Vagyis a turnűr és a krinolin. Akinek még így se mond semmit: a két elnevezés két tipikus XIX. századi női ruhatípust jelöl. És ez úgy jön ide, hogy ma voltam a Kereskedelmi és Vendáglátóipari Múzeumban - ma már hatodszorra mondom el/írom le... xD - ahol is az ugyanezen névre hallgató kiállítást néztem meg Tunenal, Kishivel, Demivel és Zsomborral - meg a Japán karakterek kiállítást is, de az annyira nem ragadott magával. xD

Megérkezéskor pedig Tune hozott házi készítésű pockt! *.* Eszméletlen finom volt! (Tune, ide a recepttel! XD Nincs sütő, de majd lefoglalom a nagyiékét, és kijelentem, hogy most én sütök és kész, nincs apelláta. xD [Kivéve, ha nagyi épp finom sütit süt. De az részlet kérdés. xD])

A Japán karakterek persze vicces volt - kinek mi a vicces, én jókat röhögtem a tankos mesén és a a hatalmas tündérhernyón (vagyis mi annak neveztük el, mert az az izé elvileg egy tündér, csak nincsenek szárnyai, ergo, még nem bábozódott be, vagyis még csak tündérhernyó. XD) - és azt hittem az agyam eldobom a Hello Kitty-s szoba láttán... O_O

Komolyan, egy egész szoba be volt rendezve, csak és kizárólag Hello Kitty-s cuccokkal... Azt hittem, ott hidalok le: az ágy, a takaró, a táskák, a neszeszer, a lámpa, az óra, a rádió, a laptop(!) de még a szemetes(!) is!! Duuurva volt... Életemben nem láttam ennyi rózsaszínt egy helyen. xD (A másik, amin azt hittem, behol, a mobildíszek voltak. az még oké, hogy Hello Kitty-s mobil, illett a Hello Kitty-s szobába, de a telódíszek, bakker...! Amekkora volt az a sok dísz együtt, az már önvédelmi fegyvernek minősül. Fejbeversz vele valakit, és koponyatörést szenved... Arról nem is beszélve, hogy ha fel akarod venni a telefont, akkor két ujjal tudsz csak hozzáérni, és ki kell tolnod a könyököd, hogy elférj a díszektől... xD)

De összefutottunk Kishi loliismerősével is, Gigivel, és a kisfiával, Tomival (tündéri az a kiskölyök! *.* Nem is emlékszem, hogy az én kisöcsém mikor volt ilyen kis pici, bájos, és CSÖNDES xD). Aztán, időszűke miatt hajtottam a népet - hajcsár volnék...? - hogy négyre kell hazaérnem, tehát max. negyed négykor el kell indulnom hazafelé, és előtte még szeretném megnézni a ruhákat. xD

Úgyhogy szép lassan le is battyogtunk, befizettük a négyszáz forintot a jegyért - nem egy halálos összeg asszem - és hááát, én személy szerint hüledeztem.

Imádom a régi ruhákat. Van bennük valami különleges, valami olyan kecsesség és szépség, valami személyesség, amit a mai tömeggyártott társaik már nem viselnek magukon. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy nem szeretem a tömeggyártás adta előnyöket - pölö azt, hogy egy tömeggyártható ruha összege még a tizede se egy személyre szabott ruha árának xD - de... De egyszer olyan szívesen végigjárnék Budapesten egy "divatjamúlt" ruhában. x3

Szóval, élmény volt az a kiállítás, a négyszáz forintot abszolút megérte - főként, mert lehetett beöltözni! x3 Igen, igen, egy szép nagy fogasnyi ruha ki volt pakolba, három-négy szett női ruci, plusz egy-két férfipéldány is, hozzájuk való kiegészítőkkel persze, úgyhogy le is csaptam egy vörös turnűrre. x3 (Ránézésből nem mondtam volna meg, hogy az az, azért csaptam le rá, mert vörös volt. xD)

Egen, miután Demivel megállapítottuk, hogy nem szeretünk sokat olvasni a kiállításokon, hanem a kiállított darabokban szeretünk gyönyörködni, odarohantunk a szabadon kezelhető ruhákhoz, és elkezdtünk öltözködni. xD 

