Hahoy! Ma egy különösen creepy számot hoztam nektek, lehet örülni. =D
Egyéb iránt, már egyszer mintha tettem is volna említést erről a számról, asszem ebben a bejegyzésben. És ha esetleg veszitek a fáradtságot, legyetek szívesek a metrókocsiszínes élménybeszámolót - de inkább a metrós rémálmomat X'D - a lentebb linkelt számot hallgatva elolvasni újra, hátha úgy még ijesztőbbnek fog hatni. =D
Tárá~ És mivel mint tudjátok, rendkívüli nagylelkűségemről és szerénységemről vagyok híres, megint kerestem nektek dalszöveget. ^w^
Both reality and the screens
Are whispering pretenses
The bed of pupas
Is twisting our spines
We want
To become strong...
The people only want to fight...
The town has become a frightened crowd...
Beautifully pretending
We return to the house
The plaster wings
Are eating into our shoulders
For all of us
Being alone is scary...
The days are only incomprehensible...
Mama's scolding is a divine chant...
Íme. Jó tanács: ne ezt hallgassátok elalváshoz. Saját tapasztalat. x'D
Adieu!
