Neeeem, nem kell semmi baljós dologra gondolni, nem játszottan Dantét, és nem utaztam alá Lucifer honába, nem. Hogy akkor miért ez a bejegyzés címe? Hát... Hm... Először is, mert a soron következő fic megírása maga volt a Pokol - megkomponálni. És maga lesz a Mennyország - feltenni. x3 Mert emberek, kérem szépen, egy hete mást se csinálok délutánonként a Wordben, csak írok - yaoit. Úgyhogy, nem is húzom tovább az idegeket... Katt tovább. xD

Előre szólok, hogy hosszú lesz. Kereken 12 oldal Wordben. 5705 szó. xD Igen, gyerekek, egy hét munkáját fogjátok olvasni, megszenvedtem vele, és én váltig állítom, hogy nem tudok yaoit írni, de indíttatásaim azért vannak, és ez egy közülük. xD Szóval, jó olvasást. ^^

A démonvadász unottan ücsörgött asztalánál, s álomporos tekintettel bámult ki a kocsma ablakán. Kint szinte koromsötét volt; a zuhogó eső még azt a kevés fényt is elnyelte, amit az utcalámpák szolgáltattak. Ahogy a férfi meredten nézett ki az ablak túloldalára, lassanként felfedezni vélte homályosan visszaderengő tükörképét az üveg sima felületén.
A lila szempár merengőn nézett vele farkasszemet, amíg a lélektükrök tulajdonosa el nem fordította fejét az ablaktól, s egy morranás kíséretében félresöpört egy éjfekete tincset homlokáról.
Késik. Az a barom idehívta hajnali kettőkor, amikor már végre úgy döntött, hogy kiheveri a tegnapi nap fáradalmait, és azon kívül, hogy visszautasíthatatlan ajánlatról beszélt, még van pofája késni.
Unalmában szórakozottan dobolgatott a fémasztal lapján karcsú ujjaival, bal kezével pedig könyökölve a fejét támasztva pillantott ki ismét az esőbe, hátha meglátja közeledni végre zargatóját, de odakintről egyedül a szomszédos bár cégtáblájának neonfényei látszódtak át a vízesésként zuhogó esőn.
Hirtelen kinyílt az ajtó, s egy bőrig ázott, erősen kopaszodó, ötvenes pasas lépett be rajta, majd csapta be azt maga mögött, mire az eddig unottan kifele bambuló férfi a jövevényre emelte ametisztszín szemeit.
Csakhogy végre. Már azt hitte, sosem érkezik meg.
A csuromvizes férfi levette kabátját, felakasztotta az éppen hogy nem eldőlő fogasra, s keskeny vízcsíkot húzva maga után elindult a démonvadász felé, majd az asztalához érve leült vele szembe.
- Mi tartott eddig? – kérdezte a feketehajú köszönés helyett.
- Ekkora esőben rosszak a látási viszonyok, és ha elcsap egy autó, annak se én, se te nem örültünk volna – felelte amaz higgadtan. A démonvadász csak cehhegett egyet – közben egy pincérnő lerakott két csésze kávét a két férfi elé.
- Rendeltem, ha nem haragszol – informálta a fiatalabbik az értetlenül pislogó társát, majd elmosolyodva hozzáfűzte: - Te fizetsz.
Az csak beletörődve sóhajtott, majd zakójának zsebéből előhalászott egy borítékot, egy aktát és a pénztárcáját, s elégedett mosollyal kezdte mondandóját:
- Isteni melót találtam neked, Ravi! Démonirtás, kevés ellenféllel, ráadásul annyit fizet, hogy három hónapig nem kell új munka után keresned… - ecsetelte az öreg, mire Ravi félbeszakította.
- Alf, amikor legutóbb ezt mondtad, a meló után három hétig feküdtem kórházban másodfokú égési sérülésekkel, és az összes pénz elment a gyógyíttatásomra… - kortyolt bele kávéjába mondanivalója után.
- Iiiigen, de ez most teljesen más! – próbálta menteni a menthetőt az öregebb. – Ezek a démonok nem használnak tűzvarázslatokat!
- Jó tudni – forgatta szemeit Ravi, s egy mozdulattal magához kapta az előbb asztalra került aktát, majd olvasni kezdte.
- Szóval mégis érdekel? – kérdezte Alf felcsillanó szemekkel.
- Egy szóval nem mondtam, hogy nem érdekel. Csak emlékeztettelek, hogy ezúttal kellően informálj a várható támadásokról – mosolygott Ravi bájosan, s kortyolt még egyet kávéjából.
Alf felsóhajtott, s beletörődve, hogy Ravinak teljesen mindegy, mikor beszélnek vele, a nap huszonnégy órájában pokróc, elkezdte mondani a jelenlegi megbízatás lényegét.
- Egy hónapja folyamatosan tűnnek el emberek erről a környékről – írt egy kis kört Alf az aktából előszedett térkép közepén. Ravi figyelmesen hallgatta. – Az eltűnteket aztán egy-két nappal később megtalálják valahol teljesen másutt – megcsonkítva és kivéreztetve, valamint az orvosi jelentések alapján megerőszakolva is.
Az öreg hagyott egy kis szünetet, s Ravira pillantott, aki csak bólintott, hogy folytassa.
- Két hete a hatóságok kiderítették, hogy az elkövetők démonok, gondolom, nem lep meg.
A démonvadász keserédes mosolyra húzta száját. Már miért lepné meg? Hiszen amióta csak az eszét tudja, mindenhol hemzsegnek a démonok, no meg előszeretettel gyilkolják az embereket, s a veszélyesebbekre igencsak magas vérdíj is ki van tűzve.
- Mit tudnak róluk? – kérdezte Ravi.
- Ketten vannak, a fajuk és rangjuk nem ismert. Egy felderítő három napja rájuk talált egy elhagyott gyárépületben, valahol itt – bökött Alf az egyik gyárkörzetre a térképen. – Az illető megtalálta ott a régebbi eltűntek személyes holmijait; ruhákat, táskákat, cipőket, pénztárcákat, úgyhogy valószínűleg az a törzshelyük, és még mindig ott vannak – mondta Alf, s jelentőségteljesen a démonvadászra tekintett.
