Megkésve bár, de törve nem - túl majdnem minden aktuális programomon, amikről még később lesz szó, most én befejezném, amit be kell fejeznem xD - jelentkezem olaszországi utam last but not least napjával - reméljük XD - úgyhogy ladies and gentlemen, dőljenek hátra, és olvassák bátran kedves poros vándorocskájuk meséit - azaz az én meséimet, amik nem is olyannyira mesék, mint inkább megtörtént esetek, de a franc, már megint eltértem, oké, legyen itt vége, és gehen wir weiter! xD

Firenze volt az utolsó állomásunk, ahol kicsivel több, mint a napunk egyharmadát töltöttük - olyan kb. három óra volt az út a szállásunktól Firenzébe, majd 9 órányi töménytelen városnézéssel és múzeumlátogatással és láblejárással telt el az utolsó napunk. xD (Én meg érkezéskor leszögeztem, hogy nekem kell vörös liliomos akármi - nyaklánc, fülbi, öv, csat, kulcstartó, gyűrű, tök nyolc, de vörös legyen és liliom, mert én firenzéből úgy nem voltam hajlandó távozni, hogy nincs egy ilyen a birtokomban. xD) Csillával vezettünk körbe egy kb. 20 fős csoportot, és egész odaúton imádkoztunk, hogy csak ne kapjunk be olyan időt, mint amilyen Sienában volt, bármit, csak esőt ne, légyszi - erre megérkeztünk, és ahogy sétálgattunk végig az Arno mellett, hát nem elkezdett pötyörögni az eső...?

Mire a Pitti palotához értünk, konkrétan zuhogott, és asszem átéltünk egy kisebb tájfunt. de Csilla hősiesen elmondott mindent a Pitti palotáról meg a Boboli-kertről - a Pitti család az építésnél kikötötte, hogy a palota ablakai akkorák legyenek, mind a Medici palota kapuja... O.o Ez ugyan nem valósult meg, de később a Mediciek kegyetlenül átvették a palotát Pittiéktől - így jár, aki Firenze domináns családjával szórakozik... xD

A Boboli-kert pedig egy gigászi udvar a palota mögött - és 18 alatt tök ingyenes a belépő... 18 fölött már 5 euró. xD (Én otthon szívtam a fogam, mondom ilyen nincs, hát mindjárt meghamisítom a személyimet, ez nonszensz - ugyanezt a nyűgömet előadtam az egyik nyolcadikos srácnak is, aki szintén Firenzét vezette, és egész jól eldumáltunk, meg Velencében is egy csoportba kerültünk - mire kiskölyök beszól nekem, hogy hát nyugi már, magasságra simán kinézel 16-nak! Kapott is egy tockost a szemtelen kölyke... XD)

Node, hosszabb-rövidebb, erősebb-gyengébb záporral és zivatarral fűszerezve folytattuk utunkat a Ponte Vecchio-hoz - Firenze legöregebb hídja, a neve is ezt jelenti, azon fut a Vasari-folyosó, ami a Pitti-palotát köti össze az Arno túlpartján álló Palazzo Vecchioval, az egyikben lakott az aktuális Medici-vezír, a másikban dolgozott, és hát hogy ne kelljen már sokat bajlódnia, összeköttette a két épületet, a lusta disznó... xD Amúgy, kuriózum, hogy ez volt az egyetlen híd, amit a II. világháború utána  kivonuló németek nem robbantottak fel, mert a város egyik politikusa, akit azóta nemzeti hősként tisztelnek, kieszközölte a Führernél, hogy ugyan már, olyan szép az a híd, ne pazarolják már rá a dinamitot... xD (Plusz, a Vasari-folyosó ablakait is átalakították panoráma-ablakokká, amikor Hitler ott tartózkodott, és az volt az elképzelés, hogy a mélyen tisztelt Führer elé a város legszebb panorámája táruljon...)

Ímhol a Vasari-folyosó.

