Nna, gyerekek, lehet nekem örülni, mert most, hogy túl vagyok egy félnapos Ivanov-próbán és 175 oldalon a Bűn és bűnhődésből - már csak 470 oldal, ezzzaz! - visszatértem, hogy a beígért folytatással előálljak - annál is inkább, mivel most, hölgyeim és uraim, megosztom veletek, hogy nagykoromban melyik városban fogok élni. x) Fogadjátok nagy szeretettel Velencét.

Mint már a korábbi bejegyzésben említést tettem róla, az igen siralmas reggeli ébredést követően azzal a vigasszal szálltam buszra, hogy márpedig ma Velencébe megyek, és Velence esőben-hóban-fagyban-sárban-lutyokban is egy gyö-nyö-rű hely és pont. Ez egy tény, egy tétel, egy dogma, ezt nem lehet felülbírálni. XD

És gyerekek, az a megdöbbentő szerencse ért minket, amire igazán nem számítottunk az előtte való nap katasztrófa-turisztikai jellege után - csak mi nem néztük a katasztrófát, hanem részt vettünk benne xD - hogy ragyogó napsütésben, és 18 fokos melegben sétafikálhattunk a városban - és mindenki örömére, Velencében már Jack-el, drága mobiltelefonommal randalíroztam, így ennek van fotódokumentált emléke is. Élvezzétek:

Az első kép Velencéből, tessék megcsodálni alaposan - mindenki látja a szikrázó napsütést? XD

Hangulatkép - sok ilyen lesz, mert túl sok volt a gyönyörű épület. Készüljetek fel, hogy útikönyveket megszégyenítő képtömeget fogtok kapni, ha már Veronáról és Padováról egy nyomorult fotót se tudtam feltenni. xD (De talán csak azért, mert Velence az én kicsiny, rothadófélben levő szívecském egyik legdédelgetettebb csücske. x3)

Hangulatkép/2 - és asszem felesleges kifejtenem, hogy miért is vagyok oda a városért... Ezek azok a kis "utcák", amik megfogtak benne, és azért gyerekek, mennyire feelinges már, hogy becsüccsensz a garázsban a kis csónakodba, és átevezel az aktuális dolgod helyére?! XD Áááá, itt akarok élniiiiiiiiii!

Munkába igyekvő gondolás - erről beszéltem az imént. xD

A Ca' d'Oro - vagyis Aranyház első emeletének gyönyörű, gótikus ívekkel dekorált erkélye; s mint látjátok, mindenki bőszen fotózza onnan a panorámát...

...valami ilyesmit, hogy pontosak legyünk.

Ő pedig a Ca' d'Oro-ban fotózott Szent Sebestyén - egyébként nem lehetett fotózni, de ez kit izgat, ugyebár. xD A szentem csupán azért érdemelte ki, hogy ily galádul lekapjam - amúgy nem sok látszik belőle sajna XD - mert van nekem egy... azaz hogy pardon, kettő Sebestyén névre hallgató karakterem is, ezek közül az egyik egy Dr. Sebastian Shell - igen, Aida, ő az xD - a másik pedig hajdanán gróf Vereczkei Sebestyén volt 18 éves koráig, vámpírrá tétele után pedig már Lamia. (Elnézést a kis kitérőért. xD)

Ami a szentünket illeti, azért szent, mert még anno Diocletianus római császár idejében kiállt a kereszténység mellett - ámbár a római seregek egyik kapitánya volt - s mártírhalált halt érte, mikor hite miatt halálra nyilazták.