Azt, hogy a felderítő még a nagy felfedezéskor, a gyárépületből értesítette a hatóságokat, aztán beazonosíthatatlan morgások és egy velőtrázó halálsikoly után megszakadt a vonal, nem említette meg. Azt se, hogy két nappal később a felderítő holttestét karóba húzva találták meg egy út szélén.
Ravi bólintott, s újabbat kortyolt kávéjából.
- Ki a vérdíj kitűzője? Mennyit fizet érte? – kérdezte, érdeklődve pillantva a másikra.
- Egy környékbeli örömlány-futtató. Állítása szerint az alkalmazottjainak háromnegyede halt meg a démonok jóvoltából, szóval egy kicsit mérges… Egymillió dollárt ajánlott a démonduó likvidálásáért – felelte a démonvadász kérdésére, mire Ravi hosszan hümmögött.
Hogy azért, mert nem lepte meg a pórul járt strici esete, vagy azért, mert szimpatikus volt számára az összeg, rejtély. Még egy kicsit vizsgálgatta a térképet és az akta tartalmát, ami kicsit bővebben és nyakatekertebben ugyanazt tartalmazta, amit Alf elmondott, aztán becsukta, megitta kávéja maradékát, s a csészét lerakva felelte:
- Részemről rendben. Ma este felkeresem őket – mosolygott Alfra, aki megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Tudtam, hogy tetszeni fog. Ja, igen, ami a fizetést illeti… - áttolta Ravinak a borítékot. – A fele most, a másik fele akkor, ha felmutatod neki a bizonyítékot, hogy végeztél a két démonnal.
- Fantasztikus – vigyorodott el a démonvadász, miközben becsúsztatta a borítékot mellényzsebébe, majd felállt, s intett Alfnak, aki utána fordult.
- Most, hogy ennyi pénz van nálad, nem akarsz fizetni…?
- Miután felébresztettél hajnali kettőkor, lerendeltél ide, és még késtél is? – nézett vissza Ravi az öregebbre. – Két kávé, azt szerintem kibírja a fizetésed. Nekem sajnos minden centre szükségem van – mosolygott Alfra, majd bőrdzsekijét leakasztotta a fogasról, magára kapta, s elégedetten vágott neki az esővíztől áztatott utcáknak.

***

Ravi a gyárteleptől száz méterre parkolt le motorjával, s leszállva róla kellemesen megborzongott, mint mindig, minden vadászat előtt. Teljesen éber volt, az adrenalin-termelődés jótékony mellékhatásának okán, majd a bukósisakot levéve elindult a démonok valószínűsíthető rejtekhelye felé.
Minden szerénykedés nélkül ki lehetett jelenteni, hogy álig felfegyverkezett. Csizmája száraiba egy-egy hosszú, hegyes tőrt rejtett, ezen kívül jobb oldalán lógó övtáskájában jó pár robbanótöltetet vitt, csípőjén pedig ott lógtak pisztolyai, minden lépésénél ellentétesen emelkedve-süllyedve, valamint még hat-hat póttárat vitt magával.
Első ránézésre pisztolya egy teljesen átlagos Desert Eagle-nek látszott – sasszem kellett ahhoz, hogy észre lehessen venni a pisztolycső két oldalára vésett rúnákat, amik megegyeztek a töltényekbe karcolt felirattal.
Mivel a démonokat emberi fegyverrel nem lehetett elpusztítani, csupán varázslattal, a démonvadász kénytelen volt valahogy összeegyeztetni a kettőt, s kikísérletezett egy mágikus hatalommal bíró pisztolyt, hozzá való töltényekkel. Beletelt ugyan pár hónapjába, mire rájött a megfelelő rúnakombinációra, de a végeredmény már önmagában megérte.
Idő közben elért a gyártelep főépületéhez, s körbetekintett. A telep valaha el lehetett kerítve, de a drótkerítésnek azóta csak a tartórúdjai emlékeztettek rá. A főépülettől jobbra és balra is állt néhány kisebb, raktárhoz hasonló objektum, Ravi viszont a főépület ajtaját vette célba. Hogy ösztön volt-e, ami arra vezette, vagy szimplán csak találomra elindult arra, nem tudni.
Ellenben, ahogy közeledett az ajtóhoz, egyre biztosabb lett abban, hogy prédái a főépületben húzták meg magukat – ugyanis egyre erősödő, mágikus energiák pulzáltak a szélrózsa minden irányába, kiszökve az ajtó rései mögül.
Ravi az ajtóhoz érve végigpásztázta a korrózió áldozatául esett vastag fémlapot esetleges jelző-, vagy védőbűbáj nyomai után kutatva, végül jobb kézzel a kilincshez nyúlt, s lenyomván azt belökte az ajtót. Az pedig nyekergő hangot hallatva elfordult rozsdaette sarokvasain, s ahogy kitárult, a démonvadász érzékeit egyből megcsapták a kifele tóduló energiahullámok.
A feketehajú ajkaira elégedett mosoly kúszott fel, s becsukván az ajtót maga mögött konstatálta, hogy az épület belsejébe vezető folyosó felett neonlámpák sora pislákolt. Előfordulhat, hogy tudnak az érkezéséről? Meglehet, jó lesz vigyázni.
A démonvadász bal kezét pisztolya markolatán tartva indult el befele, az erősödő energialöketeket követve – minél erősebbek az energiahullámok, annál közelebb vannak áldozatai.
Végigment a folyosón, majd egy elágazásnál jobbra fordult, s egy nagyobb termen áthaladva elért a lépcsőházhoz. Ott lefele indult, de a feléig se ért le, orrát megcsapta valami erős, már rengetegszer érzett szag – vér. Emberi vér. Ahogy haladt lejjebb a lépcsőn, úgy a szag is erősödött, mire pedig leért, elfojtott sikolyok hangja töltötte meg a levegőt, s a démonvadász a hangokat követve indult el balra, egészen addig, amíg egy ajtó útját nem állta.
A fémlap résnyire nyitva volt, azon át szűrődtek ki a síró, női hangok. Ravi az ajtóhoz lopakodott, bal kezével elővette egyik pisztolyát, kibiztosította, s a falnak vetve hátát belesett a résen, felkészülve az azonnali támadásra.
Noha nem volt széles a látómező, a félhomályban is könnyen ki lehetett venni a két démon, és szerencsétlenül járt áldozatuk alakját – a nő a földön feküdt, kezeit feje fölött az egyik démon tartotta, míg társa vele szemben az áldozat lábai közt térdelt, balkezével lefogva a nő jobb lábát.
