Guten Morgen~ Igen, már ilyen korán. Hajnali ötkor keltem. Nem, nem őrültem meg. xD Csak nagyi ma ment haza, és hét harmincegykor indult a vonata Münchenből, és oda még ki is kellett vinni. (Úgy örültünk hogy egyáltalán van jegyünk, hogy azt már elfelejtettük kérni a jegyirodában, hogy lehetőleg ne a legkorábbi vonatra foglaljon helyet... x'D Na mindegy.) De szóval...!
De szóval Girugämesh. Bár még előtte elhintek egy kis apró információmorzsát hogylétem felől, ha már ekkora igény van rá: tudni illik, én sose voltam, nem is vagyok és nem is leszek focirajongó - meg úgy en block nem nagyon köt le az, hogy a tévében bámuljam azt, hogy mások sportolnak, bármilyen sportról is lett légyen szó - de öcsi most épp abban a korban van, amikor minden, de tényleg minden sportot néz a tévében, és bőszen szurkol. Tegnap volt a német-portugál meccs, és mint a híreket követő emberek, biztos tudjátok, hogy a németek 4-0-ra nyertek, ami azért nem semmi még szerintem is - na de ezek a németek...! Az egy dolog, hogy ma reggel a rádióban, azalatt az idő alatt, amíg eljutottunk tőlünk Münchenbe - ami úgy kb. 100 km - nagyjából hétszer mondták be, hogy "Deutschland-Portugal vier zu null", de úgy egyébként is, minden harmadik autón német zászlócskák lengedeznek már a VB kezdete óta, minden áruházban fekete-vörös-sárga színekben pompázó kiegészítőket lehet kapni - karkötők, nyakláncok, fülbevalók, pólók, sapkák, zoknik, nadrágok, alsógatyák(!) - de láttunk öcsivel focilabda alakú csokit, német-zászlós HARIBO-gumicukrot, és még sorolhatnám, mi mindent...! x'D
Szóval német barátaink komolyan veszik ezt a fociVB-t... =D (És egy élmény volt hallgatni a német sportközvetítőket. x'D) Nna, és akkor, hogy ezt kitárgyaltuk, rátérek végre a napi zenére, mert mindjárt vége öcsi meséjének, és utána megyünk kacsákat etetni. Bezony.
Voilá~ A koncerten ez után a szám után gondolták azt drága srácikáink, hogy végeztek. xD De visszasikítottuk őket. És akkor a szöveg:
Pretending to be tough and being stubborn
The pain shown in that artificial smile is heart breaking
In the red-dyed sky the sun is sinking into the west
Each dream passes one another on the wind without being tamed
Even though you’re not alone somehow it seemed like it
Pretending to be tough and being stubborn
The pain shown in that artificial smile is heart breaking
In the night-dyed sky the stars are illuminating the darkness
See, we are still in the middle of our journey and our mistakes remain
Because the only path so far isn’t pointless
Even if it’s raining it will eventually stop
Because someday, even if the night comes, the sun will rise
Day after day time naturally flies us by
So from here on lets live without rushing
Íme. Nna, de most már tényleg megyek, mert öcsi rángat. xD
Adieu!