(Van róla egyébként egy érdekes történet is, ezt nemrég találtam, amikor kicsit utánanéztem a sztorijának:
Sebestyén testőrkapitány látszólag unottan járkált Róma egyik szegénynegyedében. A szembejövő emberek tisztelettel vagy félelemmel tértek ki előle, tudták, hogy a császár kegyeit élvezi. Az egyik népes utcán egy szegényesen öltözött ember ütközött Sebestyénbe, akinek egyenruháján egyszerre csak megzörrent a vas. Sebestyén érezte, hogy egy értékes tartalmú edényke került mellvértje mögé, fürge kéz ügyeskedte oda. Az az ember már régen el is tűnt a nyüzsgésben. A magasrangú tiszt most már láthatóan határozott léptekkel folytatta útját. Egy épület elé ért, a két őr nagy tisztelettel köszöntötte. Sebestyén belépett a házba. Egy ismeretlen kapitány lépett eléje: ,,A császár mindenkinek megtiltotta a belépést a börtönbe''. Sebestyén elmosolyodott: ,,Barátom, ez nem vonatkozik a testőrök parancsnokára! Látni akarom, hogyan teljesítik kötelességüket.'' És már félre is tolta a másikat. Senki sem állta útját. Az udvaron az őrség katonái tisztelegtek neki. Sebestyén belépett egy fülledt, bűzös folyosóra. Nemsokára meredek lépcsőn át egy nagy, bereteszelt teremhez ért. Őrt nem lehetett látni. Villámgyorsan fölrántotta a reteszt, és egy boltozatos helyiségbe lépett, amelyben mintegy harminc rémült és lesoványodott ember szorongott. Sebestyén gyorsan benyúlt mellvértjébe, elővette a kis edénykét és az egyik fogoly férfinak nyújtotta. ,,Az ostyák'' -- súgta oda a meglepett embernek. ,,A püspök köszönt benneteket!'' Rögtön visszament a folyosóra és harsány hangon kiáltott: ,,Őrség!'' Egy egész csapat katona rohant oda. Fenyegető mozdulat kíséretében megszidta őket kötelességeik elhanyagolása miatt: senki sem állt útjába, egyetlen őr sem volt a folyosón, éppen ott, ahol a ,,legveszedelmesebb'' keresztények vannak. A katonák ijedtségtől sápadozva állták körül a kapitányt és fogadkoztak, hogy ezután jobban őrködnek. ,,Újra visszajövök és ellenőrzöm munkátokat. Ha megint ilyen kötelességmulasztást tapasztalok, kénytelen leszek jelentést tenni a császárnak'' -- mondta Sebestyén, s még a börtön parancsnokának is kijutott a korholásból.
Jófej, mi? XD)

Node, haladjunk tovább, most már tényleg!

A Ca' d'Oro után elbattyogtunk a Rialto-hoz és a Canal Grande partján megállva fotózgattunk, és megtudtuk, hogy anno ez volt a város központja, ide jöttek a kereskedők kipakolni a cuccaikat.

És itt egy nagyon mulatságos hangulatkép megint - ugyanis ez a hajlás az épületekben teljesen véletlenül sikerült... xD Fotóztam, és előbb kaptam oldalra a telefonomat, mint hogy rögzítette volna a képet, ennek következtében van egy kis hajlás a kép közepén - de mondjátok, hogy nem baromi jó effekt?! XD Egyébiránt a belvíz lett volna a kép lényege - a tócsa mögött térdig érő víz hömpölyög az utcán, amúgy. xD

És itt látható az előbbi módszer másik produktuma - én itt egy Chaplin-figurát akartam elfotózni, de túl hamar kaptam oldalra a kezem, és sikerült lefotóznom az elgörbített árnyékomat. XD (Megjegyzem, szerintem ez az egyik legjobb képem. XD)

Aztán második nekifutásra már sikerült lekapni a zombi-Chaplinünket... XD

Ez a kép már akkor készült, amikor véget ért a hivatalos vezetés a Galeria del'Academia után, és megkezdődött az úgynevezett "irányított szabadidő", amikor is hat darab 10-11 fős vegyes csapatokra oszlottunk - úgy vegyes, hogy nyolcadikosok és mi, tizenkettedikesek, fiúk és lányok vegyesen xD - és mi Csillával becsatlakoztunk a Viti és egy nyolcadikos kislány által vezetett csapatba - megjegyzem, utóbbi felkészültebb volt. =P Ez nem fricska akart lenni, hanem tény. XD

De most mondjátok, hogy nem gyönyörű...? (Mármint a kép. xD) És ha már a személyes vonzódásom okait fejtegetem, amik miatt az átlagosnál jobban szívemhez nőtt Velence, kénytelen vagyok szót ejteni a helyi születésű karakteremről, egy 1200-as évek táján született velencei kereskedőcsalád harmadszülött fiáról, akit papnak neveltek, de mindig is katona akart lenni, mint a bátyja, és részt is vett majdnem minden keresztes hadjáratban, amíg vámpír nem lett a Szentföldön - és az ő lelkén szárad Lamia szüzessége és vámpírrá tétele. (Lamia lelkén meg az imént vázolt mocsokdög vámpírunk élete, de ez egy hosszú történet. xD) Egyéb iránt Marcello névre hallgat a drága, és az egyik legszemetebb karakterem, akit valaha is megalkottam. xD

Ezt a szépséget az egyik kirakatban láttam - és láttam még ezen kívül két olyan boltot is, ahol ilyen és ehhez hasonló gyönyörűségeket árultak szintén, de csak ezt fotóztam le. (Megjegyzem, nyilván méregdrága, persze, de... de... De az isten szerelmére, a-ka-roooooom!! Khm, elnézést, haladjunk tovább.

