738. oldal. Életben: 2 fő.

Azt mondták, letehetetlen. Véres. Brutális, morbid, őrült, elképesztő. És egyet kell értenem velük. =D

Két nap kellett, hogy kiolvassam - hmm, fejlődök, A da Vinci-kód csak 652 oldalas, és három napig tartott xD - és miután becsuktam, három percig képtelen voltam a ,,BAZMEG!" felkiáltásnál értelmesebb hozzáfűzést kinyögni. Node, mi is ez, kérem, mert nem biztos, hogy mindenki vágja, miről beszélek, amikor a Fenséges Csata kerül szóba.

Nos tehát, valahol, valamikor, egy távolkeleti országban, ahol kőkemény diktatúra van, az ország vezetősége kitalált egy őrült játékot: Az ország területén levő középiskolák harmadik évfolyamáról random kiválasztanak egy osztályt - a sorolást minden esetben sázmítógép végzi - aminek tagjait eltelepítik egy elzárt és lakatlan helyre - esetünkben szigetre, de volt már elkerített dzsungelrész, illetve kilakoltatott börtön területe is.

Ezek után, amint a gyerekek a szigeten vannak, felfedik előttük, hogy ,,Gratulálunk, a számítógép titeket sorsolt ki arra, hogy játékosai legyetek az idei Programnak!" A Program lényege pedig, hogy a diákok szépen menjenek a szigetre, és a rendelkezésükre álló fegyverekből - a puskától és gépfegyvertől a számszeríjon és sarlón át a nyomkövetőkijelzőig és az étkészleti villáig - válogatva öljék le egymást. A játék addig tart, amíg csupán egyetlen egy ember marad életben: a Győztes.

Stephen King szerint ,,őrülten szórakoztató". Az! Nagyon, nagyon találó jelző rá! Takami Koushun - igen, hepburn-rendszert alkalmazva írom le a neveket, mert valahogy nekem arcizomrángásigörcsöm van a fonetikus írástól xD (de most komolyan gondoljatok bele: Takami Kósun! *megborzong*) - elképesztően írta meg, annyira lendületes, prögős, hihetetlen és szívszaggató, hogy azt szavakba nem lehet önteni - ergo, mindenki szépen elolvassa, hogy miről beszélek. xD 

(Amúgy, azt ugye nem tartjátok spoilernek, hogy majdnem mindneki meghal? XD Egy ilyen játékban ez elő sozkott fordulni. Khm.)

[Spoiler!]És a legdurvább az, hogy a gyilkolászás már abban a pillanatban elkezdődik, hogy valaki felszólal eme brutális játék ellen - gyakorlatilag szitává lövik az illetőt (Egyébként Kuninobu Yoshitoki [fiúk, 7.]). A következő meggyilkolt eset szintúgy a játékvezetőhöz - az ideiglenes ofőhöz, Sakamochi Kinpatsu - tartozik, Fujiyoshi Fumiyo (lányok, 18.) nevezetű diáklányt, amikor beszélgetni próbál, homlokon talája egy késsel.

Ezek után, a 42-ből 40 főnyi osztályka valami elképesztően fordul egymás ellen. Van, aki már az elején elhatározza, hogy kint, az iskola épülete előtt fog várni, és minden kijövőt legyilkol - természetesen vele is végeznek (Akamatsu Yoshio, fiúk 1.) - van, aki megpróbálja egybegyűjteni a barátait, és így hatan meghúzzák magukat valahol - de egyikük véletlenül meghal méreg által, és a maradék öt jóbarát egymás gyanúsítgatása után szép lassan kinyírja egymást, csak a méregrakó marad, aki végül, miután felfogta, mit tett, öngyilkos lesz.

Persze, van, aki elhatározza, hogy nem vesz részt a játékban, és megpróbál minden tőle telhetőt, hogy kiszabaduljanak, kieszel egy zseniális tervet, már majdnem megvalósítja - és akkor lelövik.

Hogy ki? Természetesen az, aki beszáll a játékba. Mert olyan is van, aki csak feldob egy pénzérmét, és ha fej, nem száll be, ha írás... Khm, mondanom se kell, írás lett. És a srác - Kiriyama Kazuo (fiúk, 6.) - szépen kinyírbálja az embereket, akik az útjába akadnak, gondolkodás nélkül. Egy pénzérme miatt. Félelmetes, nem? (Egyébként, az illető - aki egyébként nem fest rosszul, sőt! Tipikus rosszfiú, de csini... - azért gyilkol ennyire érzelemmentesen, mert kiskorában volt egy balesete, amikor is egy karambol után üvegszilánkok ékelődtek a nyakcsigolyáiba, és a doki, aki azokat kviette, kiemelt bizonyos nagyon érzkeny idegeket is, amik az érzelmeket szabályozzák... Tehát, a srác a műtét óta nem érez semmit. Szó szerint, semmit.)

