Mostanában mintha egyre kevesebbet írnék általánosban... Csak úgy... (Legalább is magamnak levontam ezt a következtetést így elnézve az utolsó három postot...XD)

Úgyhogy ezen most változtatunk, legalább is ez a bejegyzés ezt a feladatot lenne hivatott elvégezni - kérdés, hogy mennyire fog ez nekem összejönni fél óra alatt. XD 

Az a gond, hogy mostanában semmi érdekes nem történik velem - vagy ha történik is, vagy nem tartom annak, vagy elfelejtem legépelni, vagy egyáltalában nincs kedvem legépelni. XD

Ellenben ma tök jó napom volt, lévén nem mentem suliba. x3 Délután öttől csellóhangversenyezni megyek, és a tanárnőm volt olyan rendes, és megkérdezte múlt szerdán, hogy ,,te, te mennyire akarsz bemenni jövő szerdán suliba?" mire én elgondolkodtam, hogy hát lássuk csak, egy német... egy matek... ide az a kikérőt. XD (Igaz, egy angolról és egy töriről is lemaradtam, de a töri csak szimplaóra volt, így annyira nem kell majd sokat másolnom - legalább is remélem. Ki tudja a kedves tanár úr mennyi anyagot ad le így hirtelenjében.

(Duplaórákról nem merek hiányozni, mert kedden és csütörtökönként van duplatörink, és utána mindig hét-nyolc oldallal kevesebb lesz a füzetem. Ezért van az, hogy lassan félév, és mindjárt betelik a törifüzetem, holott ez anno, amikor még csak heti három órám volt belőle, jó, ha áprilisra megtörtént. XD De ettől függetlenül el nem cserélném a törifaktot.)

Hjááá, mit meséljek még? 

Múlt pénteken Deka sokkolt. Nagyon. Majdnem elbőgtem magam utána. Ugye tervezzük, hogy előadjuk a Don Quijotét, úgy, hogy mi írjuk a szövegkönyvet - ketten meg én, és persze én is bőszen olvasom...! - és írtam rá egy jelenetet, amit mutattam Dekának, majd miután elolvasta, megkérdezte:
- Írt már maga regényt?
- Igen. Többet is - mondtam én büszkén.
- Jó regény?
- Hát ö...
- Őszintén.
- Nem annyira... - mondtam kevésbé büszkén.
- Dobja ki.
Én úgy hirtelen a szó legszorosabb értelmében azt se tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány. XD

A legelkeserítőbb az egészben, hogy még igaza is van! XD Jó, mondjuk inkább azután konyultam le igazán, amikor mutattam neki egy versemet, és megkaptam rá a kritikát...

Khm, nem, az a vers nincs itt fent. Ezek után asszem nem is lesz - maximum átdolgozva.

(Meg mesélte, hogy mit csinált József Attila egy Örkény-novellával. Először elolvasta, aztán kihúzta a felét. Következő olvasásra kihúzta a felének a felét. Azután a felének a felét és így tovább. Aztán kihúzta az egészet. ...Nyikkanni nem tudtam ezután...)

De hétfőn interjúvoltam - Imre Flóra névre hallgató költőnőt, aki szerencsénkre pont a mi sulinkban latin-magyar tanár xD - és miután letudtuk Csillával - vicces volt, Csilla kérdezte, volna-e kedvem hozzá, én mondtam, hogy mért is ne, úgyhogy Imre Flóra majdnem teljes életművét  átnyálaztam egy hétvége alatt XD - megkérdeztem a tanárnőt is, hogy neki mi a véleménye a korábban említett versemről.

Elolvasta, és - ami kellemesen meglepett - sorról sorra végigelemezte. Az utolsó szóig elmondta, mi tetszik neki rajta, és mi nem. Mire figyeljek, mit szabad és mit nem. Amit szabad, hogy csináljam, hogy jó legyen. Jól esett. Komolyan. Asszem erre volt nagy szükségem - hogy valaki, aki ért hozzá (mondjuk egy költő =D), de engem csak felületesen ismer, sorról sorra szétcincálja a próbálkozásomat, és összekaparja az önbizalmamat. XD (Nem mintha önbizalomból hiány lenne, csak néha elszáll. XD)

Úgyhogy a hétfői egy kellemes délután volt. ^^

Node, asszem végre van elég meleg víz, megyek hajat mosni, mert fél ötre ott kell lennem a zenesuliban. XD Úgyhogy ennyit rólam, végre volt valami új a nap alatt, ezúttal kicsit személyesebb.

Adieu!