Ez pedig már a Szent Márk tér a székesegyházzal és az óratoronnyal. ^^ (Egyébként, szüleim úgy tudták, hogy aznap, amikor voltunk Velencében, elöntötte a teret a víz, és derékig ér... Hát, mindenki nézze meg, mennyire vizes. xD Oké, hogy katasztrófa-turizmus, de azért nem ennyire. xD)

A Dózse-palota. (Itt azokon a kis lerakott pallókon ácsorogtunk egyébként, amiket a kép jobb alsó sarkában nehezen ugyan, de látni lehet. ^^ És errefelé vettem a maszkomat is - mert vettem olyat, ha már egyszer Velence...! XD Meg a barátoknak vett szuvenírek száz százalékát is itt sikerült beszereznem. xD)

Egy szárnyas oroszlán - Szent Márk attribútuma - és egy Szent Theodor szobor az oszlopok tetején - megj.: a két oszlop közé akasztották ki a tolvajok és egyéb bűnözők hulláját. ^^ (Kedves kis szokás. És témába vágóan itt csináltunk miniversenyt Vitiékkel - ki tud több fegyvert felsorolni témában, és Csilláék nyertek, mert nekem a japán fegyverek nem jutottak eszembe hirtelen. Az arzén, cián, cantarello és ipperit ellenben annál inkább... XDD Röhögtek is, hogy ez meg mi a franc?! XD De úgy szólt a kérdés, hogy soroljunk fel olyan dolgokat, amikkel ölni lehet, és fegyverként használják - jelezve, hogy nem villára és tört üvegpalackra gondolnak, hanem tényleges fegyverekre. Most mondja valaki, hogy az arzén nem lehet fegyver? XD)

És ímhol a kikötő. ^^

Ez pedig a Sóhajok Hídja - ez volt a legnormálisabb kép, amit csinálni bírtam róla, mert a turisták hada többször is bepofátlankodott az objektívem és az objektum közé... -.-" De innen is szép - a bíróság épületét közi össze a börtönnel, és itt még szegény rabok egy sóhajjal elbúcsúzhattak a szabad ég látványától... Hát igen...

Ez pedig a Szent György ortodox templom - és ha már Sóhajok hídja, meg görögkatolikus imaház, hát megemlítem, hogy harmadik ok gyanánt talán Armand keze is kicsit benne van abban, hogy Velence az a hely, ahol hátralevő életemet eltölteném. (Armand, a vámpír. Anne Rice, Interjú a Vámpírral, Lestat - rémlik valami? XD) Bár, előbb zúgtam bele a városba, mint hogy elkezdtem volna Armand történetét, de ez részlet kérdés. (Egyéb iránt, Aida, bőszen olvasom, csak perpill megint állok vele, mert most épp Bűnésbűnhődöm. XD)

Ez pedig itt az Arsenale. Hadihajógyár, röviden és tömören. xD

Ez is - ott a háttérben bal oldalt a kis dokkokban szerelték össze a hajókat, és képzeljétek el, hogy 24 óra alatt képesek voltak összedobni egy komplett gályát, úgy zusammen mindennel, 24 óra alatt már menetkész volt a kicsike. xD (Az ok erre rendkívül egyszerű: külön legyártották az egyes alkotóelemeket, és a megrendelés idején már csak össze kellett őket szerelni. Tisztára mint valami IKEA-gyártmány, nem? XD Megveszed, és összeszereled - vagy összeszerelik neked rendelésre. xD)

Mi ellenben meghaladtuk a velenceiek kapacitását, és röpke két perc leforgása alatt négy hajót is sikerült produkálnunk. xD Igen, megint két csapatra oszolva versenyeztünk - és a hajókészítés gyorsaságát tekintve most az én csapatom nyert - de csak azért, mert nekem hobbim az, hogy unalmas órákon elkezdek papírhajókat gyártani. Legutóbb a kettes németdolgozatom esett áldozatul, mert nem volt kedvem hazavinni, úgyhogy inkább vízre bocsátottam a lefolyóba. xD

