Yo! Ismételten hulla fáradt vagyok... xD

Tegnap este nyolcig japánoztam, aztán még átnéztem a nyelvgyakos cuccokat, aztán összeszenvedtem tízig két kisfogalmazást irodalomtudományra... Aztán ma reggel 8:30-ra mentem, előadtam a prezentációmat Robert Browning A Toccata of Galuppi's c. verséből, aztán kövi órán megírtam a nyelvgyak ZH-mat - I hate collocations... - aztán túléltem egy pokoltúrát - a hivatalos neve angolszász politikai kultúra, csak anglisztikás körökben pokoltúrának becézzük, megjegyzem, nem alaptalanul (ez az egyetlen tantárgy, amiből továbbra sem tudom, hogy fogok levizsgázni... x'D) - de jót hülyültünk a nyelvgyakos csoporttársaimmal a középső sorokban. xD

Aztán utána végre volt egy órás szünetem, és taliztam Tune-nal (végre kibékültünk~ x3), bár elég zombi voltam, azért jól elvoltunk. Poénból megnéztük a Könyvudvar mesekönyvboltját - és találtunk gyönyörű japán képekkel dekorált naptárat, meg magyar-japán mesekönyvet - 990 Ft, keeeeeeeell...! *-* - szóval jó kis helyet fedeztünk fel~ Aztán bekísért a B épület elé, csevegtünk, majd mentem, hogy túlessek a japán ZH-mon... x'D Hát... végül is, lehetett volna rosszabb is... x'D (Többen mondták, hogy még a kérdéseket sem értették meg, úgyhogy annyira nem érzem magam kínosan. x'D)

Most pedig, a japán ZH okán érzett zombiságom ürügyén megörvendeztetlek titeket egy naaaaagyon érdekes trilógiával~

Első: Hakamairi. Sajna nem találtam hozzá angol feliratot. =S De majd úgyis kaptok. xD

Második: iriamakaH. Az első szám párja, remek az észrevétel - ha a cím nem volna elég bizonyíték rá, még ott a hasonló hangzás is. xD És ha valaki még ennél is figyelmesebb, az észreveszi, hogy a két dal, bár önmagában is szilárdan megállja a helyét, mégis olyanok egymás után hallgatva, mintha kiegészítenék egymást... És Mayuko (a szerző =P) egy géniusz, mert valóban úgy írta meg a két számot, hogy azok kvázi egymás komplementerei legyenek, és ha a kettőt egymásra vágja egy keverőpult segítségével, akkoooooor...

...megkapjuk ezt a mesterművet. x) Hakaokuri no Uta - szabad fordításban Grave-sending Song. =D Ez volt az a számciklus, amit hallva rákattantam Mayuko számaira, mert amit itt művel, az egyszerűen elképesztő - és belegondolva, ha a Kagamine-ikrekről van szó, konkrétan adja magát az alapötlet. (Ehhez képest az Anti-para-dichlorobenzene-n kívül nem találtam még más olyan három részes ciklus, amiben az első két dalt egymásra vágva egy koherens harmadikat kapunk. Pedig a Kagamine-ikreket gyakorlatilag erre találták ki! =O)

Ami a hangulatát illeti, oké, elismerem, egy kissé... groteszk és horrorisztikus - de én pont ezt imádom benne, meg Mayuko majdnem minden számában. x3 Remélem, nektek is tetszik. ^^

Adieu!