A démonvadász várt egy kicsit, ametisztszín szemeit a démonokon tartva elővette másik pisztolyát is, kibiztosította, s amint rátette ujját a ravaszra, a meglepetés erejével élve berúgta az ajtót – két lövést elsütve a démonok felé. Az egyik ugyan mellé ment, de a másodikkal telibe kapta a nő karjait tartó, hosszú hajú démon vállát, így az kénytelen volt elengedni áldozatát, valamint egy kiáltás után gyilkos tekintettel pillantott Ravira. A démonvadász újabbat lőtt mindkét pisztolyával, egyikkel az előbbi démont véve célba, amelyik ezúttal félreugrott a lövedék elől, míg a másik a lövést meg sem várva pattant fel, eldobott valamit, amit idáig jobb kezében tartott, s szemmel szinte követhetetlen sebességgel került Ravi elé, kirúgva a pisztoly annak bal kezéből, majd elhajolt a vadász válaszlövése elől.
Ravi megmaradt pisztolyával leadott még pár lövést a vele szemben támadni próbáló démon felé, s valószínűleg az egyikkel el is találhatta, ugyanis ellenfele az egyik dörrenés után szisszenve bal felkarjához kapott, s az azt követő két lövés után fedezéket keresve araszolgatott hátrébb. Az utolsó dördülések után Ravi gyakorlott, gyors mozdulattal tárat cserélt pisztolyában, s további lövésekkel sakkban tartva ellenfelét körbekémlelt, a másik démon után kutatva szemeivel.
Először a földön fekvő nőt pillantotta meg, s ezúttal figyelmét nem kerülték el a testét borító, bordó hegek, égésnyomok, s néhány még enyhén vérző seb, melyek szinte felismerhetetlenné csúfították a valaha porcelánfehér bőrű, gyönyörű alakot. A nő kezétől kevesebb, mint fél méterre észrevette saját pisztolyának fémes csillogását, s kicsit messzebb pedig halvány vöröses fénnyel izzott egy piszkavas – valószínűleg azt hajította el a démon, amikor rájuk tört… Kicsit tovább gondolva, hogyha ellenfele azt tartotta másik kezében, áldozatuk lábai között, akkor… Au…
Ravi tovább kereste szemeivel a másik démont, majd hirtelen szeme sarkából megpillantott egy mögé osonó árnyat – ám nem volt elég gyors, az árny mögé került, s mielőtt megfordulhatott volna, elkapta pisztolyt tartó karját, s karmait mélyen a démonvadász húsába mélyesztve végigszántott annak hátán. A vadász felordított a hátát végigégető fájdalomtól, ám nem hagyta magát ilyen könnyen legyőzni – leguggolt, s egy mozdulattal kirúgta a démon lábait gazdájuk alól, majd szabad kezével kirántotta csizmájából egyik tőrét s már épp lesújtott volna vele, amikor a másik démon mögé kerülve elkapta csuklóját, kicsavarta belőle a tőrt, s a démonvadász torkának szegezte.
Ravi szinte a démonnal egyidőben emelte pisztolyát ellenfele álla alá, mutatóujját a ravaszon tartva.
- Ha megölsz, velem jössz – hallotta meg a démon hangját maga mögül, s esküdni mert volna rá, hogy amaz ördögien mosolyog.
- Előbb húzom meg a ravaszt, minthogy el tudnád vágni a torkom… - sziszegte válaszul, közben szabad kezével óvatosan és feltűnésmentesen kihúzta a másik tőrt is csizmája szárából s egy hirtelen mozdulattal hátraszúrt vele, eltalálva ellenfele fegyvert tartó kezét, s a másik kés csörömpölve a padlóra esett.
A démonvadász elhajolt egy rúgás elől, amit a másik démon intézett felé, majd pisztolyát emelte, hogy végezzen prédáival, amikor tőle jobbra egy lövést hallott.
Azonnal oldalra kapta tekintetét, a zaj forrása után kutatva, aztán meglátta az előbb még földön fekvő nőt immár ülve. Fejének magasságában nagy, kör alakú foltban vér borította a falat, szemei üveges tekintettel bámultak a semmibe, hosszú, göndör szőke haja csapzottan tapadt arcához s omlott le vállain, kezében pedig halványan villant Ravi pisztolya, ahogy elejtette, s a fegyver koppanva padlót ért. A nő feje előre bukott, majd egész testével előre dőlt és a földre zuhant, holtan.
A démonpáros kihasználta, amíg Ravi félrepillantott, s a mögötte levő, feltüsizett hajú erőtejesen fejbe vágta a sebtében felkapott tőr markolatával. A démonvadász felkiáltott, s előre esett, de még idejében megtámasztotta magát jobb kezével – amiből a vele szemben álló démon kirúgta a pisztolyt. Ravinak se kellett több, tudván, hogy más fegyvere már nincs, őrült sebességgel előkapta az övtáskájába rejtett robbanótöltetek egyikét, s teli erőből a vele szemben álló démon előtt vágta a földhöz.
A robbanás után felszálló pornak köszönhetően a démonvadász ellenfelei semmit se láttak – ugyanakkor Ravi se többet, de nagyjából emlékezett, merre kell lennie pisztolyának, s amíg nem csapott nagy zajt, addig a démonok se tudhatták, merre van. Így kezdett araszolni a Desert Eagle valószínűsíthető lokációja felé, csak nem számolt azzal, hogy ellenfelei mágikus lények, és akármikor könnyedén el tudnak oszlatni egy füstködöt… Mint akár most is…
A démonvadász, amint észrevette, hogy álcája lassan szétoszlik, gyorsított, s éppen akkor markolta meg az imént elrúgott pisztolyt s csúsztatta mutatóujját a ravaszra, amikor a hosszú hajú démon vele szemben kezére lépett, mielőtt még fel tudta volna emelni. Ravi aprócskát szisszent a taposásra, de nem mozdult. A démon leguggolt elé, s rámosolygott, ördögien.
- Ereszd el szépen… - utasította mély hangján, s hogy nyomatékot adjon szavának, kicsit jobban ráhelyezte súlyát lábára. Ravi ajkába harapott, megpróbálta kihúzni kezét a másik acélbetétes bakancsa alól, de próbálkozása nem ért semmit. Amint ezt belátta, fogcsikorgatva ugyan, de levette ujját a ravaszról, s a démon elégedetten mosolyogva enyhített a nyomáson, noha lábát nem vette el.