Ez pedig maga a híd.- megcsodálható, milyen "gyönyörű" időnk volt, illetve a sok kis arany-ékszerüzlet, amiről a hidacska híres: Aranyutcának is szokás becézni, minek okán amikor a Mediciek hatalomra kerültek, a büdös halaskofák és zöldségesek helyett ötvösöket telepítettek a boltokba, hogy a sok turista had örüljön. xD

Ez pedig a Piazza della Signoria főépülete: a Palazzo Vecchio, ahol működött a hivatal - erről kapta a tér is a nevét, mint "Nagyhercegség tere" - s abbana  baromi nagy toronyban tartották fogva anno I Cosimo di Medici-t és Savonarolát is - ezutóbbit, mint már korábban említettem, a P. della Signorián akasztották fel, majd égették el a holttestét. 

Dávid - és ha már itt tartunk, hadd meséljek nektek két érdekes jelenségről, ami különösen itt, Toszkánában és főként Firenzében szokta volt felütni a fejét: az egyik a Stendhal- a másik a Dávid-szindróma.

Előbbit vesézném ki előbb, mert Monsieur Sorel óta nekem Stendhal a szívem másik csücske - Velence és sokmillió egyéb objektum mellett (asszem a szívemnek annyi csücske van, hogy az már nem is sokszög, hanem kör, avagy gömb...) - és akkor lássuk. A Stendhal szindróma egészen konkrétan azt jelenti, hogy az illető enyhe tünetként kvázi szívinfarktust kap, hevesen ver a szíve, kiveri a víz, légszomj jellemzi, és mellkasi nyomás, illetve durvább esetben ájulás követheti a tüneteket. Közepesen komoly tüneteinek két végelete van, az illető vagy mély pillanatnyi depresszióba esik, vagy olyan eufórikus állapotba, hogy le se lehet lőni, és végül, a legsúlyosabb esetben már hallucinációk és paranoid jelenségek kísérik. Mindez azért, mert az illető valami olyan gyönyörű dolgot lát, amit képtelen ép ésszel felfogni, és akkor bekerül egy ilyen neurotikus állapotba - amiből egyébként ki lehet jönni, Firenzében külön kórházi osztály van a Stendhal-szindrómás turistáknak. Mert zömében a turisták produkálják. xD

Az olaszok valamiért immunisak rá, lehet azért, mert ők beleszületnek abba a tömör-gyönyör kultúrába, és mindennaposnak élik meg a képzőművészeti és természeti csodákat. Amúgy azért Stendhal-szindróma, mert ő jegyezte fel először a tüneteit, amikor olaszországi túrája során Firenzében járva belépett a Santa Crocéba, és szerencsétlent ájultan vitték ki onnan, hogy ne legyen baja. Ennek tiszteletére el is nevezték róla a szindrómát - ellenben csak 1971-ben kezdték el kutatni, egy bizonyos Graziella Magherini pszichiáterhölgy foglalkozott vele először, és ő nevezte el a Vörös és fekete írója után. (Érdekességképp, van belőle egy film is, aminek a pszichiáter írta a forgatókönyvét, és Dario Argento rendezte - ugyanaz, aki az Operaház fantomját, és a Port.hu-n is 8,6-ra értékelték, szóval biztos jó... Pszichothriller amúgy... =D)

A Dávid-szindróma meg kb. ugyanez, csak specializálva a Dávid-szobrokra... xD (És annyi kuriózummal, hogy ennél a jelenségnél az alanyt annyira megrendíti az ily mértékben tökéletes test látványa, hogy mindenáron el akarja pusztítani...)

De haladjunk tovább, ugyanazon a téren maradva íme itt egy szépséges szoborcsoport a Loggia dei Lanzi alatt, aminek én csak ezt az egy tagját mutatom - Theseus Medúza fejével. Van még ott minden más, végig is fotóztam az összeset, de lusta vagyok felrakni. xD

A téren álló Neptun-kút, ami korábban csak a középen látható Neptun-szoborból állt, később rakták hozzá a faunokat, szatírokat, sziréneket és egyebeket, de egészen addig a köznép Il Biancone-nak gúnyolta, a Fehér Óriásnak.

