Igen, gyerekek, tegnap, azaz június 10-én átestem az utolsó tanítási napon, innentől kezdve hawaii, dj, napszemcsi - vagy nem... XD
Tegnap hát... Hm... Érdekes napom volt. Az utolsó órám fizika volt, és Newton sütit ettünk - almás süti, azért Newton XD - és csak 12 szelet volt belőle, úgyhogy küzdeni kellett érte. Kis beszédben el kellett érvelni, hogy miért érdemelnénk meg a sütit. XD És nyertem egyet! x3 12 szavazattal. xD A 32-ből. XD
Aztán visszavittem a Római vakációt a Boráros téri könyvtárba - 420 volt a késedelmi... Cöh...
És közben konstatáltam, hogy meleg volt... Cefetül... Pedig reggel még egész jó ötletnek tűnt a hosszú, fekete farmer és a hosszú-ujjú póló... XD
Aztán színjátszón voltam hatig, hazafele a melegtől majdnem leájultam a BKV-ról, hazaértem, aztán amikor fater is hazaért, közölte, hogy kirúgták...
Jól indul a nyári szünet, mi?
*sigh* Most már kicsit esedékesebb lenne nyári melót találni, asszem... Bár, ami azt illeti, fater meglepően jól kezeli a dolgot. Komolyan. Nem esett kétségbe, se depresszióba, hogy úristen, mi lesz most. Sőt! Amikor nagyapám feljött, hogy kifejtse a nézeteit, olyan hévvel kezdte mesélni a terveit...! Hallottam a hangjában a lelkesedést, az elszántságot, azt a tipikus ,,csak azért is megmutatom, mire vagyok még képes!" tónust...
Valahol mondjuk megértem, hogy megkönnyebbült. Utálta a főnökeit, az összes melót, amit a nyakába varrtak, a túlórákat, a beszólogatásokat, mindent. És most végre szabad. Foglalkozhat a saját cégével, tárgyalhat azzal az illetővel, aki már két hónapja bizniszelni akarna vele a cégét illetően, mehet vállalkozni, és a saját főnöke lehet.
Ilyenkor annyira büszke vagyok, hogy ő az apám... (Úgy fest ez a ,,csakazértis" hozzáállás családi vonás... xD)
Szóval, relatíve nincs nagy gond. (Olyan két perc múlva, mire magamhoz tértem a hírtől annyira, hogy értelmesen tudjak reagálni, mondtam is neki, hogy ,,Ha azt mondom, hogy úgyis utáltad azt a melót, vigasztal?" Rávágta, hogy igen. XD)
Úgyhogy éljen. Most viszont megyek, mert randevúm van. xD Pápá!