- Találkoztam már pár vadásszal, de ennyire makacs és kitartó egyik se volt… - jegyezte meg a másik, miközben kerített valahonnan egy láncot, a két végén egy-egy karabinerrel. Ravihoz sétált, majd leguggolva hozzá két kezét a démonvadász feje fölött összekötözte a lánccal, s a karabinerekkel rögzítette, hogy biztosan ne tudja széthúzni. Társa közben végre levette lábát a vadász kézfejéről, s míg jobbjával a láncot tartotta, bal kezébe vette a pisztolyt, és szakértői szemmel végigmustrálta.
- Áh, szóval ezért nem tudtam begyógyítani azt a sebet… - jegyezte meg, amikor kielemezte a fegyver csövére vésett rúnákat. – Zseniális fegyverkialakítás, kalapom emelem! – duruzsolta társalkodó hangon.
- Mennyi ideig tartott, mire megcsináltad? – kérdezte a másik démon, kikapva társa kezéből a pisztolyt, s végigmérte.
A démonvadász morgott valamit, amit szinte lehetetlen lett volna kivenni, olyan rekedtesen és torzan mondta. Majd megrángatta a láncot csuklóin, de hiába, nem ért vele semmit.
- Eresszetek el! – kiáltotta, a két pokolfajzat erre egymásra nézett, és gonoszul összemosolyogtak.
- Miután ránk törtél szórakozás közben…? – kérdezte a vele szemben levő ironikusan.
Ravi ficergett egy kicsit, s közben lázasan gondolkodott, hogy miként szabadulhatna ki jelenlegi, igen kellemetlen helyzetéből, de semmilyen épkézláb ötlet nem jutott eszébe.
- Egyébként is… Ha már miattad tönkrement egy játékszerünk, az a minimum, hogy keresel nekünk egy helyettest… - húzta ajkait gonosz mosolyra a hosszú hajú.
- Úgy van… - bólintott rá a másik démon. – Vagy akár… - vigyorodott el, ahogy közelebb hajolt a démonvadász füléhez. - Magad is beállhatsz helyette… - duruzsolta sokat sejtető hangon, majd nyelve hegyével érzékien végignyalt Ravi fülkagylóján.
A feketehajú, amint megértette, mit terveznek vele ellenfelei, halványan elpirult – noha nem szokása - s gerinccsigolyáin végigzongorázott egy hideghullám. A démon elégedett mosollyal távolodott el a vadász fülétől, majd átvetette fölötte egyik lábát s a derekára ült.
- Nae… - szólította meg társát a tüsihajú démon. – Elég csúnyán megvágtad… - simított végig a démonvadász hátán, mire az ellenkezőn megvonaglott alatta.
- Ne merj hozzám nyúlni…! – sziszegte, de nem volt túl meggyőző.
- Különben mit teszel…? – kérdezte Nae gúnyosan. – Nem vagy épp olyan helyzetben, hogy fenyegetőzhess… De ha még ki is szabadulnál, nincs nálad több fegyver. Vagy tévedek? – kérdezte, majd társára pillantott. – Kasai, motozd meg, hátha van nála még valamilyen rejtett kés vagy pisztoly…
- A legnagyobb örömmel – mosolyodott el a tüsihajú, s egy mozdulattal letépte a démonvadászról a kabátot, majd kezeivel a megtépázott pólón át végigsimított először az oldalán, majd derék-tájt befele tért, s Ravi hasán húzta végig tenyereit és ujjait.
Utána a mellkasát vette célba, azon részét, amelyikhez hozzáfért a padlótól. Kifejezetten ügyelt rá, hogy kellően, de éppen hogy csak éreztesse simításait Ravi testén. A vadász mellkasán alighogy ujjai hegyét húzta végig, s kicsit oldalabbra fordította, hogy mutatóujjával apró köröket írhasson le áldozata mellbimbója körül, majd mutató- és középső ujja közé csippentette, s lágyan morzsolgatni kezdte, elégedetten elmosolyodva a démonvadász halk nyüsszenésére.
Ravi ellenben próbálta visszafogni hangját – szájába harapott, s alsóajkába vájta fogait, igyekezve minél kevesebb jelét mutatni, hogy Kasai meglehetősen érzékien simogatja. A csippentésre ugyan felnyikkant, de megemberelte magát, s igyekezte visszafogni hangját, már amennyire tehette.
A démon közben erősebbre váltott, majd mikor ráunt – vagyis hamar – Ravi vállára tért, onnan pedig a hátán levő öt vágást simította végig. Először csak éppen hogy érintve, majd mikor látta, hogy a démonvadászból nem csal ki reakciót, karmait a sebekbe vájta, s kínzóan lassan újfent végigkarmolta a már megvágott útvonalat.
A reakció nem is maradt el: Ravi hangosan – bár igyekezett halkabbra venni – felnyögött, s mocorogni kezdett Kasai alatt, megpróbálva lelökni magáról a démont – sikertelenül. A karmolós végre kihúzta ujjait a sebekből, s elégedetten szemlélte végig az ismét vörösen csillogó vájatokat, majd tekintetét a vadászon tartva lenyalogatta ujjai végéről annak vérét.
- Csak nem fájt…? – kérdezte ártatlannak tettetett hangon, majd a karmolásokhoz hajolt, s kényeztetőn végignyalogatta őket, élvezve az elfojtott sóhajok hangját, amiket a démonvadászból váltott ki.
Ravi nem felelt. Büszkeségének kínos lett volna beismerni, hogy pokolian fájt neki a démon előbbi akciója, ugyanakkor sejtette, hogyha tagadná, még „kellemesebb” tortúrát játszanának vele, amihez egyáltalán nem volt kedve. Így csak próbált nem túl elismerőn hallgatni.
Kasai – egyelőre – megelégedett az elismerő hallgatással, s a karmolásoktól eltávolodva lejjebb csúszott a démonvadász testén, kényelmesen elhelyezkedve annak lábai közt, s csípőjétől indulva végigsimította combját egészen a térdéig, ahol már a csizma fedte áldozatának lábát. Onnan visszafele pedig már Ravi belsőcombján húzta végig kezét, kiváltva a vadászból egy remegést. A mozdulatsort megismételte a feketehajú másik lábán is, majd az eddig Ravi oldalán lógó övtáskát kicsatolta, levette, belelesve a táska tartalmába.
