Igen. Ma dupla bejegyzést kap a nép, had örüljön. Mondjuk, a fő motiválóereje nem ez volt, hanem az, hogy hazajöttem fogorvostól, s kicsit felbaszták az agyamat - engem meg le. Szokásos szar, csak kivételesen kurvára nem csináltam semmit...
Hát, egen, ilyennek is kell lennie néha. Ezer boccs, de nem idézném fel a beszélgetés lényegét, mert most jelenleg a lenyugvás rögös útját járom - sokat segít ebben a DNAngel száma, a Pulse ~Whenever~, amit Okiayu Ryuutaro énekel, és valami veszedelem, mennyire kibajó hangja van. Ja, és persze ki ne hagyjuk a Metallica zúzósabb számait a Death Magnetic albumról.
Egyébként, miután nagynehezen úgy éreztem, hogy nem remegek az idegtől - fél óráig nyomattam max hangerőn a Cyanide-ot, a fejhallgatót a fülemre tapasztva (igen, had romoljon csak a hallásom, leszarom) - és ezen fél óra elteltével végre kezdtem úrrá lenni uismét a kezeimen, és megálltam, hogy ne verjek szét semmit - pedig kedvem lett volna hozzá, de csak az asztalba basztam bele.
Node, mire elértem, hogy ne remegjek oly nagyon, s közben hallgatva Tune-chan tanácsára, miszerint legközelebb, ha felbasszák az agyam, próbáljam meg összeszedni a gondolataimat, s öntsem szavakba, azt tettem. Hát, az alábbi lett belőle:
Igen, faternak küldöm, had örüljön. (Bocs, Tune, egy kicsit koppintás lehet, a témát illetően. ^^" De ez csak úgy... Csak úgy jött.)(Érdekes, két-három napja írtam azt az Igazság-hexametert - sztem ez lesz a címe xD - és most tessék. xD)
No, ennyit akartam asszem. Éljen, a zene, a barátaim és az írás nélkül sztem már rég idegösszeroppanást kaptam volna ebben a világban. Végezetül - Rosie-nak - stílusosan:
,,They won't catch me! I'm fuckin' innocent!" - Guns N' Roses, Out Ta Get Me
