Nyertem. <3 Csak megírtam azt a kibaszott zárófeladatot - így egy héttel sulikezdés előtt... xD Nem kapkodtam el. xD Szóval akkor, lássátok hát, mit sikerült alkotnom. ^^
A druidizmus
Mi is ez, és kik azok a druidák?
Hogy a druidizmusról összefoglalóan lehessen írni, először is tudni kell, hogy milyen elemei voltak ennek a vallásnak, valamint kik voltak a druidák, akikről hitük a nevét kapta.
A druidák külön társadalmi réteget alkottak, melynek kiváltsága volt, hogy nem kellett katonáskodniuk, és ők voltak a vallási élet vezetői. Mondhatni papok voltak, bár ennél sokkal több feladatot láttak el. Nemcsak a szertartások menetét irányították, de jósoltak is, tanácsot adtak a tuath (törzs) uralkodójának, gyógyítottak, bíráskodtak, és tanítói szerepet is betöltöttek. Nevezhetjük őket tudósoknak, bölcseknek is, akik hatalmas mennyiségű tudásukat szóban adták tovább a tanítványaiknak. Bizonyos források szerint ezeket húsz év alatt sajátítottak el a druida tanítóközpontokban. Ilyen központ volt például a walesi Anglesey (Ynys Món) varázserejűnek tartott tavai mellett. Mivel a druidák a tanaikat nem írták le, (nagy hatalmat tulajdonítottak a mágikus szövegeknek, így nem hagyhatták, hogy azok leírva rosszkezekbe kerüljenek), ezért nem lehet tudni, miket tanítottak ezeken a helyeken. Tanaikat összefoglaló néven druidizmusnak szokták nevezni.
Ezzel a kifejezéssel rengetegszer találkozhatunk, hogyha a kelta kultúra után kezdünk kutatni. Néhol – tévesen – a kelta mitológiát, főként az ír, walesi és skót gael területeken elterjedt, de Galliában és más, északkelet-európai térségekben is jelen levő vallást értik alatta. A ránk maradt, meglehetősen kevés régészeti forrásból tudjuk, hogy a kelta népek mitológiája nagyon összetett, és területenként, sokszor falvanként, városonként más-más isteneket tiszteltek, ráadásul ezek közül nagyon kevésnek maradt fenn az eredeti neve. Azt is tudjuk, hogy az isteneiken kívül természeti képződményeket is tiszteltek, például forrásokat, ligeteket, sziklákat, hegyeket; valamint bizonyos növényeket (főként a tölgyfát, a magyalt és a fagyöngyöt) és állatokat (a bikát, erdei vadakat, madarakat, és a lazacot).
Mivel a mítoszaikban szereplő alakok közül is csak keveset tiszteltek istenként, ezért a druidizmus fogalmát nem lehet ráhúzni az egész kelta mitológiára. Hitük inkább az emberek természettel alkotott harmóniájára törekedett (ezért helyeztek nagy hangsúlyt a természeti képződmények és élőlények kultuszára). Vallásuk gyakorlására építettek szentélyeket, ahol a különböző rituálékat, szertartásokat tartották. (Néhányan azt állítják, hogy az angliai Stonehenge is egy ilyen druidaszentély, noha más szakmabeliek sokkal korábbra, még a kelta népek érkezésének előtti időpontra teszik a Stonehenge épülésének korát.)
Milyen szertartásaik voltak?
A legtöbb szertartás, amiről írásos emlék (ez alatt Julius Caesar gall háborúról írt hétkötetes művét emlegetik leginkább) maradt fent, áldozati rituálé volt, ugyanis a druidák úgy hitték, hogy a természetfeletti erőkön csak úgy tudnak uralkodni, ha emberéletet áldoznak fel érte. Enyhítő körülményként lehet írni, hogy az áldozati szertartásokon bűnözőket, számkivetetteket végeztek ki, de amennyiben nem akadt ilyen, megfelelt bármely másik ártatlan ember is a célra.
A galliai kimber nép (akiket egyesek a keltákhoz sorolnak, mások nem) például egy üstbe összegyűjtötték az áldozatok elvágott nyakából kifolyó vért, mert úgy hitték, ez segíti a jövendőmondást. Néhol a ledöfött illető haláltusájából ki tudták olvasni a közeljövőt, sőt, az is előfordult, hogy az áldozatokat lenyilazták, vagy keresztre feszítették.
A legsajátosabb – és talán legbrutálisabb – szertartás során pedig több áldozatot, néha állatokkal együtt bezártak egy hatalmas, vesszőből font, ember alakú építménybe, és az egészet felgyújtották.
Voltak persze kevésbé brutális eljárásaik is, például a királyválasztást megelőző rituálé, mely során leöltek egy fehér bikát, azt megsütve feltálalták egy férfinak, s miután az megette az egészet, négy druida ráolvasást mondott felette, mire a férfi álomba merült. Alvás közben pedig megálmodta, hogy ki lesz a soron következő uralkodó, és azt választották királlyá. Ezen kívül az ünnepeik alkalmával tartott szertartásaik is kifejezetten békésnek nevezhetőek.
Milyen ünnepeik voltak?
