És most lelövöm a poént, nem, nem az animéről lesz szó - bár, szívesen megnézem majd, ha túl leszek bizonyos érettségemet ellenőrző teszteken... - de a "frissen sült" (értsd: "yakitate" XD) egy találó jelző lehetne a tegnapi napomra - a Japánról nem is beszélve XD - ugyanis Zsófa tegnap betöltötte 18. életévét, és szülei meg mi - Fru, Esty meg én - hovatovább általam nem ismert, de Zsófával jó barátságban levő illetők úgy döntöttek, hogy na akkor meglepetés buli lesz - de akkora, hogy még a vendégek is meglepődtek rajta... xD

Mivel beavatott voltam, ezért nekem három nappal a buli előtt volt lehetőségem megtudni, hogy egyáltalán mi lesz. Idézném: ,,Jah, hát háromnegyed négyre átmegyünk Zsófához, odaadjuk az ajándékokat, eszünk tortát, aztán hatra jön értünk egy limuzin..." És miután sikerült felkaparnom az államat a padlóról egy jó tíz másodperces hatásszünet után, nekiveselkedtünk Zsófa ajándékának Fruval és Estyvel... xD (Történetesen 36 fotót hívattunk elő a hetedikes erdei sulitól egészen a legutolsó alkalomig, amikor együtt voltunk - Esty szülinapja - megjegyezném, hogy az 57-et szűkítettük le ennyire, az előtt meg a háromszázat, de ez most lényegtelen. xD Szóval, e fotókat, meg egy gondosan megszerkesztett, mindenki aranyköpését tartalmazó füzetkéből, alapos szűrésen átfuttatott és kiválogatott beszólásokat nyomtattunk ki, hogy aztán animés és mindenféle matricákkal teledekorálva beragasztgassuk őket - és sikerült szerválni egy rövid katana-t is, sárkánymintával a pengéjén. x3 Illetve megtudtam, hogy kést/fegyvert nem szabad úgy ajándékozni, hogy az ember ne kérjen érte pénzt, úgyhogy kaptunk öt egész forintot. XD)

Bár, már a megérkezés is vicces volt, ugyanis Zsófának gőze nem volt arról, hogy meglepetésbulija lesz, csak akkor döbbent erre rá, amikor beállítottunk tortával ajándékokkal jó sokan, és felordítottunk, hogy MEGLEPETÉS! - aztán mi lepődtünk meg, mert Zsófának eltűnt a fél haja, és a maradékot is befestették sötétbarnára. xD De nagyon jól néz ki az új frizujával! x3 Aztán ajándékoztunk, és mivel kapott mástól is írott dokumentumot, amit fel kellett olvasnia, mi hárman egyszerre felordítottunk, hogy ezt NE olvassa fel hangosan, mert túlságosan is személyes... xD (És nem szülő-kompatibilis a tartalma, de az részlet kérdés... xD) És fel akartam tölteni ide a képeket, de bekaphatja a blog.hu, mert már megint szórakozik velem... -.-"

No de, miután túl kerültünk az ajándékozáson, Zsófa megkapta a tortát - 28 rétegből álló (megszámoltam XD), nutellás palacsintatorta volt, egy üveg nutellával készítve, mennyeire - s miután megettük, meg hülyültünk egy sort, jött egy hölgy, aki ki is sminkelte Zsófát - ha már új haj, új smink is legyen XD - aztán hatkor levezényeltek minket a kapuhoz, és valóban ott várt egy hófehér limuzin... (Zsófa szülei egyszerűen elképesztőek... O.o) A sofőr pezsgőt is bontott nekünk, majd beszálltunk hatan - hatan voltunk mint baráti meghívottak - és végigbaromkodtuk az egész utat. xD (Tök durva volt, az üvegek ugye úgy voltak kialakítva, hogy kívülről ne lehessen belátni, de belülről ki lehetett látni simán - az egyes emberek reakcióitól néha megijedtem, komolyan... xD Ha nagyon egoista lennék, mondanám, hogy "hahh, hozzá kell szoknom lassan...", de azért ennyire még én sem vagyok rohadék... Vagy de.)

