Üdv! Képzeljétek, mától kezdve hivatalosan is az ELTE BTK anglisztika szakos hallgatója vagyok! Yey~ (S a következő öt évben elvegetálok valahogy, míg újra jelentkezhetek a Színműre... Mert kitartóak vagyunk, ugyebár.)Minden esetre nagyon kalandos napom volt - bár én akkor ott helyben inkább idegtépőnek neveztem volna, de így utólag visszagondolva rá, nagyon is viccesnek tűnik. xD
Nos, ugyebár egyre mentem beiratkozni, s addig igyekeztem összeszedni minden szükséges okmányt és iratot, amire szükségem lehet - volt egy lista is erről a beiratkozós honlapon, kellett nekem érettségi bizonyítvány, gimnáziumi bizonyítvány, egy igazolványkép, személyi, TAJ-kártya, lakcím kártya, adókártya, személyi mindkét oldalának fénymásolata, meg a kinyomtatott beiratkozási lapom... - és ezekkel felfegyverkezve - no meg esetemben volt egy plusz hallgatói jogviszonyigazolás igénylő lapom is XD - indultam útnak. Nos, a HÉV-megálló felé tartva fordultam vissza, mert otthon hagytam a bérletem. x'D (Asszem ezt nevezik epic failnek. xD)
Aztán az Astoriára érkezve úgy gondoltam, hogy mekkora király leszek, gyorsan fotózkodom egyet az aluljárós gépben, és már szálltam is volna be - amikor megláttam az árkiírásban, hogy egy egész ezrest elkér tíz darab igazolványképért. Én szívemhez kaptam, mondom ilyen nincs, négyszáz forint van nálam zusammen, és még fénymásolnom is kéne. Végül továbbrohantam a CopyGuruba, hogy megörökítsem 20 forintért a személyim mindkét oldalát - amit nem kellett volna, mert az ELTE-n megcsinálták volna ingyen... - minden esetre utána siettem vissza, mert már egy óra volt, és nem kellett volna késni.
Meg is érkeztem, s amint megtaláltam a lépcsőházat, egy kedves, japános kolleginával hozott össze a véletlen - kezdem úgy érezni, hogy McSors barátunk fejébe vette, hogy minden lehetséges úton-módon szopatni fog, és jót röhög rajtam... - a sorban pár szót váltottunk, de én leginkább a többieket hallgattam, hátha mondanak valami okosat... Aztán gyorsan még lefénymásolták a bizonyítványomat, és mehettem be a terembe beiratkozni.
Ott aztán hallgattunk egy HÖK-ös srácot, aki tömören elmondta a legfontosabb tudnivalókat - dátumok, fontos helyek, olvasnivalók, kreditek, minorok, stb. - majd egy hölgy segített nekünk kitölteni a beiratkozási lapot meg az egyebeket, meg hogy melyik papírt milyen sorrendben rakjunk be a borítékunkba - amire rá kellett volna ragasztani az igazolványképet.
Hát, én a leadáskor visítottam, hogy nekem nincs igazolványképem, az nagyon nagy baj-e. Mondták, hogy rohanjak le az Astoriás fotómasinához, és csináljak, addig félrerakják, csak négyig legkésőbb érjek vissza. Szívtam a fogam, de nem akartam mondani, hogy kurvára nincs nálam elég pénz... x'D Úgyhogy elrohantam, s gondoltam, megnézem, hogy hátha lehet egy képet nyomtatni, és akkor az csak egy százas - hát előttem egy szintén beiratkozásra tartó srác szerencsétlenkedett magával a géppel, na mondtam, akkor ez felejtős, és rohantam a Blahára, mert úgy rémlett, hogy ott van egy fotósbolt, ahol mintha csinálnának igazolványképet helyben. (Rákóczi út 38., a Blahától egy sarokra az Astoria felé. =D)
Be is rohantam, már addigra pánikolva, hogy elnézést, az életem múlik ezen, mennyiért csinálnak rólam EGY darab igazolványképet? Mire megkaptam, hogy négyet csinálnak csak, és az 1400. Én azt hittem, elájulok. Kérdeztem, hogy nincs-e olyan megoldás, hogy csak egyet nyomtassunk, mert mindössze 380 forint van nálam, és be kéne iratkoznom... A hölgy sajnálkozón nézett rám, és mondta, hogy olyat tud csinálni, hogy ha jön még egy vevő, aki tud fizetni, akkor neki csinál hármat, nekem meg rászerkeszti az én egy képemet, és akkor mindketten jól járunk - igen ám, de negyed óra felesleges ácsorgás után az istennek nem akart bejönni senki.
