...te leszel a párom! Khm, elnézést, szóval ott tartunk, hogy...
André Breton - Poisson Soluble
(Oldható hal)
- 3 -
Azidőben másról sem esett szó a Bastille környékén, mint egy óriási darázsról, aki reggelente a Boulevard Richard Lenoir-on sétált végig és torka szakadtából énekelve, találós kérdéseket tett fel a gyerekeknek. Ez a kis modernkori szfinksz nem egy áldozatra tett szert már, amikor kilépvén a kávéházból, amelynek a cégérére valaki jónak látta ágyút festeni, holott a Tömlöc, ami valaha ezen a helyen emelkedett, ma már legfeljebb a legendákban szerepel - szembe találkoztam a hölgyderekú darázzsal, aki kért, igazítanám el az útját.
"Uramisten, szépségem" mondtam neki, "én ugyan nem tartom magam dolgának, hogy kihegyezzem a rúzsod ceruzáját! Az égbolt kék csempéit éppen az imént törölték el és tudod jól, hogy a csodák évadja végéhez közeledik. Menj szépen haza, takaros bérház harmadik emeletén van a lakásod és bár ablakai az udvarra néznek, megtalálod talán a módját, hogy ne alkalmatlankodj nekem többet."
A darázs dongása, ami olyan elviselhetetlen volt, mint egy száraz mellhártyagyulladás, ekkorra már elnyomta a villamosok zaját, aminek második kocsijai szitakötők voltak. Miután hosszan rámszegezte tekintetét, a darázs kétségkívül azzal a célzattal, hogy tudtomra adja gúnyos meghökkenését, közelebb lépett s a fülembe súgta: "Vissza fogok jönni." Aztán valóban el is tűnt és már örültem, hogy ilyen olcsón szabadultam tőle, amikor észrevettem, hogy a tér Géniuszát, aki rendszerint felette éber szokott lenni, most láthatólag szédülés környékezi és azon a ponton van, hogy a járókelőkre zuhan. Ez nem lehetett más részemről, mint valami hallucináció, aminek oka a kánikula kellett, hogy legyen; egyébként is, annyira bántott a nap, hogy természetes képességeim hirtelen áttételét idézte elő - vagyis egyszerre úgy láttam, mintha egy hosszú fűzfából lett volna és csak be kellett húnynom a szemem, hogy az utca pora énekelni kezdjen.
A darázs, akinek tolakodása mindennek ellenére meglehetős rossz közérzetet hagyott bennem (újabban arról beszéltek a városban, hogy néhány napja titokzatos, csípős bogarak jelentek meg, amik nem tartották tiszteletben sem a földalatti friss levegőjét, sem a boulogne-i erdők magányát) - a darázs tehát tovább sem szűnt meg hallatni magáról.
Nem messze innen, a Szajna, megmagyarázhatatlan módon, egy imádnivalóan faragott női torzót fuvarozott, holott e testnek nem voltam sem végtagjai, sem feje és az a néhány süvölvény, akik megjelenését észrevették és jelentést tettek róla, azt állították, hogy a torzó csonkítatlan egész - csakhogy egy újfajta test, olyan test, mint amit minden bizonnyal eddig soha sem látott, soha sem ölelt senki. A rendőrség, bár ímmel-ámmal megmozdult ugyan, de mivel az új Éva felkutatására vízrebocsátott csónak soha nem tért vissza: egy második, sokkal költségesebb expedícióról letett és kertelés nélkül elismerte, hogy a pihegőm gyönyörű fehér mellek nem voltak soha eleven lényé akihez hasonló egyáltalán kísértett még a vágyainkban. Túl volt vágyaink határán, akár a láng - és valami módon a tűz nőnemű évszakának első napja volt; egy soha meg nem ismételhető Március 21-e - csupa gyöngy és csupa havazás.