- Nem lennék meglepve, ha otthon egy egész szobányi fegyverarzenált tartanál… - jegyezte meg, ahogy kezébe vett pár üveggolyó nagyságú robbanótöltetet, majd megvizsgálva őket visszatette, és az övtáskát finoman lerakta a földre.
- A hozzátok hasonló pokolfajzatokhoz elkél néha… - vágott vissza Ravi morogva, talán kicsit pimaszabbul a kelleténél.
- Igazán…? – kérdezte Nae arcán halvány gúnyos mosollyal. – Akkor hogy lehet, hogy most mégis te vagy az „áldozat”? – biccentette oldalra fejét tettetett kíváncsisággal, majd karmait a démonvadász alkarjaiba vájta.
Ravi felszisszent, s morogva ajkába harapott, hogy több hangjelét ne mutassa fájdalmának.
- Imádom, amikor az emberek próbálják azt mutatni, milyen erősek, és nem kiabálnak, ha kínzom őket… - mosolyodott el Kasai. – Főként, hogyha ilyen kívánatosak, mint te… - simított végig a démonvadász oldalán, csípőjén, végül annak fenekére, melybe erősen belemarkolt, s elégedetten mosolygott a vadász nyikkanása hallatán. – Akaratlan is arra csábít, hogy tovább gyötörjelek… - susogta Ravi fülébe, majd végignyalva a már említett testrészt, aprót harapott a fülkagylójába. Közben szabad kezével felfele simított áldozata combján, s ágyéka vonalán keze a démonvadász férfiasságára siklott, majd kegyetlen mosoly terült szét arcán.
- Találtam nála még egy fegyvert – pillantott Naere vidáman. – Csőre töltve.
Nae gonoszkásan felkuncogott.
- Igen kényelmetlen lehet… Azt hiszem, nem ártana könnyíteni rajta egy kicsit…
A démonvadász fülig pirult s elvicsorodott, valamint próbálta mantrázni a „nyugalom, kék tenger…” kezdetű szöveget, hátha lenyugszik… Nem késett el vele egy kicsit…? Ám Kasai hirtelen hátára fordította, s egy fájdalmas szisszenés után – nem kellemes érzés nyílt sebekkel koszos padlóra feküdni – kinyitotta ametisztszín szemeit, és végre tüzetesebben végigmérte fogvatartóit.
Kasai haja nagyjából félarasznyi lehetett, vörös volt és feltüsizett, jó pár tincs pedig oldalról elválasztva a homlokára hullott. Szemei vetekedtek a legszebb smaragdok színével, s valami megmagyarázhatatlan, másvilági csillogás egyszerűen megbabonázóvá tette a zöld szempárt. Arca finom vonású volt, kicsit pimaszkás, kihívó tekintetet kölcsönözve gazdájának. Ha az ember az utcán találkozott volna vele először, azt is mondhatta volna rá, hogy egy lázadó, dögszexi kamaszsrác – „enyhe” szadista hajlamokkal.
Nae arca szinte tökéletes ellentéte volt társáénak – ugyan az ő vonásai is szemet vonzóak voltak, arcán Kasaiéhoz hasonló pimaszságnak nyoma sem volt. Majdhogynem derékig érő, kibontott, hollófekete haja szinte kiemelte ezüstösen csillogó szemeit, s tökéletes kontrasztban állt porcelánfehér bőrével. Tekintete rideg volt, de a jeges látszat mögött ott bujkált a kéjsóvár démon, kegyetlen mosolya szegletében ott rejtőzött a vágyra csábító somolygás. Abban viszont tökéletesen megegyezett társával, hogy őt se lehet éppenséggel kegyesnek nevezni aktuális partnerével szemben.
- Lehet az enyém először…? – kérdezte Kasai társára pillantva, amaz pedig csak lemondóan sóhajtott.
- Miért is ne…? De csak finoman – figyelmeztette. – Ha nagyon durva leszel vele, engem már nem fog bírni… - húzta ajkait gonosz mosolyra. – Bár, ahogy elnézem, élvezi az ilyesfajta kényeztetést… - hajolt a démonvadász füléhez, s az utolsó szavakat már kéjes hangon duruzsolta, majd ajkaival és nyelvével végigcirógatta áldozatának fülkagylóját, hogy végül belemélyeszthesse fogait.
Ravi szisszent a harapásra, de nem sokáig tudott foglalkozni az enyhén csípő fájdalommal, mert míg Kasai az övét és nadrágját oldotta ki, majd csúsztatta be egyik kezét nemesebbik részéhez, addig Nae szabad kezével a nyakán simított végig, majd kulcscsontján, s onnan mellkasára tért, pólón át cirógatva a démonvadász felsőtestét.
Ravi hiába próbálta visszafogni kikívánkozó sóhajait, rögvest azután, hogy a vörös hajú démon erőteljesen marokra fogta férfiasságát, fejét hátradöntve hangosan nyögött föl az érzésre. Kasai csak kajánul elmosolyodott, s a démonvadász nadrágját lejjebb húzta, egészen combközépig, a felsőjét pedig csaknem annak mellkasáig felhúzta, hogy kezével visszafele haladva érzékien cirógathassa végig Ravi hasfalát.
Amint ujjaival visszasimított a démonvadász alhasáig, megtámaszkodott az oldala mellett, s ezúttal nyelve hegyével járta végig az imént kijelölt útvonalat, buján kalandozva a szálkás hasfal barázdái között. Közben lassan elkezdte fel-le húzogatni markát Ravi hímtagján, ügyelve, hogy a tetejénél és a tövénél kicsit szorítson fogásán, s persze nem hagyta figyelmen kívül a démonvadász elfojtani kívánt, ám maguknak mégis utat törő, kéjes nyögéseit.
Nae sem volt tétlen; amíg démontársa lent kényeztette áldozatukat, ő addig a már felhúzott pólót húzta feljebb, s ajkaival azonnal megtámadta a szabaddá váló bőrfelületet, először finom csókokat lehelve rá, majd a csókok nyalogatássá, harapdálássá fajultak, s apró, pirosló pontok jelezték, merre járt végig Ravi mellkasán a démon ajkaival.