Az ünnepnapok közül nagyjából negyedévente tartották a négy legfontosabb ünnepet – a dátumot mindig tudták, hiszen pontos naptárakat készítettek a hold- és a nap ciklusa alapján is. Február elsejére esett Imbolc ünnepe, amit kétség kívül Brigid tűzistennővel hoztak összefüggésbe. (Brigidet később a kereszténység térhódítása idején Szent Brigitta alakjával olvasztották össze.) Egyfajta tavaszköszöntő ünnep volt, amit a juhok tejelésének megkezdődése jelzett. Ez a folyamat fontos volt, mert a télre felhalmozott készletek valószínűleg ekkortájt kezdtek apadozni, és az emberek megörülhettek neki – hiszen ez azt is jelezte, hogy lezajlott az ellés, vagyis a juhnyáj gyarapodott.
Időrendi sorrendben a következő ünnep a Beltaine nevet viselte, és sajnos erről az ünnepről meglehetősen kevés forrás maradt fönn. Nagyjából május elseje környékére esett, és az Imbolc napján gyújtott majd kioltott tüzeket élesztették fel. Ebből az ünnepből ered és alakult ki később – hosszú átformálódások során – a ma ismert május elsejei Munka Ünnepe.
Az év utolsó ünnepét a Lughnasa jelentette. Ez az ünnep július 15-től augusztus 15-ig bármely napra – főként vasárnapra – eshetett. A beérő búza és árpa ünnepe volt, az aratás kezdetét ünnepelték. Ilyenkor az emberek a hegyeket járták, imádkoztak, és a beérő feketeáfonyát szedték.
Fontos még megemlítenünk a kelta Újévet, Samain, vagy modernebb írása szerint Samhain ünnepét. A Samhain november elsejére esett, és úgy tartották, hogy az újév napjának előestéjén, október 31-én a túlvilági lelkek kapcsolatot tudnak teremteni a még élőkkel. Ilyenkor jöttek át a szellemek az élők világába, és ezen a napon háromévente hatalmas fesztivált, feis-t tartottak a tarai dombon. A Samhainból alakult ki az All Hallow’s Even, Mindenszentek, vagyis a Halloween, az a nap, amikor a túlvilág lakói szabadon átjárhattak az élők világába.
Hogyan képzelték el a túlvilágot?
Bizonyos források szerint a druidák abban hittek, hogy a lélek nem hal meg a test halálakor, hanem átköltözik egy másik testbe, és újjászületik. Ez azonban nem olyan reinkarnáció, mint amilyenben a buddhisták hisznek, mivel a kelta mítoszok csak néhány esetben számolnak be arról, hogy valamely istenség, esetleg hős újjászületik. Tehát, következtethetünk arra, hogy csak néhány kiváltságosnak adatik meg az újjászületés lehetősége.
A túlvilágról alkotott fogalmuk pedig élesen eltér a keresztény túlvilágétól; a kelták a „holtak világát” sokkal inkább úgy képzelték el, mint egy birodalmat, ahol az öregedés és a betegségek nem ismertek, állandóan gyönyörű muzsika szól a hangszerekből, a kövekből, a fákból, és ahol csodaszép nők élnek, és az idők végezetéig ünnepelnek. Elképzelésük szerint ez a túlvilág a nyugati partokon túl, vagyis az Atlanti-óceánon helyezkedett el egy szigeten.
A kelták és a druidizmus a XVIII-XXI században
A XVIII. század második felében nem egy lelkes amatőr régész tett kísérletet arra, hogy újra felfedezzék a kelták kultúráját, hiszen a középkorban szinte teljesen feledésbe merült a vallásuk és mitológiájuk a keresztény elnyomás hatására.
Ez idő tájt tettek kísérleteket a druidizmus felélesztésére, mint például Henry Hurle, aki 1781-ben megalapította az Ősi Druida Rendet. Ebből vált ki később, 1839-ben az Egyesült Druida Rend. Ehhez hasonló, neodruidizmust hirdető társaságot alapított a walesi Iolo Morgwang 1792-ben, A Brit-szigetek Bárdjainak Társasága névvel.
A feléledő kelta kultúra számos írót, költőt és festőt inspirált a XVIII. századtól a XIX. század romantikus művészein át napjaink alkotóiig. Talán az elsőnek tekinthetjük James Macpherson 1764-ben kiadott Osszián-énekek fordítását, ami ugyan teljes egészében hamisítvány, de hatalmas kultusz alakult ki körülötte, és az alkotókat, illetve az amatőr régészeket arra inspirálta, hogy újra felfedezzék az elfeledett kelta kultúrát. Ennek köszönhetően írta meg Standish James O’Grady 1878-ban Írország története: Hősi korszak c. könyvét, majd később, 1880-ban Cuculain és kortársai cím alatt publikált egy újabb művet.
A kelta kultúráról kialakult közvéleményt azonban jelentősen befolyásolta William Butler Yeats The Man Who Dreamed of Faeryland (Aki Tündérországról álmodott) című, 1891-ben írt verse, mely alapján az akkori olvasóközönség a kelták földjét a tündérmesék világával hozták szoros összefüggésbe.
