Nem is szaporítanám tovább a szót, lássuk a folytatást. xD

Blois

Blois [bloá] egy hasonnevű városkában helyet foglaló kastély - amit én vezettem körbe, szóval, készüljetek fel, hogy kimerítően fogok róla írni. ^^

Maga a kastély eredetileg erődítménynak épült a 13. század táján, erre utal a Foix [foá] toronykája, amiről lenézve gyönyörű panoráma nyílik a Saint Nicolas templomra, illetve a Loire folyóra. (Lesz róla kép, nyugi. xD) Az első szárny a 13. század környékkén épült, gótikus stílusban. Ebben foglal helyet a Főnemesek Terme, amelyben a nemesek tartották a gyűléseiket 1576 és 1588 között, valamint a terem dekorációja Félix Duban műve, aki 1861-ben a kastély renoválási munkálatait felügyelte, és elkészítette a régi díszítőelemek új másolatát valamint a falfestést - néhány dolgot egyébként elcsesztek, például az I. Ferenc szárnyban a csempét... Majd látni fogjátok.

Ezt követi időrendi sorrendben, késő gótikus stílusban épülve a XII. Lajos szárny, amiben 1869 óta megtalálható a Bloisi Szépművészeti Múzeum, és a külső homlokzatát I. Ferenc lovasszobra díszíti. Ehhez tartozik a Saint Calais kápolna, amit XII. Lajos építettett.

Időrendben következik a reneszánsz szárny, aminek I. Ferenc szárny a neve, és amiben részletesebb körbevezetést tartottam, szobáról szobára - nyugi, itt nem lesz elmondva, csak a nagyon nagy lényeg. xD A szárnyhoz tartozik egy reneszánsz csigalépcső is, hasonló ahhoz, int ami Chambord-ban van, de nem duplaspirálos.

És végül az utolsó szárny, a Gaston d'Orléans szárny, ami már a francia klasszicizmusban épült, és annka a stílusnak tipikus példája. Gaston d'Orléans egyébként XIII. Lajos testvére volt.

És még érdekességként, hogy ebben a kastélyban rendezték meg 1452-ben a blois-i költőversenyt, (Charles d'Orléans volt a rendező) amin Francois Villon is részt vett, és megnyert. Erre írta az Ellentétek Balladáját. (Mert ugye az volt a feladat, hogy a résztvevők írjanak balladát azzal a kezdősorral, hogy ,,Szomjan halok a forrás vize mellett...") És akkor be is raknám azt a balladát. xD

Ellentétek /Ballada a blois-i költőversenyre/

Szomjan halok a forrás vize mellett;
Tűzben égek és mégis vacogok;
Parazsas kályhánál vad láz diderget;
Hazám földjén is száműzött vagyok;
Csupasz féreg, díszes talárt kapok;
Hitetlen várok, sírva nevetek;
Az bíztat, ami tegnap tönkretett;
Víg dáridó bennem a bosszúság;
Úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;
Befogad és kitaszít a világ.

Nem biztos, csak a kétes a szememnek;
S ami világos, mint a np: titok;
Hiszek a véletlennek, hirtelennek;
S gyanúm az igaz körül sompolyog;
Mindig nyerek és vesztes maradok;
Fektemben is fölbukás fenyeget;
Van pénzem, s egy vasat se keresek;
És reggel köszönök jó éjszakát;
Várom, senkitől, örökségemet;
Befogad és kitaszít a világ.

Semmit se bánok, s ami sose kellett;
Kínnal mégis csak olyat hajszolok;
Csalánnal a szeretet szava ver meg;
S ha igazat szólt, azt hittem, ugratott;
Barátom, aki elhiteti, hogy
Hattyúk csapata a varjú-sereg;
Igazság és hazugság egyre-megy;
Én elhiszem, hogy segít, aki árt;
Mindent megőrzök s mindent feledek;
Befogad és kitaszít a világ.

Ajánlás:
Herceg, kegyes jóságod lássa meg:
Nincs eszem, s a tudásom rengeteg;
Lázongva vallok törvényt és szabályt.
S most mi jön? Várom pályabéremet;
Mert befogad s kitaszít a világ.
/Szabó Lőrinc forítása/

Szerintem rohadt jó vers lett. x3 És akkor már betenném azt is, amit mege a rendező, Charles d'Orléans írt. ^^

Szomjan halok a forrás vize mellett,
Jóllakva is örökkön éhezem,
Legalább negyven órát érzek egynek,
Bicegve járok, smégis délcegen,
Nem sürget engem csak a türelem.
Birtoklom, amit elhullatok,
Csak másokhoz - magamhoz nincs szivem,
Pártatlan és kétkulacsos vagyok.

Kétes nekem, amit biztosra vesznek,
Boldognak látnak - s létem gyötrelem,
Az igazat ítélem tévetegnek,
Mi megesik velem, azt sem hiszem,
Mindent lebírok, s nincs erőm sosem.
Ázottan reszketek, hol tűz lobog,
Nagy a jóságom, kemény a szivem -
Pártatlan és kétkulacsos vagyok.

