Úgy érzem magam, mint egy hatvanperces facsarásteszten átesett felmosórongy... Tegnap volt a ballagás - mé' megy el mindenki, akivel jóban voltam...? *szipp* - és reggel kilenckor, amikor csörgött az ébresztő, hogy ,,hé, te lány, ideje zenekarra menni!", azt hittem, nekivágom a falnak szegény Kylet. Nem tettem meg.

Szóval, a tegnapi nap borzalmas volt. Voltak benne szép pillanatok, de összességében, ha el fogok ballagni majd két év múlva, úgy fogom tenni, hogy tisztában leszek azzal, hogy a többi hétszázakárhány diák miattam - és ballagó társaim miatt - szív egész nap. XD

Oké, rövidített órák voltak, ez szimpatikus volt - és maradt is volna, ha nem kellett volna este hétig bent dekkolnom. Ofőn hajókat hajtogattunk - a ballagás idei vezérmotívuma a hajó-toposz volt, tavaly a bicikli (de az a szép, 19. századi, nagy elsőkerekű bicikli, amiket én annyira szeretek x3) - amikre ráírtuk a ballagó diákok nevét, és kidekoráltuk velük a főlépcsőházat - úgy az egészet, földszinttől a harmadik emeletig.

Eztán még részt vettünk egy magyar és egy fizikaórán - valamikor el kéne olvasnom végre az Üvöltő Szeleket... - és utána visszamentünk az osztályba, fújtunk egy hadseregnyi lufit, mint osztálydekoráció, ezen kívül Csillával és még hrom osztálytársammal fél kettőre leszambáztunk a kémiaelőadóba, hogy bekerüljünk a Rendezői csapatba.

Kaptunk eligazítást, beosztottak minket a főbejárathoz - illetve lestoppoltuk, hogy gyakorlatilag az a legkönnyebb hely, nem kell sokat csinálni, csak mondani az időpontokat, mosolyogni és mondani a ,,jónapotkívánok!" szöveget. xD Aztán emgkaptuk a szép zöld RENDEZŐ-kitűzőnket, elmentünk kajálni még a műszak kezdete előtt - Koppányék kidekorálták az ebédlős asztalunkat. *.* Amikor megláttam, azt hittem, elsírom magam. (Oké, a ,,Happy Birthday" felirat nem illett a képbe, de a szándék a fontos! XD) Jövőre már Koppány és Zoli nem fogja az asztaltársaságunkat képezni... *szipp* Pedig őmiattuk - meg Rachel és Rebi és Nati és Rosie miatt XD - jártam le az ebédlőbe. XD

Szóval, ettünk, aztán Csilla beszerzett kaját műszak utánra, aztán felmentünk megnézni a saját termünket, meg Rebekáék termét - és megtanultam Szampant (koreai, kínai és japán kishajó XD) hajtogatni! *.* Meg a másik fajta darvat is - úgyhogy összesen hajtogattam életemben kettő darab darvat - már csak kilencszázkilencvennyolc van hátra. XD

De a szampanom annyira kis cuki lett! És még emlékszem is rá. XD Node, az origamizás után Csillával fogtuk magunkat, és fél négyre, műszakkezdésre levonultunk a főbejárathoz, és felkészültünk rá, hogy akár hétig is asszisztáljunk, és fogadjuk a tömeget. Életem leghúzósabb három és fél órája volt...

Természetesen végig álltunk, és az elején annyira nem volt gáz, volt pár hozzátartozó, akik természetesen fél órával az egész ceremónia kezdete előtt érkeztek, őket beengedtük a földszintre, hogy ott le lehet ülni, négykor lehet felmenni a termekbe, mindenhol vannak rendezők rajtunk kívül, ők majd irányítanak tovább. XD Négytől már felfele irányítottuk az embereket, aztán öttől a torna- és a díszterembe, meg megmondtuk, hogy melyik osztályterem merre lelhető fel.

Igazából akkor volt gáz, amikor a szülő jött, bemondta a gyereke nevét, és kérdezte, hogy hol van. Én meg mondtam, hogy ha esetleg tudja, melyik osztályba jár, kicsit több infóval tudok szolgálni. XD (És volt, aki nem tudta. xD Igazából, ekkor döbbentem rá, hogy nem is gáz, ha faternek gőze sincs, hanyadikos vagyok, és melyik osztályba járok. XDDD) De a kedvenc kérdésem akkor is egy bácsitól származott, aki megállt előttem, köszönt aztán amolyan ,,ki ha nem én?!" stílusban megkérdezte: ,,Hol a fiam?!" Pislogtam kettőt, és majdnem megkérdeztem, hogy esetleg a ballagásán? XD De csak annyit mondtam helyette, hogy melyik osztályba jár, akkor tudok információval szolgálni. xD

Meg személyes sikernek lehet elkönyvelni, hogy Csillával beinvitáltunk egy angol turistapárocskát is, kérdezték, hogy mi a fene van, hogy mindenki virágokkal rohangál a városban, mondtuk, hogy ballagás. XD  Mire mondták, hogy ó, hát az nagyszerű, esetleg megnézhetnék-e? Mondtuk, hogy természetesen, menjenek fel a harmadikra, ott van most a ceremónia. XD Aztán amikor kijöttek, gratuláltak, és mondták, hogy csak így tovább. XD

A mélypont akkor volt, amikor már elvileg kellett volna lefele jönniük a ballagóknak. Csak nem jöttek. És hiába kérdeztük a többi rendezőt, ők se tudtak semmit, mi se tudtunk semmit, úgyhogy a rendezés magasfoka megvolt. xD Hétkor viszont, amikor asszem a C osztály járta körbe az első emeletet, úgy döntöttünk, hogy leadjuk a műszakot, és húzunk haza.

Azt mondták, hétig kell posztolni, hét óra ötkor leléptünk, és leadtuk a kitűzőnket. xD (De az A-sok és a B-sek már kint voltak a Károlyi kertben, szóval félig meddig megvártuk a ballagás végét. XD)

Nyolcra értem haza, hulla fáradtan. A metrón és a HÉVen végig ültem, mert nem éreztem a lábaimat térdtől lefelé. Illetve, pont, hogy azt éreztem, hogy fájnak. XD

Most meg itt vagyok, és túl egy kétórás zenekari próbán, három perc múlva indulok Lucával a Dürer Kertbe, a Hetedik Magyar Képregényfesztiválra. XD Igen, ki akartam nyavalyogni a ballagási fájdalmaimat, meg majd a Fesztivál előtti állapotot is ki fogom nyavalyogni - este. xD

Addig is, adieu mindenkinek! ^^