Duplaposzt

 2010.01.25. 20:23

Igen. Ma dupla bejegyzést kap a nép, had örüljön. Mondjuk, a fő motiválóereje nem ez volt, hanem az, hogy hazajöttem fogorvostól, s kicsit felbaszták az agyamat - engem meg le. Szokásos szar, csak kivételesen kurvára nem csináltam semmit...

Hát, egen, ilyennek is kell lennie néha. Ezer boccs, de nem idézném fel a beszélgetés lényegét, mert most jelenleg a lenyugvás rögös útját járom - sokat segít ebben a DNAngel száma, a Pulse ~Whenever~, amit Okiayu Ryuutaro énekel, és valami veszedelem, mennyire kibajó hangja van. Ja, és persze ki ne hagyjuk a Metallica zúzósabb számait a Death Magnetic albumról.

Egyébként, miután nagynehezen úgy éreztem, hogy nem remegek az idegtől - fél óráig nyomattam max hangerőn a Cyanide-ot, a fejhallgatót a fülemre tapasztva (igen, had romoljon csak a hallásom, leszarom) - és ezen fél óra elteltével végre kezdtem úrrá lenni uismét a kezeimen, és megálltam, hogy ne verjek szét semmit - pedig kedvem lett volna hozzá, de csak az asztalba basztam bele.

Node, mire elértem, hogy ne remegjek oly nagyon, s közben hallgatva Tune-chan tanácsára, miszerint legközelebb, ha felbasszák az agyam, próbáljam meg összeszedni a gondolataimat, s öntsem szavakba, azt tettem. Hát, az alábbi lett belőle:

 

Apának
 
Nem érti meg, nem ért semmit,
Tehetek ellene bármit,
Nem is fogja,
Talán soha
Ebben az életben már.
Miért is próbálkozok még?
Hiába, minden segítség
Ellenére,
Érzem egyre:
Ebbe beledöglök ám.
 
Nem ért meg, és inkább gyűlöl,
Szíve már inkább van kőből
Mintsem vajból.
Ő már bajból
Többé biztosan ki nem húz.
Mikor haragszik bárkire,
Egyből rajtam vezeti le
Az ideget,
És mit tehet
Egy gyerek, kit szerette nyúz?
 
Semmit. Tűri, amíg bírja,
De ha elszakad a cérna
Ő is üvölt,
S oly’ arcot ölt,
Hogy a szülő is megrémül.
Mért ne járna neki is már
Egy icipici igazság
Hogy nem ő volt,
A vád koholt,
S a szülő tévedett végül. 

 

Igen, faternak küldöm, had örüljön. (Bocs, Tune, egy kicsit koppintás lehet, a témát illetően. ^^" De ez csak úgy... Csak úgy jött.)(Érdekes, két-három napja írtam azt az Igazság-hexametert - sztem ez lesz a címe xD - és most tessék. xD)

No, ennyit akartam asszem. Éljen, a zene, a barátaim és az írás nélkül sztem már rég idegösszeroppanást kaptam volna ebben a világban. Végezetül - Rosie-nak - stílusosan:

,,They won't catch me! I'm fuckin' innocent!" - Guns N' Roses, Out Ta Get Me

A bejegyzés trackback címe:

https://tadeshi-diary.blog.hu/api/trackback/id/tr791701876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Miss Rose 2010.01.26. 10:18:25

=D Kedves, hogy az utolsó mondatot az én kedvemért írtad. ^^
És csak kitartás, Lolly, majd mi (haverok+zene) tartjuk benned a lelket! Aztán majd megtanulok jól gitározni, bandát alapítunk, és oda húzol el, ahova akarsz! ;)

Love&peace by
Miss Rose

Tune-chan 2010.01.26. 20:40:49

Picit koppintás, de nem rossz, sőt tetszett is. Sebaj, neked talán elnézem, hogy koppintgatsz. xD És tényleg Love & Peace, ahogy Miss Rose írta - ne húzd fel ennyire magad, vaaaagy... ilyenkor tépkedj papírokat. Jót tesz. xD És az írás tényleg segít, legalább is remélem rajtad is segített... :D //a blogírás is írásnak számít. xD//

Tadeshi 2010.01.26. 21:00:05

@Tune-chan: Köfi, édes vagy. xD
Igen, segített. ^^ (Előtte mondjuk le kellett nyugodnom arra az idegállapotra, hogy biztosan ne verjek szét semmit. xD)
süti beállítások módosítása