Szinesztéziától fügetlenül, a kérdés akkor is felvetődhet az emberben, ha kinéz az ablakon... *kinéz az ablakon* Meggondoltam magam, ha napos időben kinéz az ablakon. Illetve akkor is, hogyha megnézi Szabó István A Napfény íze c. filmjét. ^^
Ja, hogy mért is néztem én ma suli helyett filmet, és vagyok itt már negyed kettőkor...? Témanapom volt, kérem alássan, és metrózhattam át az egész városon, hogy eljussak a moziba... -.-" (Neeeem, nem egyszerűbb beülni a rajzterembe, és ott vetíteni, ami mondjuk közelebb van, neeem, irány Budára, a Tabán Moziba! -.-" Jó, z persze azoknak, akik Budán laknak, könnyebb, nekem viszont ez azt jelenti, hogy utazhatok át a város másik végébe... XD)
De mindenesetre, nyolcra beértem, leültünk, és meg is írtam kapásból a múltkori témanap anyagából a tézémet... Jeeee... (Mennyire érződik az irónia...?) Nem volt gáz amúgy... Nem tudtam, hogy Oliver Stone milyen más filmeket csinált a G. W. Bush-on kívül... =S Meg persze a Comandante c. filmen kívül, de az volt a szóban forgó film, amit néztünk, szóval... XD
És csak két dramaturgiai jellemzőt tudtam írni a Kémek a porfészekben c. Papp Gábor Zsigmond filmhez, pedig hármat kellett volna... Segáz... XD (Amúgy, igen, ez komolyan jegyre megy... És nem, nem médiaszakos vagyok, de még csak médiafaktra se járok, neeem, csak az ofőm médiatanár... XD Is. Meg töri, meg francia.)
Node, most nem erről akarok beszélni, hanem a Napfény ízéről... Ami egyébként egy likőr neve, az alkotó, Sonnenschein Manó után, aki még az 1890-es évek táján megy fel Pestre, miután falusi apjának szeszfőzdéje fölrobban, s az apa ott leli halálát. így a kissrácnak kell eltartania anyját és öccsét, ami nem is nehéz, lévén a pesti szeszgyárban hamar fölkapaszkodik, s felnőtt korára már saját likőrgyára van, ami az apja titkos receptje alapján készülő Sonnenschein likőrt gyártja.
S a film innentől kezdve mutatja be a zsidó család történet, hogy hogyan élik meg a két világháborút, mit csinálnak közötte, majd Auschwitzot, majd a szovjet felszabadítást, a kommunista rezsimet, '56-ot, és végül a rendszerváltást.
Három órás film. Igen, baszott hosszú. De megéri. Nagyon, nagyon jó film, élvezhető, szép zenével, még szebb felvételekkel, és valóságon alapul történettel. Csak ajánlani tudom mindenkinek. ^^