Az volt a durva, hogy amikor becsúszkáltunk az ülésekre, elsőként felfedeztük a velünk szemben levő tükröt, ami úgy vállmagasságig mutatott minket, nagyjából csípőtől - a gáz az volt, hogy szoknyában mentem... és igen nehéz volt benne úgy lavírozni, hogy ne mutasson többet a kelleténél... (Minden esetre a fantáziámat beindította yaoi-téren, hogy azért limuzinban, úgy, hogy a teljes oldalhosszon végigfut egy szééép tükör... plusz még a kocsi tetején is van egy... Oké, leálltam. xD) S mint mondtam, pezsgőzés közben végighülyültük az utat, bár, egyikünk se tudta, hova megyünk - mi, bennfentesek is csak annyival voltunk tisztában, hogy "egy japán étterembe" - de hogy melyikbe... XD

Aztán kikötöttünk a Fuji névre keresztelt vendéglátónál, s miután Zsófa legbelülről előre verekedte magát, és mind kibucskáztunk valahogy - nem mint dívák, inkább mint dívány XD - be is vezettek minket, és bemelegítésként mindenki felhajthatott egy csésze sakét. x3 Ütős volt... xD Aztán külön kis termet kaptunk, amit tolóajtóval lehetett zárni - echte japán módra x3 - még a cipőinket is le kellett vennünk, s mindenek előtt kezdésként origamizhattunk egy jót - hajtogattunk darvat, lepkét és pávát x3 - s közben a terem másik felében egy hölgy koto-n játszott nekünk, valami csodaszép hangja volt... x3 Aztán az origamizás végén egy másik hölgy - Kornélia, ha memóriám nem csal - tartott nekünk előadást először a kimonókról és yukatákról, Zsófa fel is vehetett egyet, s majdnem végig abban is maradt - azért csak majdnem, mert a főfogás környékén már talán kezdett sok lenni az öv... xD

Rengeteget beszélgettünk aztán a hölggyel, mesélte, hogy kint tanult Japánban, s mesélt csomó érdekességet - aztán közben elkezdtük enni az előételt is. (Ha jól emlékszem, sikerült belapátolnom istenifinom tojástekercset, ettem tofut - amiről tudom, hogy többet nem fogok XD - kellemesen csípős algát, és az általam hús-szerű valaminek gondolt izéről, amit megettem, később kiderült, hogy némi halat tartalmazó padlizsán... Döbbenetes volt... xD)

Aztán a második fogás volt a sushi, végignézhettük, hogy a szakács hogy csinálja - én csak kamilláztam, hogy milyen könnyedén forgatja össze vissza... O.o Kaptunk lazacos és sügéres sushit, illetve egy királyrákosat is, aztán tekercselt nekünk lazacos, rákos és avokádós makit. x3 Kaptunk hozzá gyömbért és wasabit - ez utóbbit nem mertem megkóstolni xD - aztán felhozták nekünk, és konstatáltuk, hogy a baromi nagy halacskákat úgy egybe kéne bekapni... Aha... xD

Én először a makikat mártogattam szójaszószba, s azokat tüntettem el elsőre, aztán érvényesítettem azon mondást, hogy a nagy hal megeszi a kis halat - bár inkább a nagyobb hal megeszi a nagyhalat volt az, de azért csak sikerült némi rásegítéssel magamba gyömöszölni a falatokat... xD Kaptunk hozzá miso-levest is, ami szintúgy elnyerte tetszésemet. x3 (És ez még nem a fő étel! XD)

A főfogás ez után következett, sukiyakit készített a séf az orrunk előtt, és hiába kezdtem már eltelni, olyan finom illata volt, hogy muszáj volt ennem abból is - és milyen jó volt! x3 (Kaptunk hozzá nyers tojást is, elvileg a hússzeleteket abba kellett volna belemártani - persze miután felvertük - hogy még finomabb legyen, de én azt kihagytam... xD) Viszont a sukiyaki valami mennyei volt, és nem is olyan bonyolult összedobni - na majd egy szép napon... xD