Öröm hevít, mikor bánat diderget,
Sóvárgok ott, ahol gyönyör terem,
Szűkölködöm, s Dárius kincse felvet,
A sótalant tetszéssel ízlelem,
Ki megkeserít, azt megkedvelem.
Bölcs nem vagyok, s mégis mindent tudok,
Biztonságban szorongok szüntelen -
Pártatlan és kétkulacsos vagyok.

Aki dicsér, csúnyán bánik velem,
Nem lép a lábam, s messzire jutok,
Mit mívelek, azt hiába teszem -
Pártatlan és kétkulacsos vagyok.

És ha már enynire benne vagoyka  versmásolgatásban - mert ezt bizony másoltam, irodalom órán kaptunk egy fecnit, amin rajta van Villon verse, meg Charles d'Orléans-é - akkor bemásolom azt is, amit Jean Robertet, egy másik versenyző írt ugyanezen alkalomra, és nekem nagyon bejön. ^^

Szomjan halok a forrás vize mellett,
Az édes mindig keserű nekem,
Gyöngéden bánok azzal aki megvet -
S megvetem, aki jól bánik velem,
Feddőimet dicsérem s tisztelem.
Javamnál többre tartom káromat,
Kutatom, amit nem találok én fel,
Mit jól tudok, azt hinnem nem szabad -
Bizonyosságom egy maradt: a kétely.

Kedvemre tesz, ki súlyosan sebez meg,
Tengernyi gond minden apró ügyem,
Mellettem állnak, akik messze mentek,
Mi széthasadt: sértetlen tömb nekem,
Torkig vagyok, amikor éhezem.
Nincs semmim, s elborítanak a javak,
Csak fontos dolgokat felejtek én el,
Béklyóz, aki eloldja láncomat -
Bizonyosságom egy maradt: a kétely.

Ki fennhéjáz, azt érzem egyre lentebb,
Odacsalom, amitől menekedem,
Csínynek hiszek, nem jócselekedetnek,
Ha didergek, akkor van melegem,
És mellbe vág, ha ellágyul szivem.
Mit megszerzek, sajátom nem marad,
Ki sokra tart, bagóért elfecsérel,
Mi szép nekem, az szörnyen balgatag -
Bizonyosságom egy maradt: a kétely.

Herceg, amim van, méretlen marad,
Megölelem, aki eltaszít eréllyel,
Ki hozzám ér, az van legtávolabb -
Bizonyosságom egy maradt: a kétely.

Tyúh. Nah, ez szép volt. xD Most, hogy a kedves költőurak költeményeiből kiműveltem a népet, rátérnék az I. Ferenc szárnyra. (Egyébként, előfordulhat, hogy valamelyik verset nem olvastátok, mert pölö Jean Robertet verse nem tananyag, csak F-es humános tanulmányaim során tettem szert eme szépségekre. ^^ Mert szépek, nem igaz?)

De még mielőtt nekivágnék, lássuk a képeket. Mert majd képekkel együtt fogom mondani, hogy mi micsoda. ^^

Ez a XII. Lajos szárny. A képnek a bal sarkában lenne elvileg a Gótikus szárny, ami nem nagyon látszik, inkább utca felől, de feltétlenül kívülről kellett volna lekapni. Morr. Segond. Ez leglaább ltászik, már legalább is szerintem.

Még jobb oldalt is folytatódik egyébként, és hogyha megtalálom a képet a Saint Calais kápolnáról, akkor látni is fogjátok. xD

Amúgy, szerintem nagyon csinos épület. x3 (És a költőverseny, ha jól sázmolom, akkor feltétlenül a Gótikus szárnyban került megrendezésre. Csak mert ezt a szárnyat vagy negyven évvel később építették, mint a költőverseny.)

Ez volna a Saint Calais kápolna. [szankalé] (A kiejtésben nem vagyok biztos, ha jár erre franciás, akkor kérem ellenőrizze, jó? XD)

Amúgy, szívesen tartottam volna vezetést a többi rányban is, mert a prospektus szerint a Gaston d'Orléans szárnyban van egy Mansart-kiállítás... Khm, szóval, következő.

Ez az I. Ferenc szárny. És a kép jobb felső csücskében ott a Gótikus szárny teteje. xD A belsejéről mindjuk van kép, szóval azzal legalább nem lesz gond - csak egy kicsit homályos, elnézést kérek előre is a fényviszonyok pocséksága miatt.

Ez pedig a Gaston d'Orléans szárny. Csini. ^^

Ez pedig a kilátás a Tour de Foix-ból. Volt a toronyka közepén valami oszlop, arra álltam fel, és fényképeztem le a Saint Nicolas templomot. ^^

Ééééés, akkor szerintem álljunk is neki, és menjünk be az I. Ferenc szárnyba. xD

Ez a Királynő Képtermében készült kép, Medici Katalin zongorája. És alul láthatjátok, hgoy hogyan s miként baszták el a csempét. =D Valaki szellemesen megjegyezte, hogy olyan, mint a fürdőszobacsempe, mire VS (Varga Sándor) visszavágott, hogy ő ilyet még fürdőszobába se tenne be, nem hogy reneszánsz kori kastélyba. xD

Ez Medici Katalin hálószobájának kandallója. a monogrammok H és C, II. Henrik és Medici Katalin jelképei. Érdekesség, hogy az fordított C a H szárához kapcsolódva kiad egy D betűt, amivel az alkotók szeirntem szellemesen Diéna de Poitiers-re akartak asszociálni, II. Henrik szeretőjére.