Először Demi öltöztetett fel engem - kezdem érteni, miért kellett régebben a hölgyeknek öltöztetőnő... xD Egyedül szinte lehetetlen felvenni azokat a ruhákat xD - és miután kaptunk útbaigazítást a kedves felügyelőhölgytől, már tipegtem is végig a kiállításon a ruhácskában - és persze pózoltam. xD (Meg Zsombor kiment, hogy vegyen fényképezőjegyet - szükség volt rá. xD)

Demit meg felöltöztettem mennyasszonyruhába, Zsomborra meg ráhúztuk az egyik frakkot, a fejébe nyomtuk acilindert, és odaállítottuk Demi mellé. xD Ha már járnak... ^^

Úgyhogy, végig abban a ruciban flangáltam - egy szobában voltunk végig, a másikról én lemaradtam, de ha jól láttam, ott csak evőeszközök és társaik voltak xD - és nagyon, de nagyon nem akartam levenni. Annyira szép volt, és ajj, olyan jól éreztem magam benne! x3

Csináltunk egy kazal képet is, de azokat csak másik bejegyzésbe fogom tudni felrakni, mert még nincsenek a gépemen. XD

Azt sajnáltam, hogy negyed négykor el kellett indulnom... -.-" Bváh... Simán kisétáltam volna amúgy abban a ruhában, és még csak fel se tűnt volna - max. akkor, amikor az első szembejövő ember nagyon furcsán nézett volna rám. xD De aztán le lettem vetkőztetve Kishi által.

(És asszem engem zaklattak. XD Tune foylton belefújt a nyakamba - és basszus, sikerült zavarba hoznia, a franc. xD Pedig engem nehéz - Kishinek is csak egyszer sikerült, de az MSN-en volt, úgyhogy szerencsére nem látta senki XD - Kishi meg... Hát azt hagyjuk. xD Nem, nem nevezném harapásnak, amit a nyakamnál művelt, de... De jááááááj...! xD Szegény Zsombort meg úgy sajnáltam... xD Az a tekintet, ahogy szent borzadállyal nézte, amit művelünk... xD)

Szóval, nem akartam lelépni, de le kellett. Azóta előálltam faternak az ötlettel, hogy varrassunk ruhát: ,,Jól van kislányom, majd elmúlik." Nem tudom, miféle más válaszra számítottam. XDD (Bár, abból kiindulva, hogy ősök csak pislogtak rám, amikor említettem a turnűrt - aztán elmagyaráztam, és akkor mondták, hogy felejtsem el. xD)

De hogy a kedves olvasóközönség - az a kemény öt fő a legjobb esetben is xD -ne nézzen bambán, hogy mi az a turnűr és krinolin, méltóztatom elmagyarázni. 

Időrendi sorrendben a krinolin jött előbb divatba, és magyaros neve a kámvás rokolya, vagyis ezzel a névvel az abroncsos alsószoknyát illetik. Feszes, harang alakú tartást ad a szoknyának, először XIV. Lajos idejében hordták, vagyis rokokó eredetű divat. Ezután Eugénie, III. Napóleon felesége viselte, hogy palástolja várandós mivoltát, és ismét divatba jött, egészen az 1800-as évek első feléig nagyjából. Aztán felváltotta a turnűr.

A turnűr - magyarosan fardagály - egy olyan lószőrrel kitömött, acéllal/halcsonttal merevített kis párnácskát jelöl, amit a hölgyek a fenekükre kötöttek, és erre tornoyzták fel a szoknyák anyagát. (A hetedikes törikönyvemben azt írták, hogy lőport is töltöttek ebbe a kis párnácskába, kafa, mi? =D Durva lehetett, ha az ember véletlenül rácsüccsent egy égő gyertyára...) Persze az ilyen viseletet is a turnűr névvel illetik, és mint fentebb is írtam, ilyen ruha volt rajtam. ^^

Röviden és tömören ez a lényeg. xDEgyébként, a kiállítás - a japán és a ruhás is - megtekinthető még, egészen február végééig a Magyar Kereskedelmi és Vendáglátóipari Múzeumban. ^^ (Budapest, 1051, Szent István tér 15. [A Deáktól nagyjából hat utcára.] Odajutási információk a múzeum honlapján.)

Nos, hát ennyi akartam lenni mára - illetve még teszek fel egy képet is, de azt szerintem csak holnap - még lehet, hogy tökéletesítgetem kicsit... (Igen, az alvó elfről és drowról van szó. xD)

Úgyhogy zárom soraim. Bye-bye! ^w^