Villoni. Mert ki akarom keseregni, hogy röpke... *számol* Egy héten és egy napon belül le kell adnom Villon bácsi portréját... Ami valljuk be, azért kínos, mert még összesen egy oldal van meg a hatból, és ez az egy a forrásjegyzék... Meg Villon utóélete, de azt is át kell még írnom... XD
Szóval, kínkeserves olvasás közben - annyira persze nem volt keserves, mert Mészöly Dezsőnek olvastató-stílusa van - nem a porrét írom, hanem... verset. Jah, vagyok ennyire elvetemült... XD (Meg egyébként, most olvastam el az Arany Virágcserepet - zseniális mű, minden tiszteletem Hoffmanné! - és még vár rám az Üvöltő szelek...)
De, akkor, be is másolnám, mert nincs jobb dolgom... Este megyek Tartuffe-öt nézni, sz'al most gépezek... (Tegnap meg kamarapróbáról értem haza fél kilenckor... XD) Na, de most már tényleg vers. XD
S kedvesen meghajol üdvözlésemre.
Egy jó percig szó se jön nyelvemre
S csak tátott szájjal, bambán pislogok,
Majd fejemhez kapok hitetlenkedve,
Ébren vagyok-e, vagy csupán álmodok?
„Túl sokat kérdezel” ásítja, s kuncog.
„Még szép! Van még vagy ezernyi kérdés…”
„S úgy véled, a vén Villon felelni fog?”
„Csak úgy” von vállat, s kezébe lantot fog,
Ébren vagyok-e vagy csupán álmodok?
Figyelem, ahogy lantján a húr peng,
Egy pillanatra szemem is lehunyom…
A borítójáról les rám Villonom,
Ébren vagyok-e, vagy csupán álmodok?
