...amik most egy kicsit felidegeltek. Leginkább anyagiak, de van néhány eszmei problémám is. Ha nincs kedved a rinyálásomhoz, ugorj - most csak arra van szükségem, hogy nyilvánosan nyavalyoghassak egyet. Nem kérek kommentárt. Morgós-poszt.

1., Van egy eladó fehér platformcipőm, amit négyezerért felraktam egy eladós csoportba (16 centis sarkú, 7 centis talpú, lakkozott csoda), amit én anno azért vettem meg 5000-ért, mert azt gondoltam, hogy fú, mennyire jó lolicipő lesz belőle - nos, nem. (Használtan vettem, így csak az átvételkor döbbentem rá, hogy nekem ezt a 16 centit mégis csak le kellett volna mérnem otthon vonalzóval, másrészt nem próbáltam fel, így otthon döbbentem rá, hogy bár 38-39-es lábra volt ajánlva, rám nagy. -.-") De amint felraktam, hogy eladó, ketten is ráugrottak, hogy igényt tartanának rá, az első jelentkező ráadásul az egyik admin volt. Na mondom, hát ezt kurva gyorsan el fogom tudni passzolni, remek. Múlt héten csütörtökön kérte, hogy foglaljam neki jövő hétig. E hét szerdán ráírtam már, hogy akkor ő ezt most úgy értette, hogy e hét végéig foglaljam esetleg? Mire annyit kaptam válaszul, hogy új munkahelye van, teljesen elfelejtette, mondtam, hogy segond, velem is elő szokott fordulni ilyen, de akkor most kell neki, vagy sem? Tegnap látta az üzenetet, azóta nem írt, ráírtam megint, hogy akkor most mi van, mert ha nem kell, tovább adnám a következő jelentkezőnek, aki remélem, még mindig igényt tart rá... -.-"

2., Bár holnap hivatalosan is megkezdem egyetemi pályafutásomat, és végre el fogom tudni intézni az összes papírmunkát, asszem elég sokat fogok még sorban állni/várakozni azért, hogy a nyugdíjfolyósítónak bemutassam az igazolást, hogy igen, egyetemre járok, és igen, igényt tartok az árvaságimra. Amiből legjobb sejtésem szerint továbbra sem fogok látni egy fillért sem, mert elmegy rezsire. -.-"

3., Nem rég hívott Évi, hogy mi a hétre a programom, mikor végzek hétfőn-kedden? Mondom hétfőn fél négykor, kedden fél tizenkettőkor, de kedden Csillával beszéltem meg talit. Mire közölte velem - és ami kicsit felhúzott, ennek kapcsán gondoltam úgy, hogy inkább kirinyálom magam ide, mielőtt felrobbanok - hogy eszembe se jusson ilyesmi, ne merjek délutánra programot szervezni, mert a következő három hétben neki dolgoznia kell, és bármikor bármi bejöhet, nekem elérhetőnek kell lennem, hogy tudjak vigyázni az öcsémre, ha neki délután dolga van. Oké, én megértem, hogy három hét múlva költöznek. Azt is, hogy kurva sokat kell melóznia. Azt is, hogy én vagyok az egyetlen személy, aki képes vigyázni a gyerekre. Még azt is megértem, hogy neki az ügyfeleihez kell igazodnia, mert azok döntik el, mikor néznek lakást, és mivel jó estben dolgoznak, természetesen délután jó nekik csak. De azért azt kijelenteni, hogy "eszembe se jusson bármilyen programot szervezni délutánra", az azért egy kicsit nonszensz. Nem vagyok se bébiszitter se pesztonka, semmit nem kapok azért, mert az öcsémre vigyázok - imádom az öcsémet, nem erről van szó, csak a tököm tele van azzal, hogy mások döntik el, mikor mit csináljak. 19 éves vagyok, és a kurva életbe, elegem van abból, hogy egy héten minimum hat programot mondok le azért, mert Évinek dolga van. -.-" (Pénteken az első zenekart kellett lemondanom ugyanezért, úgy, hogy októberben koncertezünk, és bár Évi elég demotiválóan mondogatta, hogy nem vagyok pótolhatatlan, sajnos az az igazság, hogy a negyedik szólam meghalt, ha nincs ott a szólamvezető, aki teljesen véletlenül én vagyok. Azt, hogy pont tőle kell hallgatnom, hogy "nem vagy pótolhatatlan, meglesznek nélküled is, te oda egyáltalán nem kellesz, inkább hagyj fel az egésszel, nem vagy zenész, még csak nem is a hobbid", inkább hagyjuk, mert ezt hallgatva már remegtem az idegtől pénteken.)

4., Fentebb vázolt okokból a tegnapi lolimeetre is mindössze csak egy órára tudtam elmenni, odaadtam Kishinek, Rachelnek és Aidának a cuccait, majd villamosoztam és fogaskerekűztem egyet a többiekkel, majd elköszöntem, és ugyanazzal a fogaskerekűvel el is indultam visszafelé - és egy baromi jó outfitet raktam össze, de itthon se sikerült normális képet készíteni róla, pedig...! Árgh. (First World Problem, tudom. De mondtam, hogy apróságok - amik bosszantanak.)