A másik ilyen beszállós egy csajszi - Souma Mitsuko (lányok, 11.), akitől nekem szabályosan agyérgörcsöm támadt, akármikor feltűnt - és akárhogy szépítjük is a dolgokat, egy ribanc. (Nekem nagyon nem volt szimpi... Oké, élettörténete elég durva, de akkor sem volt szimpi. xD Amúgy, csajszit kilenc éves korában három pacák fejenként háromszor megerőszakolta, aztán, amikor az iskolában mesélt erről egy tanárának, és bízott benne, akkor az is, ott a tanáriban, meg hogy a legjobb barátnője, akinek ezt elmesélte, ezt kipletykálta, aztán, hogy az anyja megint el akarta vinni ahhoz ahárom pacákhoz, akik előzör megerőszakolták, ami miatt kinyírta a pasasokat, meg az anyját is... Egyszóval, mozgalmas élete volt, na.)

Őt viszont Kiriyama nyírta ki - az a srác félelmetes, de komolyan. O.o

Amúgy, voltak még, akik teljesen begolyóztak - és Ahuramazdához imádkoztak, hogy az ő nevében mindenkit kinyírnak, meg a kedvenc színészükhöz, hogy védje meg őket... Glp, szóval, akinek nem elég erős az idegzete, az... Erh... Egen.

No, akiről még nem esett szó - persze, a lényeg, mint általábanXD - a főszereplők. x3

Őket viszont nagyon megkedveltem: Nanahara Shuuya (fiúk, 15.), Nakagawa Noriko (lányok, 15.) és Kadawa Shougo (fiúk, 5.).

És akkor most lelőném, hogy Kadawa volt az előző évi Program Győztese, és mivel nagyon durva sérüléseket szerzett, ezért fél évig kórházban volt, de a sok kihagyás miatt évet kellett ismételnie, ezért lett újra 3-os. (Tök durva, egymás után kétszer... O.o)

Nnnna, asszem itt abba is hagyom a spoilerezést. xD[End Spoiler!]

Egy félelmetesen jó könyv, csak ennyit tudok rá mondani - és hogy a Girugämesh zenéi kurva jól passzolnak hozzá. x3 (Legalább is én az összeset nagyon hozzá tudtam hallgatni. xD És asszem kijelenthetem, hogy nincs olyan Girugämesh-szám, amit ne szeretnék. x3 Méltó helyet foglal el a poszterük a monitorom melletti falon. x3)

És akkor még utólga hozzáraknám, hogy a Battle Royale bővelkedik a könyvbéli kormány szidásával, forradalmi hangulat lengi körbe - mert ugye a Program résztvevői a hátuk közepére kívánják már a Kormányt és a rohadt játékait - és a zene, ami bizony itt is megvan: a Rock.

(Igen, meg akartam említeni. Mert a Rock örök és elpusztíthatatlan. x3 És itt is feltűnik, mint a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság ellensége, amit a tinédzserek előszeretettel hallgatnak, hogy kifejezzék a nemtetszésüket. [Tisztára mint a szocialista Magyarország! Persze a Program nélkül. =D De szerény hazánk is rendesen el volt zárva a külvilágtól akkoriban, volt diktatúra is, és szintúgy tiltva volta rock - csak a lájtosabbak mentek át a TTT-szűrőn. A TTT egyébként a Támogatott, Tűrt és Tiltott zenéket foglalta magában. Igen, ezt az erdei iskolában tanultam, mert ugye úgynevezett ,,Rocktörténeti tábor" volt, és rengeteget tanultunk a rendszerváltás előtti Magyarország hétköznapjairól - és ezen keresztül az akkori zenei életről.])

Hol tartottam...? Ja, igen, Rock a Battle Royale-ban. Asszem kifejtettem bőven. xD (,,Mert amíg a Föld kerek, mindig lesznek Rockerek!" - ,,De mivel a Föld ovális, jó nekem a metál is." xD Ez a jelszavam. Meg persze az, hogy ,,Ha az Élet citromot nyújt feléd, kérj hozzá Martinit is." Illetve, a saját kreálmányom: ,,Ha mindenki azt mondja, dögölj meg, csak azért is maradj életben." xD És asszem van még egy, ami kicsit hajaz a Maritnisre: ,,Ha a Világ összefog ellened, mutass be neki, és menj tovább.")

Oké, aranyköpésekből mára ennyit. xD Van még egy csomó, deazokat későbbre tartogatom. xD (Nem, nem gyártok unalmamban jó beszólásokat, azok csak úgy... jönnek. Maguktól. xD)

Nnna, gyerekek, én asszem mára lelövöm magam. (Jó, képletesen. xD Ez így, Battle Royale után... xD Khm. xD)

Szóóóval, bye-bye! ^^ Chuu~!