A démonvadász egyre kevésbé bírt magával, s kezdte feladni azon tervét, miszerint nem mutatja ki, hogy élvezi. Hiába gondolt arra, hogy nem tetszik neki, amit a két démon művel vele, teste elárulta, s hangját is egyre nehezebben tudta kordában tartani. Az egyetlen dolog, ami még valahogy ép eszénél tartotta, az lassacskán elúszó büszkesége volt; az mondatta vele, hogy márpedig ő nem fog azért könyörögni, hogy izgassák jobban, még mit nem! Mégis, az az apró, ám rengeteg sóhaj, amelyeket ellenfelei tevékenysége csikart ki belőle, szinte üvöltött a folytatásért... Amit hamarosan meg is kapott, mikor Kasai két ujját a szájába csúsztatta.
- A saját érdekedben jobban teszed, ha elkezded szopogatni… - hallotta meg a vörös hajú démon gonoszkás, sejtelmes hangját, s lassan el is kezdte kényeztetni az ujjakat nyelvével. Egészen addig, amíg teli erőből rájuk nem harapott.
Az ujjak tulajdonosa felszisszent, zöld szemei gyilkosan villantak a démonvadászra, majd bosszúból durván megszorította markát Ravi férfiasságán, s a biztonság kedvéért hüvelyk- és mutatóujjának körmével rácsípett a végére.
A démonvadász felnyögött a fájdalomtól, s szemeit összeszorítva enyhített kicsit harapásán, de mikor érezte, hogy Kasai még jobban belemélyeszti karmait, inkább eleresztette az ujjakat, és hagyta, hogy azok kicsusszanjanak ajkai közül. Résnyire kinyitotta szemeit, s a látvány, hogy a démon két ujján két vékony vércsík vonala látszott, akaratlan is elégedett mosolyt csalt arcára.
- Nem fogsz így mosolyogni, ha végeztem veled… - sziszegte Kasai, s szavait igazolandó, előbb kiszabadított ujjaival megkörnyékezte a démonvadász ánuszát, s egyiket határozottan becsúsztatta.
Ravi arcáról az előbbi halvány mosoly szinte azonnal eltűnt, helyette elvicsorodott, s fejét hátradöntve próbálta ignorálni a meglehetősen kellemetlen érzést – sikertelenül.
- Nocsak, ha ilyen jól bírod… - s már fel is tette második ujját is, arcára pedig egy kegyetlen mosoly kúszott fel, mely csak szélesebb lett, amikor látta a démonvadászt megvonaglani maga alatt.
Ravi kínzottan harapott ajkába s szorította ökölbe kezeit, erősen meghúzva a kikötözést, de hiába, Nae szilárdan tartotta, Kasai pedig gonosz mosollyal arcán mozgatni kezdte ujjait. Kénytelen volt tűrni, noha lassacskán hozzászokott a tágításhoz, s amikor a vörös hajú ollózni kezdett ujjaival, kínnal vegyes kéjes sóhaj szökött ki ajkai közül.
- Jól hallom...? - vigyorodott el Nae gonoszan. – Ennyire élvezed…? – susogta a démonvadász fülébe kéjesen, amaz pedig felnyögött, amikor Kasai mélyre lökött ujjaival. A smaragdzöld szemű démon ezután szinte teljesen kihúzta ujjait, hogy egy kis szünet után tövig nyomja őket vissza, mire áldozatuk fejét hátravetve nyögött az élvezettől.
- Ha már az ujjaira így nyögsz – búgta Nae a ziháló férfi fülébe – mi lesz, ha mást tesz be…? – mosolyodott el a végére kegyetlenül.
- Mindjárt megtudjuk… - válaszolt Kasai a költői kérdésre, majd kihúzta ujjait, kiszabadította saját férfiasságát, s miután elhelyezkedett a démonvadász lábai között, Ravi füléhez hajolt. – Jövök – súgta hátborzongatóan démoni hangon, s egy lökéssel tövig merült a démonvadászban.
Ravi fájdalmasan felkiáltott, háta enyhe ívbe feszült, ahogy megvonaglott a démon alatt. Innentől kezdve önuralma felmondta a szolgálatot, s ahogy Kasai pár pillanat múlva mozogni kezdett benne, a démonvadász kínzottan nyögdécselt ellenfele minden egyes mozdulatára – annak nem kis örömére. Szemeit ellenben szorosan összezárta, és ki nem nyitotta volna őket a világ minden kincséért se.
- Jó ég, de szűk… - sóhajtotta a vörös hajú démon élvezettel, ahogy egyre erősebbeket lökött csípőjével. Közben újra mozgatni kezdte markát a vadász hímtagján, kicsalva áldozatából néhány kéjes nyögést is.
- Alig várom, hogy én is megkaphassam… - súgta Nae kéjsóvár hangon, finoman kényeztetve ajkaival Ravi kulcscsontját.
A démonvadász kínlódó nyöszörgéseit pedig lassan, alig észrevehetően kezdték felváltani a mélyebbről jövő, élvezetért esdeklő sóhajok. Nehéz lett volna megmondani, mikor kezdte egyre inkább élvezni a két démon tevékenységét, de egy idő után hangja határozottan vágytól visszhangzott. Mikor Kasai egy kicsit jobban kihúzódott belőle, majd erősen, mélyre visszalökött, szinte sikoltott a gyönyörtől, ahogy a démon eltalált benne egy igen érzékeny pontot.
- Itt…? – húzta ajkait gonosz mosolyra Kasai a sikoly hallatán, és megismételte az előbbi mozdulatot, újabb sikítást kicsalva partneréből, bár az előbbihez képest határozottan halkabb volt.
Harmadszorra is mélyet lökött a vadászon, de ügyelt rá, hogy ezúttal éppen hogy csak érintse azon a ponton, amire egy kéjes nyögés volt a felelet, s Kasai gonoszkásan elmosolyodva kezdte cirógatni amaz belsőcombját szabad kezével.
- Hallani akarom a hangod… - súgta Ravi fülébe érzékien. – Sikíts még! – utasította, majd mélyen belevájta karmait a démonvadász combjába, amire amaz újból hangosan sikoltott, fejét hátravetve.