Én addigra a poklok poklát éltem át, agyaltam, mit tudnék csinálni, koldulni csak nem fogok kiállni az aluljáróba, azért annyi méltóságom még pánik közepette is van, hazarohanni egy ezresért nincs időm, negyed négy van, meg fognak ölni, csak én lehet olyan béna, hogy a beiratkozást egy ilyen nüansznyi szaron cseszem el - és aztán megláttam, hogy 60 forintba kerül egy 9x13-as fénykép nyomtatása. Odaálltam a másik kollegához, hogy esetleg azt nem tudja-e megcsinálni, hogy erre a barominagy papírra rányomtatja nekem a képemet igazolványkép méretben?
Mondta, hogy de, megoldható. De akkor nem hatvan forintba fog kerülni, hanem mondjuk kétszázba. Hát nem tudom, én úgy tekintettem arra a fazonra, mint a Megváltómra, pont leszartam a 140 forintos ráfizetést, tök mindegy, csak a 380-at ne lépjük túl. x'D Úgyhogy meg is szerkesztette, én ujjongtam örömömben, hogy há, nem kell nekem vadidegentől szívességet kérnem, hogy ugyan, csináljunk közösen igazolványképeket, még ha úgy egyszerűbb is lett volna!
...Murphy törvénye: abban a pillanatban, amint a bácsi rányomott a nyomtatás gombra, bejött egy vevő, hogy igazolványképet akar csináltatni. x'D Ez volt az a pillanat, amikor kedvem lett volna sírva röhögni. (Kedves McSors, még egyszer üzenem, légy oly szíves és bazd meg. ^^) De nem érdekelt, még ha a csaj képe és az én képem egyszerre is lett kész, bár én 20 percet pánikoltam miatta, míg ő csak besétált, és kézhez kapta - spóroltam magamnak így 150 forintot! XD - és amint megvolt, már rohantam is vissza az Astoriára. xD
Fél négyre pont be is értem, ráragasztottam a képet az indexemre, aztán szépen komótosan - és a futástól lihegve XD - lebattyogtam a földszintre, hogy a tanulmányi hivatal megfelelő alosztályán leadhassam a hallgatói jogviszony-igazolás igénylőlapomat - és legnagyobb döbbenetemre a néni meg se várta, hogy kitöltsem. Épp csak aláírtam, még az igazolások számát és indokát se tudtam beírni, már nyomtatott is nekem kapásból kettőt, hogy menjek isten hírével. (Én csak pillogtam, hogy mi a fene, már most kézhez kapom, hát ilyen nincs, nekem legutóbb azt mondták, hogy ez minimum három napomba fog kerülni. Jó, ha a rohangálást beleszámoljuk, tényleg három napomba került... xD)
Úgyhogy örültem, tök jókedvűen mentem haza. Még ha tudom is, hogy nem épp elegáns módon végigszerencsétlenkedtem az egész procedúrát - nem is írtam, hogy a beiratkozási lapon elcsesztem a bankszámlaszámom, így azt ki kellett húznom, és odaírtam, hogy folyamatban van az intézése, a hölgy előadása közben Évi kétszer is hívott, mindkétszer kénytelen voltam kinyomni, aztán harmadjára végre fel tudtam venni, s lebaszott, hogy én miért nyomom ki, ráadásul az ő telefonja van nálam (neki kettő van, az egyiket odaadta, hogy egyáltalán el tudjon érni), nem érdekli, hogy beiratkozom, vegyem fel... -.-" - de azért mégis csak sikerült elintéznem. Nem is én lennék, ha nem bénáznék ennyit egy hivatalos üggyel. x'D
Ellenben a telefonos illető nem keresett se ma, se tegnap, úgyhogy asszem holnap kénytelen leszek én felhívni, hogy mi a fene van a tetszhalott drágaságommal - és aztán buszozhatok ki megint a világ végére... x'D
Nna, szóval, ez történ ma velem. Illetve, bármennyire is fohászkodtam, hogy ma ne kelljen eláznom, csak sikerült megint elkapni egy hatalmas esőt - ez nem is eső volt, hanem instant vízesés, zuhatag bakker! (Ráadásul akkor kapott el, amikor épp négy kilónyi cucc volt nálam, mert Évi még azt is rám bízta, hogy ha már hazajöttem s ettem, menjek el, szerezzek tejet meg valami kenyérfélét, s akkor már nagyi is elküldött.) De mondjuk, mikor megláttam séta közben a nagy, szürke felhőket közeledni, bevillant, hogy nahát, ma még nem áztam el - az elmúlt három napban minden nap sikerült... És ha már kedves McSors barátunk kinézett magának, hát ma sem úszhattam meg szárazon. =P
Nna, ennyi. Pár órán belül jelentkezem a holnapi nap számával, csak gondoltam, legyen valami élménybeszámoló egyetemi éveim kezdetéről, ha már a gólyatábort kihagytam. Meg a con óta nem nagyon meséltem. xD (Amúgy, a következő project, hogy átkérem magam japán szakra - kíváncsi vagyok, azért mennyit fogok rohangálni, sorban állni, etc., etc...XD)
Adieu!