5., Nagyapám azt hiszi, hogy ha Éviék elköltöznek, és ő meg a nagyiék fognak felelni értem - ami szintén kicsit nevetséges, így 19 éves koromra... - hogy én majd rögtön hazamegyek az óráim végén, és utána nem megyek sehova, hanem otthon tanulok, mert nem lehetnek rossz eredményeim. (Fuck this shit.) Nem rég jött fel, hogy szeretné elkérni a felvett tárgyaim listáját, az órarendemet, amibe be van írva, hogy milyen órám van mettől meddig, milyen teremben (ami neki aztán kurva lényeges információ...) és ha még azért kérné el, hogy tudja, mikor érek épp rá, és mikor tud felhívni, hogy ez-az kell neki, hozzak már hazafelé, akkor azt mondom, oké, de ha most ellenőrizgetni akar, hogy én valóban ott vagyok-e, ahol mondom, hogy vagyok - már elnézést kérek, de kicsit úgy érzem magam, mint egy feltételes szabadlábra helyezett, visszaeső bűnöző, akit megfigyelés alatt tartanak. -.-" De hogy ezt csináljam meg, mert hogy ő mindent megtesz értem, én meg soha semmit - mert nem én rohangálok el, ha neki vödör kell, fűmag kell, tej kell, kenyér kell, virágföld kell, lakat kell, postán kell feladni tízkilós csomagot, vagy bármi mást kell neki hozni, amikért néha be szoktam járni a fél kerületet. -.-" Szóval én tényleg nem teszek meg semmit, amire megkér...

6., Évi két héttel ezelőtt kért kölcsön tőlem húszezer forintot, úgy, hogy egy héten belül visszaadja. ...Ilyenkor általában az van, hogy keresztet vethetek rá...

7., Másik eladós csoportban kinéztem magamnak egy elbűvölő loliruhát, egy fekete szépséget, amin fehér körvonalú körhinta-minta van, meg csíkos fodrok, meg gyönyörű masnik, de a leginkább motiváló tényező, hogy én erre a ruhára lecsapjak, az az volt, hogy végre fekete, és az előttem levő két ember (!) is visszamondta, különböző okokból, szóval úgy éreztem, ez a ruha engem vár. Le is csaptam rá, és még postaköltséggel is 13700-ra jön ki, aminél olcsóbban csak akkor szerezhet az ember JSK-t, ha magának varrja, vagy nagyon használtat vesz. A gond csak az, hogy a pénzem perpillanat Évinél van, s mikor szerdán rákérdeztem, hogy akkor mikor kapom vissza, kérdezte, hogy miért, mit akarok venni? Megmutattam neki a JSK-t, mire közölte velem, hogy erre biztos, hogy nem adja oda a pénzt, mire én kicsit kikeltem magamból, hogy már elnézést, az mintha az ÉN pénzem lenne, és nála csak kölcsönben van, s mivel az az ENYÉM, legjobb tudomásom szerint azt veszek belőle, amit akarok. Jövő hétre ígértem a fizetést a csajnak, ha addig nem kapom vissza, sok eurót kell beváltanom... Vagy megint antikváriumtúrát rendezek, és a rukkolás könyveimet fogom elpasszolni, meg ha addigra esetleg megkapom a pénzt a cipőért, talán összejön annyi...

+1., A BodyLine kijött egy Velencés - ismétlem, VELENCÉS!!! - printes ruhával, ami 80$, de jár hozzá lecsatolhatós ujjú boleró meg táska is - így már egész tűrhető érte az ár... Minden esetre, passzív rezignanciával fogadtam, hogy a 2L-es méret is kicsi rám mellben, derékban meg már lóg rajtam, bár már hozzá vagyok szokva az ilyesmihez, ha nem fűzős ruháról beszélünk - márpedig ez a drága nem fűzős. De hogy ti is lássátok, mi a bajom, itt a kép: Pedig azt hittem, kevés dolog van csak, ami képes bosszantani. De ez...! Velence...! Gondolák...! És még ha első ránézésre kicsit meg is lepett a motívumok tükrözése, mégis...!! ...Légy átkozott, BodyLine, és eredj a Pokolba a barokk- és Velence-printes ruháiddal együtt! -.-"  (Vagy legalább a tervezők ne gondolják azt, hogy a mellmérettel egyenes arányban nő a derékméret is - mert nem. x'D)

...Ez utóbbi egy különösen komoly probléma, mi? x'D

Na jó, asszem elmegyek inkább mosogatni, kinyavalyogtam magam. De jót fog nekem most tenni, hogy elmegyek délután Zsófához, és Kuroshitsuji-maratont tartunk. (Miután négyszer lemondtam már a nyár folyamán a már vázolt okok miatt, most végre valahára el tudok menni. x'D)

Adieu!