Eredetileg mesélni akartam arról, hogy milyen volt az osztálykarácsony, hogy emnynire élveztem, mennyire imádtam, és hogy miért nem maradtunk még egy hétig, de amikor hazajöttem, pontosabban ősök is hazaértek, és basztattak, elment a kedvem tőle.

Elnézést kérek mindenkitől. Olyan jókat tudtam volna mesélni pedig. Sajnos fater megjegyzésének háa, az egésztől elment a kedvem. Most komolyan, miért kell kapásból baszogatni, amint hazajövök? Azért az ember olyankopr minimum egy ,,Jajj, de jó, hogy hazajöttél!"-t vár ilyenkor, nem? Vagy legalább azzal indítani, hogy ,,Na, mesélj, milyen volt?" ...

Ebből is látszik, hogy ez nálunk mennyire nem így van. Nem, kérem szépen, nálunk ez úgy megy, hogy hazajövök, tök vidáman, élménydúsan, és már fogalmazom meg magamban, hogy miket fogok mesélni, faterék megjönnek, kapásból apám nyakába ugrok, felhozom a szatyraikat a vásárlásból, és amikor ölelném meg az öcsémet, Évi rámszól, hogy menjek már be, majd bent ölelgetem. Oké, végülis, jah.

Következő: ,,Tünde, mi ez a gusztustalan sál a nyakadban?" Halvány iróniával közöltem, hogy az a karácsonyi ajándékom. ,,Kitől?" Csillától. ,,És miért kell azt a 25 C°-os lakásban is hordani? Tök fiús, és undorító színe van, mért nem veszed le? Tán szerelmes vagy a Csillába, hgoy egyfolytában hordod? Lezbikus vagy?"

Valahogy nem ezt vártam üdvözlő szövegnek... De hát ez van. Ezek után még felháborodtak, hogy miért fordultam sarkon egy hatásszünet után, és csaptam be magam mögött a szobám ajtaját. S ezek után még kihívtak, hogy meséljek. Hát, meséltem. (Telefonba azt mondtam még tegnap nekik, hogy annyi mesélnivalóm van, és vigyázzanak, mert lehet, hogy úgy kell majd lelőni... Most szorítkoztam a "Minden jó volt, minden szép volt" sablonra, és hagytam, had kérdezgessenek, ami őket érdekli...)

Majd a mesém végén megjegyezték, hogy eléggé el vagyok kenődve, mi a baj. Egy cöhhögés után rávágtam, hogy semmi. Az a bajom? Hát az csak egy vicc volt, ne vegyem már magamra! (Haláli poén volt, télleg... -.-")

De. Magamra vettem. Ritkán csinálok ilyet, de akkor az rendszerint jogos. De szóljatok rám, ha ez nem volt az - kimegyek és elnézést kérek majd tőlük.

Egy kicsit fáj... Kicsit nagyon... Miért pont ők mondanak ilyet? Bárki span/haver/barát ezt mondja, röhögök rajta egy jót, de ha ők, akkor nem... Az őseimtől nem azt szeretném, hogy baszogassanak és csesztessenek... Csak nálam van ez így?

Mindegy, a lényeget megtették, totálisan elment a kedvem mindenfajta meséléstől, úgyhogy valszeg antiszociális leszek egy darabig. Kit izgat? Úgyse kíváncsi rám senki.

Hát, ez van. Így jártam. Még egyszer elnézést kérek mindenkitől, aki mesélést várt, majd ha visszatér a hangulat, akkor nekiülök.

Egyébként, valószínűleg túl kéne magam tenni rajta, és rájuk hagyni, de nem megy. Fáj. Fáj, hogy tőlük hallok ilyet, fáj, hogy pont ők bántanak. Ők, akiknek pont, hgoy nem kéne, akik mindig azt mondják, hogy egyedül rájuk számíthatok az életben, és hogy bennük megbízhatok, ők sosem fognak bántani, s ha veszekednek is velem, csak azért teszik, hogy a javamra váljon. Igen...? Oké... Szeretném már látni...

Kénytelen vagyok rájönni, hogy mennyire nem értjük meg egymást az őseimmel... Egyikkel se. Teljesen más stílusunk van, más tetszik nekünk, mást akarunk az életben, máshogy látjuk a világot. Szinte sosem beszélgetünk olyan igazán őszintén, és... És ez valahogy elszomorít. Nem azért ők a családom, mert ők állnak a legközelebb hozzám? Avagy bennem van a hiba, és ők úgy látják, hogy ez így tök szuper, és semmi gond?

Nem tudom. A legszörnyűbb az egészben tényleg az, hgoy egy ilyen kis semmi megjegyzés miatt fogtam padlót érzelmileg, és emiatt vagyok totál depis. Nem tudok vele mit csinálni. Lehet, egy éjszakás sírás jót tenne, de nem, már öt és fél éve nem sírtam, most se fogok. Minek? 

Tényleg bocs, ez egy elég depis bejegyzés lett... Nem szokásom ilyeneket produkálni... De hát, ilyen is kell, legalább nem válik unalmassá, hogy mindig csak vidám vagyok, vagy legrosszabb esetben fáradt. Néha padlón is kell lenni, néha sértődni is kell, néha kell egy kicsit azt mondani a világnak, hogy hagyjon békén. Ez egy ilyen "néha" hangulat jelenleg, bocsi...

Majd holnapra kiheverem magamból, és bejegyzek... Mert irtójó címet találtam ki, és eszméletlenül jó volt a karácsonyozás... Úgyhogy, holnapi viszont látásra!