Bár egy hete történt már, hogy elmentünk Kishivel az Ashiri-za társulat előadására a Centrál Színházba - ez volt a szülinapi ajándéka =D - én csak most tudtam időt szakítani arra, hogy meséljek róla végre, mert borzasztóan érdekes volt! x3 (Illetve nem jutottam ki ma a Vendéglátóipari Múzeum Shuubun no hi ünnepségére, mert rendet kellett raknom és dobozolnom. -.-" Úgyhogy így szeretném levezetni a veszteségélményt. xD)

Nem is tudom már, mikor, jött egy hírlevél a Japán Alapítványtól, hogy hé, lesz egy Párkereső című bunraku  előadás, szeptember 15-én délután háromkor és este hétkor - a hírlevél olvasásával egyidejűleg eldöntöttem, hogy én erre megyek, és megnézem, és miután rátértem a következő mail olvasására, kaptam csak a fejemhez, hogy hű, ez talán Kishit is érdekelné, ha igen, megvan a szülinapi ajándéka. x'D 

Nos, nem szeretném részletezni azt a gazdasági válságot, amit az e-mail olvasása után éltem át 15-éig, a lényeg az, hogy nem kevés rohangálás után szedtem csak össze a megfelelő összeget, hogy a jegyek is meglegyenek, illetve az azóta postán jövő loliruhám is ki legyen fizetve - jöhetne már az az istenverte árvasági x'D - de sajnos mire összeszedtem a belépőre a pénzt - 2500 Ft/koponya, és nem volt diákkedvezmény >.< (bár, úgy, hogy egész Magyarországon mindössze három előadást tartottak, nem olyan sok, és minden fityinget megért x3) - már csak az utolsó sorban maradt hely középre, a háromkor kezdődő előadásra. Kicsit fanyalogtam miatta, mert szeretek minél közelebb ülni a színpadhoz - színházban részemről a legideálisabb hely az első sor közepe xD - de gondoltam, hogy össz-vissz kilenc sor van a kisteremben - ott volt az előadás - csak nem lesz olyan vészes.

És képzeljétek, tényleg nem volt az! XD Sőt! Még jól is jártunk, mert mi hátulról beláttuk az egész színpadot - főként, hogy a közepét sikerült befoglalnom XD - és még a vetítőn menő feliratért sem kellett sokat tekergetni a nyakunkat - japánul ment az előadás természetesen, de mellékeltek hozzá magyar feliratot, aminek borzasztóan örültem, mert a legelső kyougen-előadáson csak az előre elmondott tartalomból és a gesztikulációból tudtam következtetni arra, hogy mi történik, így viszont mindent értettem. xD De ne rohanjunk így előre. xD

Szóval, a háromkor kezdődő előadásra mentünk, és sikerült úgy körbeírnom Kishinek, hogy hova megyünk, és mit vehet fel, hogy a leírásból nem jött rá, mi az ajándék, úgyhogy egészen addig, míg meg nem látta a Ráday utca táblát, meglepetés volt számára, mit kap. De már járt ott, és sejtette is, hogy nagy valószínűséggel erre az előadásra viszem - egyébként mennyire sokat sejtető leírás a "kulturális- és szórakoztatóipari funkciót ellátó épület" egy színházra? XD - de sebaj. (A karácsonyi challenge: túljárni Kishi eszén az ajándékkal, hogy tényleg meglepetés legyen. xD)

