Követsz - itt vagy, minden pillanatban, és mégse hallak, mégse látlak. De érezlek.
Akkor, amikor teljesen üres vagyok, és arra várok, hogy valaki belém öntsön egy lelket.
Akkor, amikor kibuggyan belőlem a vörös semmi, és fémesen csengve elcsöpög a padlón.
Akkor, amikor a tükör darabokra olvad a keretben, és a cseppfolyós szilánkok végigperzselik az arcomat.
Akkor, amikor torkomon akadnak a szavak, és fuldoklom tőlük.
Akkor, amikor gyorsabban rohanok, mint a gondolataim, és gyilkolni indul a remény. Mi is.
Kacagva táncolok végig a szűz margarétákon, de nem bírok átjutni a túlpartra, és megadom magam a töréspontnál.
Aztán lebámulok a csillagokra, és nem várok semmire.
- Gyere -hallom a hangod mindenhonnan - és én követlek.