A vörös hajú démon elégedetten elmosolyodott és tovább mozgott a másikban, kicsit karmolgatva még annak ágyéka környékén, újabb kínnal vegyes kéjes nyögéseket előcsalva partneréből, közben egyre nagyobbakat lökve rajta. Ravi férfiasságát kényeztető keze sem volt rest, de kifejezetten figyelt rá, hogy a démonvadászt elég szorosan tartsa ahhoz, hogy az még véletlenül se tudjon elmenni. Kasai ellenben az egyik lökés után mélyen áldozatában élvezett el, egy elégedett sóhajt engedve meg magának, s kegyetlenül elmosolyodott az alatta megvonagló férfi látványára.
Ravi csak gyötörten zihált. Lassacskán ott tartott, hogy pár lökés, és simán elmegy, az a vörös démon meg képes volt leállni, mielőtt még kielégülhetett volna. Pár pillanatig úgy hitte, ellenfele nem is fogja folytatni, majd megérezte, ahogy Kasai lassan kihúzódik belőle… Aztán gyorsan, mélyre, tövig visszalökte magát, s erre önkéntelenül is felkiáltott, nyugtázva a démon számára, hogy ismét eltalálta azt a pontot. A sikolyát követő sóhajok szinte könyörögtek még egy ilyen lökésért, és már alig bírta türtőztetni magát, hogy ne kezdje el kérni…
Kasai pedig ismét kihúzódott belőle, várt egy kicsit, majd ismét mélyre lökött és… Megállt, mielőtt a démonvadász elélvezhetett volna.
Ravi felnyögött, de koránt sem kéjesen – sokkal inkább követelőzőn, s kissé mérgesen, majd kínzott, kéjfelhős tekintettel pillantott fel a zöldszemű démonra, aki bájosan mosolygott le rá.
- Csak nem gondoltad, hogy azonnal hagylak elsülni…? – kérdezte gúnyosan, kiváltva egy morgást a démonvadászból, majd utána kicsusszant belőle, s rendbe hozta öltözékét.
- De ahogy hallottam, nagyon élvezted… - vigyorgott, ahogy a láncánál fogva ülésbe rántotta Ravit, és egy mozdulattal kioldotta a karabinereket.
Ám mielőtt a vadász ütésre emelhette volna kezeit, vagy legalább ledobhatta volna csuklóiról a láncot, Nae megragadta karjait, hátrahúzta őket, majd ismét megkötözte a démonvadászt – ezúttal alkarjait béklyózva össze. Ravi elvicsorodott, s ezúttal is megpróbálta szétfeszíteni a láncokat, de most se jutott sokra próbálkozásával, sőt, szinte azonnal abbahagyta a mocorgást, amikor Nae hátulról hozzásimult.
- Valóban élvezted az előbbit..? – susogta kérdését a démonvadász fülébe érzéki hangon, s egyik kezével Ravi csípőjére simított, másikkal saját férfiasságát vette elő és pozícionálta be. A vadász fülig pirult a kérdés hallatán. Nyilvánvaló volt ugyan, de mégis, képtelen lett volna beismerni, hogy mennyire élvezte. Hallgatását a feketehajú démon egy mosollyal igennek vette. – Akkor rettegj, mert én jövök – súgta Ravi fülébe a folytatást, majd egy mozdulattal merevedésére húzta a kéj-kíntól felnyögő démonvadászt.
A feketehajú démon ajkait is elhagyta egy jóleső sóhaj, s kis idő múlva mozogni kezdett partnerében. Először csak finoman, majd egyre erősebben, célorientáltan, de különösképp ügyelve arra, hogy ne lökjön elég nagyot ahhoz, hogy a démonvadász is elmehessen.
Ravi ellenben kéjesen kiáltott minden egyes ki-be mozgásra, s szinte már követelőzőn nyögdécselt, akarva-akaratlan is kicsiket mozdítva csípőjén, hátha sikerül úgy helyezkednie, hogy valamelyik lökésnél végre kielégülhessen. Noha célját nem érte el vele, Nae egyből megérezte a démonvadász mozdulatait, s gonoszkásan elmosolyodott.
- Türelmetlen vagy… - súgta a fülébe, s lökött rajta egy erőset.
Ravi felnyögött, s a lökés bőven elég lett volna, hogy átlökje a vörös nihil kéjmámoros kapuján, de a másik démon aljasul férfiasságára fonódó keze ezt nem engedte. A démonvadász kínzottan nyitotta ki résnyire ametisztszín szemeit, s fogait összeszorítva pillantott Kasaira, aki kegyetlenül mosolyogva tekintett rá vissza, majd hajolt áldozata füléhez.
- Akarod…? – kérdezte ördögien mosolyogva, majd mutató- és középsőujja közé fogva végigsimított a hímtagon, kiváltva egy borzongást Raviból. – Hogy ne kínozzunk tovább, hanem adjuk meg végre a gyönyört…? – húzta tovább a vadászt, kéjre csábító hangon duruzsolva kérdését, közben ajkaival cirógatva annak fülét. – Akarod, hogy itt érintselek, szorítsalak, izgassalak, amíg el nem élvezel…? – folytatta, ujjaival megszorítva a falloszt kicsivel a makk alatt, mire a démonvadász, fejét hátradöntve Nae vállára felsóhajtott.
- Akarod, hogy folytassam…? Hogy mélyebbre merüljek benned, mind nagyobbakat és nagyobbakat lökve… - csatlakozott a feketehajú démon társához, és kis szünetet hagyva kérdésében, érzékien végighúzta nyelvét partnere fülkagylóján. – Hajszolva téged egészen a kielégülésig…?
Igen, igen, igen! Ravi legszívesebben ordította volna, hogy a két démon cselekedjen is végre, de azok költői kérdései után mindössze kéjsóvár sóhajok hagyták el torkát, és csak egy alig észrevehető bólintással jelezte, mit szeretne. A két démon elégedetten elmosolyodott, majd Kasai felelt a démonvadász óhajára gonoszkás hangon:
- Akkor könyörögj érte.
Nem. Nem és nem. Ravi nem volt hajlandó könyörögni. Büszkeségének megmaradt foszlányai nem engedték, hogy könyörögjön a kielégülésért. Nem, ő nem fog azért esdekelni, hogy két pokolfajzat végre engedje elmenni, nem és nem! Ám ezen sziklaszilárd álláspontja alapjaiban ingott meg, amikor Nae lökött rajta egy hatalmasat, de a vörös hajú démon keze miatt csak egy többért kiáltó nyögés szabadult ki ajkai közül.
