Vagyis Trinity Blood. (Jó, nem kell belekötni a fordításba, de azt már csak nem fogom kiírni címnek, hogy ,,szentháromság vér", kérem... Magyartalan. xD)(Ezen kívül, csessze meg, egy hete nem sikerült bejegyeznem, ejj, de kínos. xD De jövő héten se várjatok túl sok aktivitást tőlem, mert csupán hat darab dolgozatot fogok írni, ebből négy TZ... És akkor még a kultúrprogik, ugyebár...)

De most nem akarok panaszkodni, hanem a Trinity Blood-ot akarom nektek elmondani - mert végignéztem. (És jelenleg is itt szól a Dress a Winampból, szóval... xD Meg a Requiem is kibaszott jóóóó...) És az anime is bírja ezeket a tulajdonságokat persze. xD

Imádtam, imádom, és sztem ez nem fog elmúlni egy hamar. xD Rohadt jó anime, és elmondhatja magáról, hogy háromszor is majdhogynem sikerült megríkatnia - igen, csak majdnem, de akaraterő kellett, hogy ne csöppenjen ki egy könnyecske se... xD

(És ezúton is örök hála érte Tune-channak, mert ha nem adja kölcsön, és nem bírja ki törelemmel, hogy eljussak odáig - tavaly óta... - hogy megnézzem, akkor most enynivel is szegényebb lennék. xD)

Mert igen, a Trinity Blood értéknek minősül, legalább is szerénytelen személyem véleménye szerint. Ugyan a történetével egy kicsit gondban vagoyk, hogy hogy írjam le úgy, hogy ne spoilerezzek el semmit... - asszem nem is írom le. xD Mivel a szerény két darab emberke, aki errejár - najó, legyen három, vagy négy, hátha... xD - már látta, úgyhogy tudják, miről szól. xD 

A grafika gyönyörű, a karakterek jól kidolgozottak, a hátterek meseszépek, s az épületek, na azok előtt külön le a kalappal. (Főként a Keleti Pályaudvar és a Mátyástemplom nyerte el a tetszésemet, de azért a Szeráj is ott volt... xD) De asszem mégis mesélek valamenynit a történetből, mert az nem helyes, hogy elhallgatom a lényeges dolgokat.

Szóval, Trinity Blood: Apokalipszis után járunk, a Földön - vagy legalább is az öreg kontinensen - az emberek és a vámpírok hadilábon állnak egymással - utóbbiak az Apokalipszis idején kerültek a Földre. Első rész pediglen úgy ingul, hogy főhősünk, Abel Nightroad atya - Shinpu-sama x3 - Rómába tart, a Vatikáni állam fővárosába. (Oh, igen, az országhatárok megmaradtak, ennek hála szerény hazánk is képviselteti magát az animében - vicces volt a magyar nevek hallgatása japán kiejtéssel... xD) Ámde a hajót, amivel utazik - ultramodern léghajó, igen, elfelejtettem írni, hogy a technikai fejlettség elvetemülten magas szinten áll, és a jelenkor semmi hozzá képest ^^ - egy vámpír támadja meg, akinek célja, hogy beleirányítsa a hajót a Vatikánba...

Természetesen Abel nem hagyja, s így ki is derül, hogy ő bizony a Vatikán végrehajtó osztályához, az AX-hez tartozik, s egy Kresnik - vélhetően az elnevezés a szolvák ,,krusnyik" szóból ered, ami a ,,vámpírvadászó sámán"-t hivatott jelenteni. Ellenben, Abel nem sámán, még csak nem is varázsló, hanem olyan vámpír, aki más vámpírok vérét issza - Kresnik. =D (Méghozzá a 02-es számú - igen, több is van, de az hatalmas spoiler lenne, ha elmondanám... xD)

Nos, Abel sikeresen visszatér Rómába, s ottan kiderítik, hogy a géprabló vámpír egy bizonyos Rosencreutz Orden tagja. (Nem kell bemutatni senkinek sem a Rózsakeresztes Rendet, ugye? xD Bár, az szerintem inkább Rosenkreuz - legalább is, kezdetleges német nyelvtudásommal erre tippelek... xD) S a Rosencreutz Orden nem más, mint a ,,Contra Mundi" társaság rendje (ezutóbbi jelentése ,,A Világ Ellen").

S ezen rendnek nem titkolt célja, hogy kirobbantsanak egy háborút a vámpírok (ők jobban szeretik, ha Matuzsálemnek hívják őket) és az emberek (terránok, illetve a vámpírok nevezik őket így) között - mert ugye a fennáló helyzet nem éppen rózsás, de nyílt háborúzásba nem kezdett egyik csoport sem - de amennyiben a vámpírok tennének valamit az emberek ellen, esetleg az emberek a vámpírok ellen, akkor az nyílt hadüzenetnek minősülne, s már ki is robbanna a háború a két fél közt.