No de, időben megérkeztünk, helyet foglaltunk, és bár elég meleg volt bent, kíváncsian vártuk az előadás kezdetét - és elsőnek egy bizonyos Páros Sanbasou-t játszottak el, értelem szerűen két bábbal. (Ez a kis műsorfüzet leírása szerint egy rituális tánc, ami hivatalosan nem része az előadásnak, de a kezdete előtt el szokták táncolni, hogy sikere legyen, és a nézők is jól szórakozzanak. Továbbá egy bizonyos Okina című  nou-játék alapján koreografálták meg.) Aztán felkonferálták a színpadra a társulat vezetőjét, Yabuki Hidetaka-sant, és a rendezőt, Nishikawa Koryuu mestert, akik üdvözölték a közönséget, majd tartottak egy gyorstalpaló bemutatót a bunraku-ról - más nevén ningyou joururi-ról - amit most nem fejtenék ki, fentebb tessék a linket követni, vagy esetleg ezt, és máris minden értelmet nyer. x) (Ellenben több bábot is felhoztak a színpadra megmutatni, egy férfit és egy nőt, felöltöztetve, illetve hoztak egy ruhátlan bábot is, hogy a mozgatás mechanikáját is láthassuk, és hogy melyik mozgató mit és hogy csinál. x3)

Aztán kezdődött az első darab, Cseresznyefák a Hidaka partján - A révnél címmel, Kiyohime és Anchin legendájának feldolgozásaként. (A történet szerint egy Kiyohime nevű lány első látásra beleszeret Anchinba, a vándor szerzetesbe, és a fiú megígéri neki, hogy visszajön hozzá, de mégsem teszi. Kiyohime utána ered, s megtudja, hogy a szerzetes a Hidaka folyó túlsó partján levő templomban van, de mikor kéri a révészt, hogy vigye át, az nem teszi, sőt, még el is mondja, hogy azért, mert Anchin lefizette, hogy ha egy "ilyen és ilyen lány utána érdeklődne, és át akarna menni, nehogy átvigye" - Kiyohime elkeseredik, és dühében óriáskígyóvá változva kel át a folyón, és itt ér véget a színpadi adaptáció. A legenda vége az, hogy Kiyohime kígyóként rátekeredett a templomharangra, ami alá Anchint bújtatták, és halálra perzselte a fiút. ...Egyre jobban kezdenek érdekelni ezek a japán legendák, kéne szerezni valami jó kis gyűjteményes-kötetet belőlük... xD)

Aztán volt egy kb. negyed órás szünet, amire már nagy szüksége volt a közönségnek is, mert olyan meleg lett a teremben, hogy azt hittem, elájulok. xD És bár csábító volt a büfé gondolata, meggyőztük magunkat, hogy nem, színházban nem veszünk kaját, mert méregdrága. xD Aztán szépen visszatotyogtunk a helyünkre, és az első igen tragikus végkifejletű darab után oldották a hangulatot egy kyougen-játék bunrakusított verziójával, hogy nevessünk egy jót. xD A címe A nagy asszonyfogás, mely során az öreg földesúr Taroukaja nevű szolgájának arról panaszkodik, hogy vén fejére még mindig nincs felesége, nosza, menjenek el a hegyi istenhez, és imádkozzanak, hátha segít. S lám, a földesúr este megálmodja, hogy a városkapunál fogja várni a jövendőbelije, de mikor kiérnek a kapuhoz, csak egy horgászbot van ott - no de segond! A bölcs földesúr kezébe kapja, hogy na, akkor ezzel fog ő magának feleséget fogni! =D És láss csodát, ki is pecáz magának egy gyönyörű hölgyet, azonnal megtartják az esküvőt, és élnek boldogan - csakhogy Taroukaja is úgy dönt, hogy na, ilyen szép asszony neki is jár, hát ő is pecabotot ragad - és kifog magának egy borzasztóan csúnya nőt. xD Minden áron meg akar tőle szabadulni, de az asszonyka elég tűzről pattant, és ha kell, ő pecázza ki Taroukaja-t a szebbik menyecske karjaiból - mert hát a szolga úgy dönt, hogy csak megússza, ha elrabolja ura nejét... xD (De nem. xD)

És ha a sztori nem lett volna önmagában vicces, még adott rá egy lapáttal a megannyi helyzet- és jellemkomikum, valamint az, hogy a narrátor néha magyarul szólalt fel. xD (Bűbájos volt...! "Meggyekk márü! Meggyekk márü!" meg "Jaijj, de jó! Jaijj, de jó!" de a kedvencem a "Micsodá csodá!" XD Vajon a szlovák és csek előadások során is belecsempésztek szlovák, illetve cseh mondatokat is az előadásba? xD)