Napjainkban pedig, a mozgóképkészítés fejlődésével filmekben is tesznek említést a keltákról, mint az Asterix és Obelixben (1999), sőt, a The Wicker Man (A vesszőből font ember) 1973-ban bemutatott angol kultuszfilm a kelták legegyedibb áldozati szertartását mutatja be.
Ám nem csak a filmipar dolgozta fel a kelta kultúra bizonyos elemeit, hanem a kortárs szórakoztató irodalom is, mint például Anne Rice, aki A Kárhozottak Királynője (2001) c. könyvében is részletesen leírja a The Wicker Man alapjául szolgáló szertartást. Ezen kívül pedig, érdemes megemlíteni még Darren Shan ír származású író Démonvilág sorozatának negyedik, Áldozat c. kötetét, melyben meglehetősen pontosan írja le az V. századi Ír-szigeten élő népek mindennapjait a főszereplő, egy fiatal papnő szemszögéből.
No, remélem élvezhető volt és összefoglalta a lényeget. ^^
Amúgy tök vicces: elolvastattam nee-channal, és ő azt mondta, hogy hát ez tök király, egy csomót megtudott a druidákról. Elolvastattam ezután faterommal és Évivel, és nekik semmit nem mondott... -.-"
Olyan kérdésekkel jöttek hozzám olvassás után, hogy oké, ez szép, ez jó, de kik azok a druidák? (Nem is tudom, konkrétan az egész első bekezdésben azt írom le, hogy kik ők...) Én... Nem értem... Hogyha nee-chan felfogja hogy miket zagyválok benne össze, akkor ők miért nem? O.o Mert ennél érthetőbben és rövidebben nem tudom megfogalmazni, hogy mi a druidizmus, miket csináltak, satöbbi... (Mert hogy a feladat, hogy ismertessük a vallást, és a lényegét írjuk le kb. két odlalban - így is örülök, hogy három oldalba belefért az egész... -.-")
Ennél lényegretörőbben tényleg nem tudom megfogalmazni. Viszont, emiatt szerintük iszonyatosan tömény lett. -.-" (És azt javasolták, hogy ovlassak el egy vallásismertető könyvet, és merítsek ötleteket abból. Oké, ez mind szép és jó, de az egy minimum százötven oldalas könyv - nem csoda, hogyha a kedves olvasó abból mindent megért. 150 oldalon én se vettem volna ennyire tömörre a figurát. Arról nem is beszélve, hogy a druidákról szóló fejezet az összes könyvben minimumm nyolc oldal, plusz még a többi könyv druidás tartalma, ami természetesen nem ugyanaz, amit az első könyvben ovlastam, tehát ha összevágnánk az egészet, kellemet 10-12 odlalt kapnánk csak a druidákról. Most ezt valaki tömörítse bele két oldalba. -.-")
Vagy, ha már mindenáron az a lényeg, hogy ne legyen tömör, adjanak meg korlátlan lapmennyiséget. (A druidákról külön könyvet lehetne írni - és meg is tették! - ha az ember összeszedi a lényeget, lehet ismertetni két-három oldalban, de akkor tömör lesz. Ez van. A tömörítés általános jellemzője, hogy tömör lesz az információ. Om ja.
Dehát, minden szép és minden jó, mindjárt indulok Tune-nal és Kishi-vel mozizni - utálok fogadni... - és óó, még el kéne csomagolnom Hao-t és Ihletet. Jééézus, kéne egy mappa... Vagy... Hm, Proinsias MacCana: Kelta mitológia könyve pont A4-es... És nem is olyan nehéz... És pont kézreesik... Oké, nem kell mappa. ^^
Hmmm, valamit akartam még... Jaaa, a rajzaimat akartam még mutogatni, de azt majd délután, ha hazaértem. xD (Csak mert van egy pár... jópár új darabom Nomendis után - Ravi pisztolya, egy Desert Eagle, egyedi kivitelezésben, egy Cassidy ,,Cass" McGill névre hallgató punk-csajszi, Hao-sama (őt még le kéne szkenneltetni...) két graffity még suliidőből - csak most téptem őket ki a füzetből, merthát dobáltam ki a füzeteket, és a graffity már had maradjon meg xD - meg-meg... Meg még egy fonat-gyakorlat (nem tudtam fonatot rajzolni, szóval uccu neki, kerítettem három madzagot, befontam őket, és lemásoltam), Drazen D'aerthe, az én drágalátos, dögszexi drow-zsoldosom (Adris szerepkari xD) ééés még az Ihlet. ^^ (Neki mennyit baszakodtam a hátterével! Az a sok lánc, kereszt, meg bilincs, a repülő kulcs, hozzá a lakat és a tollak...! Bár, kétség kívül ez a három utóbbi volt a legegyszerűbb... xD De a láncszemek annyira utálatosak... -.-")
Szóval, megvagyok. ^^ Lehet, hogy délután először is átbattyogok Fruhoz, és szkenneltetek vele - meg elkérem a GerXIta doujinshi fordított, szerkesztett verzióját. xD Na, de megyek is. Bye-bye! Chuu~! ^w^