- Mégse szeretnéd…? – kérdezte Kasai partnere vállához hajolva, s játékosan harapdálni kezdte, halk zihálásokat csalva ki a démonvadászból.
- Csinálhatom úgy is, hogy a végén hoppon maradj… - súgta fenyegetően Nae Ravi fülébe. – Hidd el, hogy nem élveznéd túlzottan… - húzta ajkait gonosz mosolyra, ahogy aprót lökött áldozatán, tovább feszítve benne a húrt.
A démonvadász felnyögött, majd szemeit lesütve zihált a lökés után. Egyre kevésbé tudta visszafogni magát, hogy most azonnal elkezdje kérlelni ellenfeleit. Végül pár pillanatnyi mérlegelés után, szemeit összezárva nyögte ki nagy nehezen:
- K- Kérlek…
- Á- á… - duruzsolta Ravi fülébe a feketehajú démon. – Ez még nem könyörgés volt… - mosolyodott el gúnyosan, és kínzóan lassan mozogni kezdett partnerében.
- Bizony… - kontrázott rá Kasai is, nyelvével kényeztetve a démonvadász nyakát. – Ha élvezetet akarsz, könyörögj. – S hogy tovább játszadozzon áldozatával, hüvelykujját érzékien végighúzta a vadász hímtagjának teljes hosszán, továbbra is akadályozva két ujjával amaz kielégülését.
Ravi gyötörten nyögött föl a két démon tevékenységére. Képtelenség lett volna kifejezni, mennyire vágyott már a gyönyörre, és csupán egyetlen szót kellett volna kimondania érte, de…
- Könyörgöm… - lehelte, s büszkeségének maradék cafatjai is szertefoszlottak.
- Ügyes fiú… - súgta Kasai elégedett mosollyal arcán áldozata fülébe, ahogy levette ujjait annak férfiasságáról, majd az övéhez kapott, s kihúzta a szíjat a démonvadász nadrágjából.
Nae közben leállt a mozgással, amíg társa Ravi nyakára húzta az övet, és a vadász minden ellenkezése ellenére szorosan megfeszítette azt.
A démonvadász levegő után kapkodva vetette hátra fejét, és szabadulni próbált – sikertelenül. Ezt látva Kasai kicsit lazított a szíj szorításán, mire Ravi felsóhajtott.
- Mégis… mit csin… - nyögte volna nehezen, de a vörös hajú démon, kegyetlenül mosolyogva, egy mozdulattal újból megfeszítette nyakán a szíjat, így szemeit összezárva volt kénytelen elhallgatni.
- Jaj, ne ess pánikba, kérlek… - mosolygott Kasai bájosan. – De ha már ilyen szépen kérted a gyönyört, nem úgy volna helyes, hogy felejthetetlen legyen…? – kérdezte duruzsolva, édes hangon, áldozata füléhez hajolva.
- Ha kevesebb oxigén jut a szervezetbe az orgazmus előtt, sokkal jobban élvezed… - csatlakozott társához Nae is, újból rákezdve a mozgásra.
Ravi csak kéjesen nyögdécselt, s hiába próbált valahogy megszabadulni az övtől, csak annyit ért el vele, hogy a vele szemben ülő démon még szorosabbra húzta azt nyakán. Végül a szabadulási kísérletet feladta, ellenben az oxigénhiány miatt egyre jobban vonaglott a két démon között, kéjesen nyögve a mögötte levő tevékenységére.
Nae egyre gyorsított lökésein, majd az egyik után szinte teljesen kihúzódott partneréből, várt egy kicsit… Aztán hirtelen tövig nyomult a démonvadászba. Ravi hatalmasat sikoltott, s immáron azon volt, hogy ne ájuljon el a kéjtől, noha közel állt hozzá a gyönyör után.
Kasai elégedetten mosolyogva leoldotta a szíjat áldozata nyakáról, mire az szinte azonnal zihálni kezdett a levegőért. A vörös hajú démon kicsit rendbe szedte a démonvadász ruházatát, miután társa kicsusszant a férfiból. Nae ezután lecsatolta róla a láncot, de csak addig, amíg hátára fektette, majd kezeit újra megkötözte a vadász feje fölött.
Ravi minden ellenkezés nélkül hagyta, bár el nem tudta képzelni, mit akarhatnak még vele. Majd lassan felmerült benne, hogy alkalmi partnerei nyilván eléggé neheztelnek rá még a korábbiakért…
- Nae…? Mi a véleményed…? – hallotta meg Kasai hangját.
- Csináld – utasította a feketehajú démon határozottan, mire társa halkan kuncogott, majd a démonvadász fölé hajolt, egy kis fiolát elővéve egyik zsebéből, s annak tartalmából egy kicsit mutatóujjára cseppentett.
- Tudod, eléggé felhúztál minket, amikor betörtél a rejtekhelyünkre… - kezdte mondanivalóját társalkodó hangon Kasai. Ravi fintorogva nyitotta pillantott a démonra ametisztszín szemeivel. – Majdnem kinyírtál minket, ezen kívül az aktuális játékunkat is sikerült likvidálnod… - pillantott zöld szemeivel a földön fekvő nő holttestére, majd tekintete a démonvadászra siklott, és a fiola tartalmát ujjáról ajkaira kente. – Normális esetben ezért már réges-rég halott lennél… - mosolyodott el gonoszan, s Ravi félrepillantott arcán enyhe fintorral.
Ám legyen, ha meg akarják ölni, csak rajta. Még egyszer nem fog könyörögni.
- De mivel sikerült szerezned nekünk egy kellemes estét, meghagyjuk az életed… - vigyorgott a vörös hajú vidáman. – Már persze, ha előbb felébredsz, minthogy más démonok rád találjanak… - hajolt a férfi arca fölé, majd ajkait a démonvadászéra tapasztotta, s Ravi a csók után egy sóhajjal adta át magát az elméjére törő sötétségnek.

Gratulálok! XDD Végigolvastad! XD Ügyes vagy. ^^ És köszönöm, hogy kibírtad. xD Tudom, egy perverz állat vagyok, és nem tudok yaoit írni, tudom. xD Kérlek, jelezd véleményed kommentbe, akár egyezik az előbb leírtakkal, akár nem. xD Arigatou! ^^

Úgyhogy, ennyi mára. Bye-bye! ^w^ Chuu~! x3