Ezután persze jó sokáig tapsoltunk, majd szintén jó sokáig vártunk, hogy kijuthassunk a teremből, bár nem értettük a közlekedési dugót először, aztán kiérve vettük észre, hogy azért állunk ennyien még itt, mert a játékosok kihozták a bábokat, és meg lehetett őket nézni közelről! *_* Meg az arcukon kívül mindent meg lehetett fogni rajtuk - gondolom, hogy ne kopjon le a festék róluk, mint a BJD-kről - a ruhájukat (amik egyszerűen mesések voltak!), a hajukat (ami, ha csakugyan jól értelmeztem a japán hölgy szavait, emberi hajból készült, amin nagyot néztem), illetve ki is lehetett őket próbálni. x3 Természetesen nem én lennék, ha nem kaptam volna a lehetőségen azonnal, úgyhogy fél percre ki is próbáltam Kiyohimét. xD Meg Kishi is. =D (Egyébként jó nehezek. O.o Elképedtem, belegondolva, hogy ők ezt majdnem két órán át tartották - nekem még egy perc után görcs állt volna a karomba... x'D)

Meg utána le is fotóztam a legtöbb bábot - sajnos csak telefonnal, éjszaki módban (mert szegénykém nem lát félhomályban xD), és ha ez még nem volna elég, nem találom az adatkábelt hozzá, úgyhogy még csak meg se tudom mutatni őket! Borzasztóóóó! >.< Pedig olyan szépek voltak...! (Talán majd, ha egyszer megtalálom azt a kábelt, átszerkesztem a bejegyzést, hogy legyenek benne illusztrációk is. xD) - és képzeljétek, megtaláltam ma az adatkábelt, úgyhogy itt jönnek a képek! x3 (Na ki a király?! XD)

Ő itt a Páros Sanbasou egyik bábja, és a főmozgatója. ^^ 

Ugyanő, csak meglepett arccal. =D (Bár nem említettem fentebb, de mint látjátok, tudnak arckifejezést is váltani. ^^ Sajnos nem jöttem rá, milyen pöcköt kell meghúzni bennük, hogy megtegyék, de nem is nekem kell tudnom. xD)

Ő pedig itt Kiyohime. ^^ (Bocs az elmosódásért. x'D)

Ők pedig Taroukaja és a szép nő - a földesurat és a csúnya nőt már nem sikerült lefotóznom =S

Továbbá igyekeztem szegényes japántudásom minden morzsáját bevetni, hogy kellően kifejezzem csodálatomat és elismerésemet mind a bábozók, mind a bábok előtt - ez sajnos kimerült a "sugoi", "subarashii", "hontou ni?" és "ano, kore wa nan desu ka?" szókapcsolatokban. x'D Kishi bezzeg profin japánul kérdezte meg, hogy kipróbálhatja-e a bábot. =P (De büszke voltam magamra, mikor fotózás közben az egyik hölgy a telefondíszemre mutatva megjegyezte a társának, hogy "Mite, ramen!", mire én képes voltam válaszolni, hogy "Hai, kore wa ramen desu!" Az élet apró örömei. xD [Ja, igen, egy tál ramen fityeg a telefonomon, díszként. xD])

Szóval, összességében csak azt tudom mondani, hogy fantasztikus volt a program, és még inkább örültem, hogy Kishi is örült neki. x3 Most már "csak" egy kabuki előadásra akarok eljutni, remélem, egyszer szerveznek olyat is. x3

Nna, mára ennyi, nincs több kapacitásom, bár mesélni még tudnék miről, de most már tényleg tanulnom kéne, ha már eddig pihentem a pakolás után. xD De majd legközelebb. Esetleg. Én igyekszem. XD

Adieu!