És bár Viti szerint ezekkel nem fogjuk bevenni Konstantinápolyt, én vázoltam neki, hogy ha meghajtogatok több milliárd kishajót, és egymás mellé teszem őket a Földközi-tenger vizén, akkor át tudok rajtuk lépkedni Konstantinápolyig - és ha a törökök a várban meglátják a papírhajó flottámat, tuti, hogy én nyerek, mert halálra röhögik magukat a látványra. xD (Elnézést az agybeteg logikámért. xD)

Az utolsó kép - megjegyzem, ennél jóval többet fotóztam, amit itt láttok, az a válogatás válogatása, a mappámban kétszer ennyi kép van. xD

S valahol ezen a környéken ért véget a sétánk is, és mivel mindenki fáradt volt és éhes, indokoltnak láttuk, hogy kerítsünk egy kajáldát - és én ki is szúrtam egy imádnivaló kis cukrászdát, ahol 1,50-ért mennyei cappuchino-t, 1,30-ért pedig életem első epres makaronját fogyasztottam el, és tök jófej volt a pultos hölgy, kiderült, hogy Dubrovnikból jött ide dolgozni, és egyből felismerte, hogy magyarok vagyunk, mert már sok magyar szöveget hallott. xD (De ez is egy példa arra, hogy nem teljesen reménytelen az az ideám, hogy én Velencében éljem le az életemet. xD)

A kis cuki neve egyébként Ponte delle Paste, ha valaki fel kívánja keresni - meg nem mondom, milyen utca, milyen útvesztő, milyen sikátor vezet arra, a Google a barátod. xD

Aztán megkerestük a kis nyolcadikosokat is, mert amíg mi, bölcs nagyok bementünk egy take-away pizzázóba és rajtam kívül 2, illetve 3 euróért ettek pizzát - én elteltem a kávéval és a makaronnal xD - addig a kicsik étterembe mentek. Étterembe, ahol oké, hogy 5 euró egy pizza, de 12 euró a szervíz-díj. xD És nyolcan rendeltek négy pizzát. Lehet számolni. xD

Nos, miután begyűjtöttük a piciket, rongyoltunk vissza a Szent Márk térre, ahol a találkát megbeszéltük, és most megkövezhet mindenki a következő leírásért, de nem lehet teljes a befejezés enélkül: mert amint összeállt a csapat, és mindenkinek minden ajándékát megvettem, elmentünk a helyi "tömegközlekedési eszközhöz", ami konkrétan egy sétahajó. Bizony, hölgyeim és uraim, végig sétahajókáztunk a Canal Grandén, én ott szorongattam a kezemben a maszkomat, és ahogy haladtunk el a kivilágított partmenti paloták mellett, néhol a tintaszín felhők mögül kidugta fejét az ezüstösen csillogó telihold...

És még nem köveztetek meg, ez remek. xD De viccet félretéve, ez az élmény... Azt hiszem, felülmúlhatatlan. Igen, kétség kívül, ezzel a búcsúzással, és azzal, hogy otthon a kempingben még a telihold fényében sütkérezve a tengerparton andalogva meséltem a telefonba a velencei események zanzásított verzióját... Hahh..

Oké, talán túlzásba vittem az áradozást. XD Előfordul, elnézést érte - de azt hiszem, nem árulok el nagy újdonságot azzal, hogy számomra Velence jelent mindent, amit a szépségről, eleganciáról, stílusról, misztikusságról, csodákról és egy kicsit az álomvilágomról is gondolok. Nem tudom ennél pontosabban meghatározni ezt az érzést, olyan volt az az egész napos városnézés, mintha hazaértem volna, mintha végre valahára megérkeztem volna arra a helyre, amiről mindig is álmodtam...

Na jó, elég ebből, a végén még elcsöpög a bejegyzés. Maradjunk annyiban, hogy Velence örök emlék marad, és mint mondottam volt, ha befutott színésznő leszek - hehhe - akkor kérem ott fogok először lakást venni. (Budapesten addigra evidens, hogy lesz lakásom. xD)

És mivel kicsit már így is elszállt a bejegyzés hossza, meg én is az idővel, ennyi legyen elég mára, és holnapra maradjon Ferrara, San Gimignano és Siena, és utána igyekszem hozni Firenzét. xD Igyekszem.