Ez pedig már az Uffizi Galéria - ahol megint csak tilos volt fotózni, de ez hol érdekel engem... xD A két órás láblejárás és tárlatvezetés hallgatása - ami vagy frenetikus vagy katasztrofális volt (mert egyik vezetőnk profi, a másik meg elfelejtett készülni... xD) - után ennyit minimum megérdemeltem, nem?

Tiziano Vénusza - és ugyan kicsit gagyi a kép, de olyan mulatságos történetem van hozzá, hogy beraktam... xD Ugyanis a készületlenebbik vezetőnk megállt a kép előtt, és imígyen kezdte beszédét: "És itt láthatjátok az Ognissanti [Mindenszentek Temploma] oltára mögött lógó Szűz Máriát..." - és ez volt az a mondatrész, aminél bőszen hunyorogtam és pislogtam, hogy ha ez itt Szűz Mária, akkor én Katalin cárnő vagyok... Mire VS be is szólt készületlen, ámde hiányosságát lelkesedéssel pótolni óhajtó ifjúembernek, hogy hát ez Szűz Máriának egy kissé frivol... xD A Szűzanyát Jézus helyett kiskutyával ábrázolni egy igen merész húzás lett volna, szegény Tizianot első körben máglyahalálra ítélték volna, ha ezt meg merte volna csinálni... xD

Ezt a képet Aidának ajánlom, egy dolog miatt: mert Keresztelő János Jézusnak egy tengelicét nyújt át éppen - és igen, inside joke, elnézést mindenkitől, de Aida-kedves érti, mire gondolok. (Ha nem, megharaplak.)

Ez pedig az Uffizi előtt ácsorgó élőszobor - én szerintem Savonarola, de hasonlítsátok össze a két bejegyzéssel előbb postolt szobor képével, hátha csak az én szemem csal. XD

Giotto keresztelőkápolnája - by night. Igen, mire kiértünk az Uffiziből, egyrészt még várt ránk egy csomó minden, de tekintetbe véve, hogy mi is hullák voltunk már és a csoportunk további tagjai is úgy érezték, hogy menten elájulnak, úgy döntöttünk, hogy az eddig is alaposan meghúzott programot tovább rövidítjük, és a kezdeti 5-5 elem kihagyása után skippeltünk további ötöt. xD (Maradt: ez, a dóm, a harangtorony, a Bargello, Dante háza, és sajnos kihúztuk a Santa Croce-t is, mert túlságosan kívül esett a főcsapástól, és már nagyon el volt csigázva az egész csapat...)

A Keresztelőkápolna Paradicsom kapuja - s még annyit, hogy ezt még világosban kaptam le, a dóm, a kápolna és a torony már sötétben került megörökítésre, mert akkor volt szabadidőnk - hat órányi városnézés után két és fél óra szabadidő, hogy tovább koptassuk a lábunkat xD - és miután Csilla szerzett magának pizzát, én meg chipset, meg egy euróért kaptam az övéből egy jó nagy szeletet, utána még ettünk isteni finom fagyit is - meg találtunk mosdót, bár annak rémmulatságos sztorija van... xD

Először is a Signoria téren nézelődtünk, már kajálás után, mosdót keresve - és miután találtunk egy szimpatikus bárt, ahol kellően hangos és kellően populáris zene dübörgött, be is mentünk, és amíg Csilla elterelte a pultosok figyelmét, én beosontam, megtaláltam a mosdót, Csilla pedig ügyesen elkérte a kulcsát, s miután végeztünk, úgy mosolyogtak ránk, mintha vagy harminc eurót hagytunk volna ott még a mosdó feltérképezése előtt... xD

Eddigre már nagyon is boldog voltam, mert meglett a vörös liliomom is: sétálgattunk Csillával szabadidőben kajáldát keresve, és az Arno-parton találtam egy édes kis ékszerárust, ahol lehetett kapni gyönyörű vörös liliomos fülbevalót, öt eurótért. Hát mondom, kicsit sok, de körbenézek. Néztem, és csak csúnya kulcstartókat találtam 3 euróért, amiket át se tudtam alakítani medállá... Úgyhogy nagy agonizálásomban termeltem be a zacskó chipset, Csilla megszánása után a pizzát, és miután az összes kulcstartóárus szuveníres bezárt, úgy döntöttem, oké, ám legyen, levadászom öt euróért a fülbit, és még ott lesz az ékszerárus, ha nem, morci leszek. xD