(Igen, Medici Katalin 20-30 évvel volt idősebb férjénél, II. Henriknél, ezért Henrik szeretője volt Diéna, akiről még lesz szó a következő kastély kapcsán. xD)

Ez pedig Medici Katalin tanulószobája a Studiolo. A díszítés eredeti, 237 fapanelből álló burkolat van a falon, amelyek közül - mint a képen is látszik - néhányat ki lhet nyitni, és azok mögött tárolta Medici Katalin a fontosdolgait - ékszereket, állami papírokat... mérgeket... (Khm.)

A Király hálószobája, és ez az az ágy, amelynek a lábánál meghalt Giuse hercege.

III. Henrik ölette meg, mert Guise Henrik túlságosan népszerű volt a nép körében, és ez neki nem tetszett. Ezért felbérelt nyolc orgyilkost, akik 1588 december 23-án leszúrták.

Az előbb említett jelenet festményen. ^^

(Egyébként, Kaba Eszti, akivel körbevezettem, mondott egy elég hosszú és bonyolult sztorit a vallásháborúkról, amire már nem nagoyn emlékszem, úgyhogy nem is írnám le, még a végén valami orbitális baromságot fogok mondani, aztán megvádolnak, hogy félrevezetem a népet. xD)

Jah, amúgy az is vicces volt, hogy amikor odaértünk a kastélyhoz, akkor kérdeztem Esztit, hogy akkor most ki mit mond el, mert nekem megvan az egész kastély vázlata, és kérdeztem, hogyő mit akar mondani. Mire rávágta, hogy mivel én nem csináltam semmit, ezért ő mondja az egészet.

Itt közöltem, hogy álljunk meg egy kicsit, ezek szerint az egyoldalas vázlaka, amit nagynehezen lefordítottam a prospektusból, az neki semmi? -.-"

És halál komolyan ott mondogatta mindenkinek, hogy mennyire nem csináltam semmit, és hogy semennyire nem lehet rám számítani, meg hogy nem mentem oda vele egyeztetni, hogy hogy haladok, stb, stb.

Hát... Nem tudom... Ő mondta azt, hgoy csináljuk meg úgy, mintha külön lennénk, és aztán majd mindenki mond valamit és elosztjuk. Nálam is volt vázlat, szóval nem mondhatja azt, hogy nem készültem. És ő is halál nyugodtan odajöhetett volna konzultálni, de ez lényegtelen, mert ilyen szempontból neki is igaza van, meg nekem is. =P

De az, hogy mindenkinek kibeszél, hogy mennyire nem csináltam semmit - ami ráadásul nem is igaz - az egy kicsit bassza  a csőröcskémet. Persze, lehet, hogy én vagyok az idióta, és ez tök normális, de én utálom, ha valaki hamis dolgokat híresztel másokról... (Érdekes, amint megszólaltam mögötte, hogy bocsi, én készültem, és megmutattam a vázlatomat, egyből elhallgatott. -.-")

Szóval, nem értem, miért volt kiakadva. (Az viszont, hogy Zsoltival az általános bevezető után beszéltem pár szót, és nekem adott igazat, jól esett. Lehet, hogy mégse én vagyok a hülye, juhú! XD)

Node, megint elkalandoztam, a franc. xD Szóval, kastély. xD

Lényegében, ennyi volna Blois kastélya. Utána kaptunk a városban is szabadidőt, egy órát, és Dorinával és Katival elmentünk Croissant-ozni. x3 (És a pékségben, ahova bementünk, nagyon megnézett magának egy szöszke, kékszemű hímegyed - aki egyébként nem volt rossz, sőőőőt... x3)

Node, nem ez a lényeg, hanem hogy fotózgattam a városban is. ^^

Ez a Maison de la Magie, vagyis a Mágia Múzeum. x3 Igen, egy hatfejú sárkány nyújtózkodik ki az ablakokon, és közben szólt egy igen vészósló zene is, és áá, annyira jól nézett ki, kár, hgoy nem mehettünk be. xD

Amúgy, azért van Bloisban ilyen múzeum, mert Henri Houdini nevezetű szabadulóművész itt is fellépett.(Aki egyébként Veisz Erik néven született Budapesten. Szóval, magyar. xD Király, mi? =D)

Tyű, ez is egy istenes bejegyzés lett. xD És te jó isten, mégmindig van egy kastély. xDDDD Oké, akkor, ugorjnk újabb bejegyzésbe, mert ahhoz bizony az kell, ismételten. És szerintem ma az lesz az utolsó kastély, amiről írok, és holnap folytatom a szerdai kastélyadaggal, meg egy Tours-i városnézés emlékeivel. ^^

Szóval, lapozzunk.