No lám, le vagy hangolva, Kedvesem.
Nem meglepő, hisz addig mellőztem
Ódon hangú társaságod, míg ügyes-
Bajos dolgom letudtam. De Édes...
Előttem állsz, vérig sértve, némán,
Ölembe veszlek hát...! Felhúztalak?
Nyakadra simítok, átkarollak,
S Veled remegek, akár egy membrán.
Vonód már - régi dal - markomban van,
Kezdem is - lám, hozzá kotta se kell -
Ah! Felnyöszörögsz, búgsz, mély basszusban.
Csak hallgatom, úgy mosolyodom el,
Végső hangig élvezem szerelmed -
S te hagyod, hogy játsszak Rajtad. (Veled.)