Aztán jött a "desszert", amire ugyan mondták, hogy Japánban olyan, hogy desszert, nem nagyon van, de mivel ez az étterem Budapesten található, nekik ki kellett találni valamit, különben itt lincshangulat alakul ki... XD Úgyhogy felkockázott gesztenyepudingot ettünk gyümölcskörettel - csoda finom volt szintén... x3 - s azt követően Kornélia előkészült a teaszertartáshoz. Eddigre már a zenész hölgy - mint kiderült, ő is Tünde XD - távozott, s nem tudtam kipróbálni a hangszert, de azért még a "kottát" megnézhettem két fogás között - meg akarok tanulni koto-n játszani... xD Meg shamisen-en is! x3

S miután mesélt egy keveset a teaszertartásokról, végigfigyeltük, hogy hogy készíti elő az eszközöket, aztán hogy keveri el a teát - zöld portea volt egyébként - mind kaptunk egy-egy csészével, s becsületesen meg is ittam - annyira egyébként nem is volt rossz! A 15. percben az utóíze már egészen édesnek nevezhető... xD

Aztán ő elköszönt, s mi még ott maradtunk egy kicsit beszélgetni - ez történt olyan este 11 táján... xD (Akkor néztem meg a telefonomat, és konstatáltam a négy nem fogadott hívást fater részéről, de legnagyobb szerencsémre, amikor visszahívtam, Évi vette fel, s neki mondtam, hogy nyugi, éjfélre otthon leszek, élek, kutya bajom, taxival visznek haza -  és igaz ugyan, hogy nyolcra ígértem magam még amikor elmentem, de az kit érdekel... xD)

Olyan fél tizenkettőre rendelték meg a taxikat, s mi addig bent voltunk, búcsúajándékként kaptunk egy-egy pohár choya-t is, amit Kornélia szerint a leghitelesebben szilvalikőrnek lehet lefordítani, és valami isteni íze van. x3 (Ha egyszer mentek japán étterembe, feltétlenül próbáljátok ki...! Részemről a következő, amit még ki akarok próbálni, az az onigiri, a tenpura, a yakisoba és a ramen, az igazi-féle, nem az utánzat. xD) Aztán kimentünk, még utólag megölelgettük egymást, s aztán elnavigáltuk a taxisofőrt hazáig... xD (Két kocsival mentünk, az egyikben Dórit és Kingát vitték Zsófiékhoz haza, a másikban minket négyünket, hogy utána Zsófa el tudjon köszönni tőlünk. ^^)

Úgy összességében csak annyit tudok elmondani, hogy hálás vagyok, amiért meghívtak. x3 Életem egyik legszebb napja volt, még ha nem is nekem volt szülinapom, annyira jó érzés volt a többiekkel lenni, röhögni és mindenféle kaját kipróbálni - legszívesebben haza se mentem volna... (Fater első kérdése, amikor beléptem: Te hol a faszban voltál? -.-") Kedves volt. De nem rontotta el az örömömet, csak ma dél-tájt, amikor felébredtem, és szétbarmolta a szobámat, hogy neki kell egy kábel, adjak egyet... Mintha tudnék. xD No de mindegy.

Szeretnék még ilyen napokat, úgy állandóan, megállás nélkül. (Szeretném, ha valakinek mindig 18. születésnapja lenne. xD Csak mert olyan jó érzés volt látni, hogy boldog, és klisé-nem klisé, örültem vele. Ilyenkor legalább nem a közelgő kisérettségire gondolok, nem arra, hogy az én 18. szülinapomon konkrétan sírógörccsel fetrengtem az ágyamon... na jó, nem is folytatom, maradjon meg a bejegyzés jó hangulata. xD)

Szóval, végezetül, újabb tag a nagykorúak klubjában. XD

Adieu!