Uff! Hát mit is mondhatnék...
Ma hajnalban elmaradt a zene-poszt, mert a mai filozófiatörténetre olvastam még Sartre-ról és az egzisztencializmusról - hármas lett a vizsga legalább, bár inkább Hegel-t kellett volna átnéznem (mondjuk úgy, hogy be se tudtam járni az előadásokra, mert japcsikulcsim volt ugyanabban az időpontban, asszem, nem is olyan gáz a hármas x'D) - úgyhogy jej. Tegnap viszont baromi szar napom volt.
Elírtam a tipográfia vizsgám időpontját. 11:45-öt írtam ki a Neptunból két hete mert akkor még tényleg annyi volt ott és kedd reggel, mikor beértem, láttam, hogy sehol senki. Páran szállingóztak ki a teremből, kérdezem, hogy ugye nem tipó-vizsga? Mondja a srác, hogy de, már fél órája elkezdődött. Ott volt egy instant szívinfarktusom. Aztán mivel látszott rajtam, hogy mindjárt elbőgöm magam, az egyik kint ácsorgó srác megnyugtatott, hogy még nincs veszve semmi, menjek be, kérdezzem meg a tanárt, hogy van-e még vizsgaidőpont, mert ha nincs, akkor muszáj lesz "megbuknom" a "nem megjelent" helyett, hogy fel tudjam venni az UV-t. De szerencsére még volt időpont. Úgyhogy 10-én nekiveselkedhetek újra a tipográfiának. Fuck yeah. (Mondjuk így utólag nem bánom, készülés után vettem észre, hogy a letöltött anyagom csak a fele annak, amit tényleg kér a tanár a vizsgán, úgyhogy most legalább letölthettem a másik felét is, és bevághatom azt is. x'D)
Viszont hazafelé, ha nem remegtem volna már így is eléggé az idegtől, tönkrement a telefonom. Jah, megint. -.-" Ugyanaz, mint az előzővel, elszakadt az adatkábel benne, úgyhogy tök fasza, bekapcsol, meg tudnak hívni - csak konkrétan nincs kijelzőm. x'D Szóval én nem tudok hívni senkit. Ami igazából nem olyan gáz, legalább nem növelem a telefonszámlámat. (Abból a szempontból gázabb, hogy SMS-t sem tudok olvasni. ><) De ami miatt inkább kibuktam, az az, hogy így nem tudok zenét hallgatni. First World Problem, tudom, de a fenébe is, gyűlölöm, amikor utazás közben nekem más embereket kell hallgatnom, hogy ki, kivel, mikor, hol, mit, miért, mennyiszer, hogyan - én erre annyira nem vagyok kíváncsi. ><
De ma legalább végre volt időm olvasni egy kicsit... Vizsga után még volt egy találkám egy lányzóval, hogy visszaadjam neki a mikrofonját, ami november óta pihen nálam - mindketten elfeledkeztünk róla, na x'D - és mivel én 10-től vizsgáztam, de már fél 11-kor kijöttem, hogy jippi, ez is letudva, a találkozót viszont csak fél 12-re beszéltük meg, volt egy órám olvasni, és majdnem teljesen végeztem is az Ethan és Carterrel. *.* Olllyan cuki az a két srác! (Majd ha végre kivégzem, lesz élménybeszámoló. x'D) Szóval legalább azalatt az egy óra alatt végig vigyorogtam, bájos az a regény - bár most épp eljutottunk a főkonfliktushoz, de úgy vélem, a srácok kilábalnak majd belőle x'D - és jókedvre derített. x3
Nna, de azt hiszem, ideje volna befejeznem a rinyálást, és helyette inkább mutatnom a mai nap számát, elvégre valószínűleg arra jobban kíváncsiak vagytok, mint a személyes nyomoromra. x'D Úgyhogy, voilá:
És vééégre, elmondhatom azt, hogy ez a szám nem csak azért van itt, mert rajta volt a setlisten! x3 Bár ez volt a negyedik szám, ezt a dalt a koncert óta imádom. *.* (És ez a klip, OMG! Főként az eleje, amikor a srácok ki vannak bilincselve. *.* Kérek otthonra egy Satoshit, ugyanígy, megbilincselve egy fotelben. x'D) És hogy értsétek is a szöveget, kaptok fordítást is:
gazing at tomorrow abandoning all changing rhythm asking for your reply
revolving distortion changing for better or worse the scenery has changed
everything has lost its taste like the story of the gum
advancing ahead today as well look, imagine the next page
completely envisioning how things will turn out like the epilogue of disillusion
sorry, but I can’t save anyone the outcome is dependent on you
if it is incomplete say it now
the time spent waiting is all futile
if it ends it only begins again
we continue to live like that
everything is of no interest like the story of the trash
look, burn everything look, imagine the next stage
no more trouble in the future if we were in that reality
for a while, I think I came to my senses isn’t this merely a dream
if we are bounded try giving up
if we are escaping we will still make it in time
a series of impertinent talk translating into excuses
should we continue to live like that?
limit that can be easily overcome
is the dream such a trivial thing how is it
the art of living although you always look like you understood it
silence makes a sound and crumbles away
if it is incomplete say it now
the time spent waiting is all futile
if it ends it only begins again
let’s continue to live like that!
Remélem, tetszik. ^^ Én viszont most megyek, végigaludtam a délutánt, és már kezdek éhes lenni. x'D
Adieu!