Vissza is rongyoltunk, főként akkor, mikor azt is megtapasztaltam, hogy nem 15, hanem 25 euró maradt még a zsebemben, és mivel azt a célt tűztem ki, hogy 20 eurót minimum hazaviszek, úgy döntöttem, hogy ennyit igazán megérdemlek Firenzéből emlék gyanánt, és már meg is vettem, mert ott ácsorgott szegény árus is, olyan boldog volt, hogy visszamentünk érte. xD

Hát még én, hogy lett vörös liliomom... xD Ezt követően pedig úgy döntöttünk, még az utolsó fél órában elrongyolunk és fotózunk dómot - mert ha már ki van világítva, csúnya nem lehet, és a telómon úgyis van éjszakai mód...

Ez lett az eredménye - ilyen kis pitlák homlokzata van a Dómnak... Majd háromszáz évig épült, a homlokzat romantika korabeli termék, de a tervező vigyázott, hogy passzoljon a gótikus, és carrarai fehér, sienai vörös és ferrarai zöld márványt használtatott a kivitelezőkkel a kazettákhoz.

Ez pedig a kupola - arányok kedvéért elárulom, hogy az egyetlen kupola, ami ennél nagyobb, az a római Pantheon-é. Más nincs.

Ez pedig a Giotto Campanile - harangtorony.

És ezt követően pedig már vissza is tértünk a Signoria térre, és miután összegyűlt mindenki, el is indultunk vissza a busz felé - és kicsit furcsálltam, hogy a kis utacskákon megyünk, amikor idefele még a folyóparton jöttünk, aztán kikötöttünk a Piazza Crocén... És sunyi vigyorral arcomon kérdeztem, hogy csak nem a Santa Croce az az impozáns épület ott szemben?

Így fest a drága, ugyanaz igaz a homlokzatra, ami a Dóméra - romantikus produktum, s érdekességképp: a Dávid-csillag azért került a tetejére, mert az új homlokzat tervezője zsidó volt, s az volt az utolsó kívánsága, hogy ebben a templomban temessék majd el, de mivel nem volt keresztény, csak a tornác alá hantolhatták szegényt. (S nem mellékesen, ebből a templomból kellett kitámogatni szegény Stendhal barátunkat... =D)

És azt hiszem, ezek után szavam nem lehetett panaszra, elmondhattam mindent, amit tudtam a Santa Croce-ról, és két kis nyolcadikos csajszi akkora lelkesedéssel kérdezősködött a Stendhal-szindrómáról, hogy ez komolyan létezik, és ilyen tényleg megtörtént emberekkel, és hogy, és miért, és olyan kis édesek voltak... xD
Úgyhogy, olyan este kilenc körül boldogan tértem be a busz ablakfelöli oldalára "aludni", ami sajnos nem jött össze, de miután hazaértünk, én meg elmeséltem szüleimnek mindent, megmutogattam a képeket mindenkinek, és megcsodálhatták a szuvenírjeimet - én meg végre lefürödhettem 24 óra után - egy olyan élmény után dőltem be az ágyamba aludni, amit asszem életem végéig nem fogok elfelejteni.

Csak annyit fűzök még hozzá, hogy mint tudjuk, befutott színésznőként úgyis Velencében lesz rezidenciám, néha hazajövök majd egy klassz kis budapesti lakásba is, és akkor azt hiszem én leszek a világ legboldogabb embere. xD Most pedig búcsúzom, és legközelebb igyekszem az Eötvös-napokkal jelentkezni, bár egy elég terjedelmes késés után - és akkor még az angol szóbelimről szót se ejtettem, pedig már azon is túl vagyok...! De azt már talán csak az eredmény megkapásakor fogom megírni... xD)

Adieu!