kövessétek EZT a linket, bitte~ [És mindenkinek ajánlom a Magyarul Bábelben honlapját, én ott szoktam sutyiban meglesni irodalomtudományra az elolvasandó versek fordítását. Just in case, if I could not understand the poem well enough. xD])
(És bevallom őszintén, csaltam egy kicsit, mert Karasuyasabou - a szerző - önkommentárként megjegyezte, hogy egy André Breton-vers is ihlető szerepet töltött be a szöveg megírásakor... De mivel internetes felületen egy darab Oldható hal című vers sem jött velem szembe - franciául tudó embernek ajánlom, keressen rá esetleg André Breton: Poisson Soluble keresőszavakkal, hátha ő több sikerrel jár... xD - és mivel a mai kísérletem arra, hogy az elmaradt irodalomtudomány órám helyett könyvtárban megkeressem igen erőteljesen likvidálva lett valami "szakmai nap" ürügyén kirakott "ZÁRVA"-tábla által, nem tudom nektek megmutatni az a verset. Pedig istentelenül kíváncsi vagyok rá. Mert ha minden igaz, Breton úr a francia dadaizmus egyik jeles képviselője, és a szürrealizmus atyaúristene - asszem ez már önmagában elég ok, hogy érdekeljenek a versei. x'D Őszintén szólva, borzasztóan hiányoznak Bacsó irodalomórái...)
De asszem már kezditek unni a kis irodalmi kitekintőt, úgyhogy be is fogom, beszéljen - vagyis énekeljen - helyettem az ikrek. =P
Tessék~ (Sok sikert kívánok az angol fordítás értelmezéséhez. =D) Remélem, nem csak nekem bizseregnek tőle az ujjaim, hogy én ebből ötoldalas elemzőesszét írjak, kiemelve minden intertextuális utalást benne~ (Meg remélem, ezután nem csak én akarom nagyon, nagyon, nagyon nagyonnagyonnagyon elolvasni az Oldható halat. =D)
És igen, kicsinykét éles váltás a legutóbbiakhoz képest... De könyörgöm, túl vagyunk a hónap felén. xD Itt volt az ideje a váltásnak. =D Úgyhogy hallgassátok - és várom kommentben az elemző gondolatokat. ^^
Adieu!