Amikor valahogy a kezembe keveredett a Twilight első kötetete - Vörös Pöttyös Könyv - esküszöm, hat fejezet után lecsaptam, hogy én ezt nem bírom tovább. (Uncsi volt. Vagy lehet, csak nem volt türelmem kivárni a kétszázadik oldalt, hogy valami végre történjen. XD) Minden esetre, onnantól kezdve kerültem a Vörös Pöttyös Könyveket. ^^

És akkor most itt van Ez. Mentsük meg Júliát! Írta: Suzanne Selfors. A borítóján egy reneszánsz ruhába öltözött, 14 éves forma lányka portréja, akár Júlia is lehetne - azzal a különbséggel, hogy Júlia minden bizonnyal nem fújt rágóból buborékot, és nem hordott divatos, sötétített napszemüveget a fűzőjére tűzve. És persze, a cím alatt ott a jelzés: ,,fine selection", és egy kidudorodó, piros pötty jelzi, hogy a könyv bizony ugyanabba a kategóriába tartozik, mint Alkonyat.

Véleményem? Konkrétan az elmúlt három óra alatt olvastam ki a 290 oldalas regényt, és szerintem kibaszottjó. x3 (Oké, talán van valami köze ahhoz, hgoy Shakespeare-fan vagyok, színésznő akarok lenni, és a többi és a többi. xD) A történet lényegében, hogy Mimi Wallford, 17 éves színésznő a háta közepére kívánja a színjátszást, és ő orvos akarna lenni, de zsarnokoskodó édesanyja nem hagyja, hogy azt tegye, amit akar. (Meg kell mondjam, a szerző telibetalált ezzel a vonulattal. xD Hogy mennyire simerős érzés, amikor a szülők akarják megmondani, mi neked a legjobb... Maszlag. TE tudod, hgoy hogy lesz NEKED jó.)

Szóval, Mimi-kedves meg akar szökni, és egy nap sikerül is neki, a Romeó és Júlia utolsó Broadway-i előadásánál, nem hajlandó kimenni a színpadra, összeveszik édesanyjával, és összetörik a medálja, amit Mary nénikéjétől kapott ajándékba - Mary néni Los Angelesben lakik, és magánklinikája van egyébként - és a medál amúgy Shakespeare-medál névre volt ekresztelve. (Csak azért, mert a benne levő hamu elvileg Shakespeare elégett tollának hamvai... És nem csak elvileg.)

Szóval, a medál összetörik, a hamu szerteszét száll, és Mimi, Romeójával - Troy Summer - elkerül a 16. századi Veronába, és találkozik az igazi Júliával - egy 14 éves, csintalan, pimasz bestia, aki bármit emgtenne azért, hogy ne kelljen feleségül mennie a perverz Páris herceghez.

Mimi kedves pedig nem hajlandó tétlenül nézni, hogy ez a kedves lány végül öngyilkos legyen, hanem kezébe veszi az irányítást - vagyis a lúdtollat - és felkészül arra, hogy átírja a világ legismertebb tragédiáját...

Nekem nagyon tetszett. x3 Életemben először szimpatikusnak tartottam a női - NŐI - főszereplőt. De talán csak azért, mert nem az a ,,jézusom, azt hiszem szeretem, de lehet, hgoy mégsem" típusú gondolkodásmóddal bíró hölgyemény - igen, Troyjal kapcsolatban gondolom ezt a viselkedési formát xD - hanem megpróbálja azt a látszatot kelteni, hgoy őt tökéletesen hidegen hagyja álmai sráca. Ettől függetlenül féltékeny, hogy a srác másokkal randizik - hetente. xD (Hm... Tsundereeee! xD)

Szóval, cska ajánlani tudom mindenkinek. x3 (Örülök, hogy a VPK nem csak vámpíros meg vérfarakasos könyveket ad ki. Valamiért nekem azok nem jönnek be. Hm, Valamiért. [Maradjunk annyiban, hogy egy vámpír csak füstölögjön el a napon, és ne csillogjon. Nomeg transzplantációval csináljanak új vámpírokat, és ne vámpírméreggel. xD])

Nnna, asszem erről a köynvről ennyit. xD Ja, egyébként, kölcsönkönyv, Lucától kaptam kölcsön. A másik, Frutól, A halál kémiája Simon Beckett tollából. Kurvajó krimi, és váááá... ! Több krimi-sztorit kéne olvasgatnom. xD (De csak Gilbert és Larithen miatt... Hjaaaaa... Őket is írni kéne... xD Csak még nem találtam ki, hogy fessen a második hulla. xD)

Nnnnna, és asszem megyek is. Ennyi akartam lenni. Bye-bye! ^^