Ezt pedig egyik fél sem akarja - de nem mondom meg, hogy miért, mert spoiler. =P

Történet dióhélyban ennyi volna. A grafika mint mondottam volt, elképesztően csodaszép - a karakterek nem anorexiásak, ami nálam külön pirospontot ér, mert néha csúnyán mérges tudok lenni, hogyha egy karakter ránézésre 120-as mellbőséggel és 100-as csípőmérettel rendelkezik, mindehhez pedig 60 centis dereka van... Oké, szép, szép, de esküszöm, hogy ilyen a világon nem létezik - és én azért szeretem a valósághű ábrázolást. xD

Node, mindegy, a lényeg, hogy csodaszép a grafika, a zenék meg... Gyönyörűűűűűek! De komolyan! Az Ending, az Opening is kedvencem lett, a Le me Hear szintúgy édes, a Requiem meg... Olyan gyönyörű, hogy a hideg játszik zongoraszonátát a gerinccsigolyáimon... (Kevés olyan zene van amúgy, ami ennyire megtetszik... Pl.: Everytime you kissed me, Don't Cry. Bratya - az FMA-ból, igen, amikor azt először meghallottam, asszittem elsírom magam - mert ugye közben olvastam a szöveget és a fordítást is...) Szóval, gyönyörűek a zenék - a Rosencreutz Orden zenéje is favoritom az aláfestőzenék közül, hatalmas orgonajáték, naaa, az aztán tényleg olyan, hgoy a barcelonai Nemzeti Galéria is összedől tőle. xD

És hát, mit mondjak még? Eszméletlen anime, 24 részes, és ugyan tartalmaz számítógépes elemekt is, de csak a javára vált - igen, sikerült úgy megoldaniuk az effekteket, hogy azok természetesnek tűnjenek, és hasonlítsanak a rajzolt figurákhoz - avagy a rajzolt figurák annyira kidolgozottak, mint a valódi/számítógépes grafika? XD Mindegy, nagyon szép, s kész. xD

Csak ajánlani tudom mindenkinek, lessétek meg, érdemes. x3

(A következő a Chrno Crusade lesz. De csak azért, mert még az a DVD is nálam vala, s mert az is Tune-chané, s még azt is ki kell végeznem... xD Aztán jöhet a... Hm... Kuroshitsuji-t akarok nézni utána! Vagy túl nagy stílus váltás lenne? XD Nem tom, a Devil May Cry után rá tudtam hangolódni a TriBla-ra, szóval... Annyira gyilkos műfajváltás nem lenne...)

Szóóóval, asszem mára ennyi belőlem. xD Na jó, még azt elregélem, hogy hétfőn elszavaltam a Vörös Abszintot - igen, saját vers! x3 - az iskolai Költészet Napi megemlékezés során - ami úgy annyi volt, hogy köbö negyven ember hétfő délután felolvasta kedvenc versikéjét. (Igen, olvasta, bár, voltak akik fejből mondták - nyilván akik versmondó versenyre is vitték, dehát... xD) És megdicsérték! x3 A nemtudommelyik tanárnő gratulált, aztán szerdán - kedden témanap volt - a matektanerő - aki szintúgy ott volt hétfőn, és ő is ovlasott verset  - is megdicsérte, aztán Réla - gólyatáboros csopvezem - is mondta, hogy csak így tovább, és ne hagyjam abba a költészkedést. x3 (Azt hiszem, ezek után már volt értelme tollat ragadni az ihletért. x3)

Igen, az ilyen pozitív visszajelzések jól esnek a lelkecskémnek. (Az meg főként, hgoy a matektanerőnek is tetszett, mert nem nagyon szívleljük egymást. XD) És az meg főként örömmel tölt el, hogy egyáltalán visszajelzést kapok - tudom, hogy nem csak magamnak írogatok, s buzdítanak, hogy folytassam... Igen, ebben látszik az, hogy a költészkedésnek - avagy a költészkedés imitálásának xD - van értelme.

(Asszem aznap vagy két méterrel a talaj fölött szállingóztam az örömtől... xD)

Aztán... Hm... más érdekes, a Leonce és Lénát leszámítva nem történt velem. (A Leonce és Léna című színdarabról pedig majd bővebb értekezést fogok folytatni kritika címszó alatt - igen, valahogy növelnem kell a siralmas irodalomosztályzataim átlagát... xD)

Most nem írom végig, miket csináltam a héten, mert a) nem csináltam semmit, vagy b) már leírtam, illetve c) méltatlan a megemlítésre, avagy d) elfelejtettem. xD (Főként d. xD)

Ma egyedül voltam zenekaron az Espaniolettas-ban második szólam... xD (Se Kati, se Eszter, se Bálint... xD) Mert ugye az Espaniolettas-ban hat szólamra vagyunk osztva, s ebből az elsőnél van a dallam, a második meg nyolcadfutamokban kíséri... Élmény volt egyedül játszani - de elégedettek voltak vele. xD (És hallatszódott, annak ellenére, hogy rajtam kívül még 18-an játszottak, és nem fogták vissza magukat... xD)

No, hát... Asszem ennyi mára. Megyek, mert szerepezhetnékem van. Bye-bye! ^w^