Csipkerózsika

 2012.02.04. 13:18

„- Ah! milyen szép volna egy ilyen rózsalevél ágyban aludni.
- Te bohó! Soha nem ébrednél fel többé, a rózsaillat megölne.
- Hát az szép halál volna.”

Jókai: Az arany ember


Elszántan lépett ki a házból, kezében remegett a metszőolló. Rámarkolt. Most nem remeghet.
Üres tekintettel bámult a semmibe, amíg végigment a kis kerti ösvényen. Oda se kellett volna néznie, csukott szemmel is végigsétálhatott volna rajta. Lépésenként fel tudta volna sorolni, mi mellett halad el. A ház falán futórózsa kígyózott, hogy az épület végére érve vörös boltívbe tekeredjen. Balra Tudor-rózsa. Jobbra babarózsa.
Két lépés.
Sárga és narancsvörös rózsa.
Három lépés.
Fehér rózsabokor, balra már zöld fű.
Kanyar; balra az öreg, kiszáradt cseresznyefára feltekeredett rózsabokor. Ó, hogy szerették azt a bokrot! Májusban úgy festett a vén fa, mintha még mindig élne: zöldbe borult, és a kis pirosló rózsabimbók úgy csüggtek alá, mint megannyi cseresznye.
Újabb lépés.
Jobbra a kistó, nád, és fehérlő tündérrózsák. Mellette a borostyánnal benőtt pad.
Öt lépés.
Zöld  gyep.
Három lépés.
A lugas. Ezernyi szín és illat. A bokrok szentélyként vették körbe a fekete rózsatövet. Egy pillantást vetett az éjfélszínű szirmokra, majd elsétált mellette. Felemelte a metszőollót, aztán megérintette az első rózsaszálat, ami a kezébe került.
Nyissz.
Vörös.
Nyissz.
Egyenként dobta őket a kosárba.
Nyissz. Nyissz- nyissz.
Hogy mennyire szerette Ő azokat a rózsákat!
Nyissz.
Mennyit üldögéltek együtt a kis lugasban!
Nyissz.
Mennyit ábrándoztak együtt a fehér tündérrózsákkal a tavacska mellett!
Nyissz.
Minden virágot együtt ültettek el.
Nyissz.
Szerették egymást.
Nyissz.
Itt hagyta.
Nyissz.
Vörös szirmok. Vérként hulló vörös szirmok.
Nyissz.
Megtelt a kosár. Bevitte a házba, majd kiterítette a szálakat az ágyra. Aztán visszament a kertbe, és folytatta. Nyissz-nyissz.
Ki-be járt, mint egy kísértet, hordta a rózsákat, vagdosta őket, míg az összes bokrot meg nem csonkította. Hosszú szárakkal együtt nyirbálta a virágokat, a tavirózsákat gyökerestül tépte ki, majd a felszínen vágta le a gumóikat – a fekete rózsához nem nyúlt egyedül.
Az utolsó kosárral ment be. A rózsaszálakból ágyat vetett magának. Végignézett rajta. Megigazított egy fehér virágot. Majd ruháit ledobálta a földre, felöltötte fehér hálóingjét, aztán kezébe vette a metszőollót és kiment a kertbe.
Sötét volt. A tintaszín felhők nem engedték a Hold sugarait levilágítani a kertre, s a puha pázsiton meztelen lábbal tántorgó alakra. A lény sápadt arca és fehér ruhája miatt önmaga kísértetének tűnt csupán.
Odaért a fekete rózsához. Tenyerébe vette az éjsötét méregkelyhet.
Nyissz.
Két kézzel kapott utána.
A kertiolló a földre esett.
A lány arcát a sötét szirmok közé temette, és mélyet sóhajtott. Bódító, édes illat. A legédesebb méreg.
Visszament a szobájába, a rózsát a mellére szorította.
Még édesebb illat fogadta. Elmosolyodott.
A tövisekkel nem törődve feküdt rózsaágyára, a fekete kelyhet tovább tartva. Szemeit lehunyta és mélyeket lélegzett. Hosszan, nyugodtan, sokáig. Amíg el nem aludt.

[Megj.: Az a bizonyos suliújságban megjelent novella.]

Címkék: novella

A bejegyzés trackback címe:

https://tadeshi-diary.blog.hu/api/trackback/id/tr974065379

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tune-chan 2012.02.04. 18:22:11

Mostanában rengeteget írsz - legalább is nagyon sok mindent kiraksz... :O

...Mást... nem tudom, szeretnéd-e, hogy reagáljak. XD Lehet jobban jársz nélküle... És akkor most itt a komment vége, nyissz. =P

Tadeshi 2012.02.04. 19:39:12

@Tune-chan: Ez még szeptemberi novella - most értem el oda, hogy kirakjam. Amúgy igen, mostanában... Nem tudom, mi a fene van velem... ^^"

Szeretném. Akár jó, akár rossz. Mert ha nem tetszik, érdekel, miért nem. (Én már csak ilyen vagyok. xD)

Nissz.

Tune-chan 2012.02.04. 19:41:39

Örülj neki, az én Múzsám nem akar megcsókolni. Vagy csak azzal lehet a baj, hogy sosem ülök le, hogy na akkor most írok... Mert nem egy ötletem lenne... No de Nyissz. XD

Háááát. Őszintén nem igazán tetszik. És fogalmam sincs, miért. Talán mert... annyira nem konkrét. Nincs rendesen kibontva. Nekem enyhén... hiányos. De lehet rosszul érzem...

Tadeshi 2012.02.04. 19:43:34

@Tune-chan: Nem konkrét, mert... azt hiszem, nincs szükség ehhez konkrétumra. Bármire lehet gondolni azzal kapcsolatban, hogy ki hagyta el, hogy hagyta el, miért hagyta el - már amennyiben erre gondoltál, a kibontatlan rész alatt.
Az egyetlen lényeges az, hogy akárhogy is, de a főszereplőnk el lett hagyva valaki által, akit mindennél jobban szeretett, és képtelen élni nélküle.
De fura érzés ezt így leírni. xD

Tune-chan 2012.02.04. 19:45:27

Nem, mert így annyira nem érzem át, hogy képes ezt tenni. Mondjuk szép halál, de... de na. Ezzel nem magyarázza meg, miért csinálja - csak egy mondvacsinált kis indok, és elég gyenge jellem lehetett, ha ezért megöli magát.

Tadeshi 2012.02.04. 20:04:35

@Tune-chan: Attól függ, milyen szituációt képzelsz el. ;) Tényleg lehet az, hogy egyszerűen volt egy kertész, aki tulajdonképp nem is szerette, csak megkérte, hogy segítsen neki virágokat ültetni, majd továbbállt egy másik nővel. De az is lehet, hogy a férjével úgy döntöttek, csinálnak maguknak egy Édenkertet, de valaki megölte a férjét. Vagy éppen a férj jött rá, hogy nem boldog a főszereplővel, ezért otthagyta... Vagy lehet, hogy csak ott akarta hagyni, és maga a nő végzett vele. Ezernyi lehetséges alternatíva áll rendelkezésedre, rajtad áll, mit találsz ki bele.
Meg aztán, ki mondta, hogy mindenkinek erős jellemnek kell lennie? =)
süti beállítások módosítása