Neeeeeem, nem matek, senki ne értlemezze félre, nem! Ez nem az az átfogó. Ez az az átfogó, amiben összegzem ezt a hetet - csütörtöktől, mert azokra emlékszem... xD
No, csütörtök. Osztálykirándulás. Jó volt. Ennyi. xD (Tessék elnézni, nincs energiám ilyenekre fecsérelni a drága időt, mert... na, szép volt, jóvolt, oszt annyi. xD)
Péntek. Elkezdtük bátyóval retelepíteni a gépet. Majdnem lett Windows 7-esem, de nem szimpatizált a gépemmel. *sigh* Evvan. (De megjött A Halottidéző! x3 Kjááááá! Ma ovlastam ki! x3 Khm.)
Szóval, pénteken hosszú napom volt. Nii-chan szeret, én meg olvastam. (Igen, z volt a hosszú nap. xD) Meg segítettem Nii-sanna, de azt mondta, holnap többet tesz mjad a gépemért, és ennyiben maradtunk.
Előtte még öcsi léefejelte az ágylábat. Sírt. Vérzett a szája. Lenyugtattam. (Ja, igen, Évi nincs itthon, szóval... ^^") Mondjuk, fater állította el a vérzést, és a szemfoga felett repedt fel az ínye. Túléli, fél órát sírt, de aztán az ölembe ültettem, és öt eprc alatt lenuygodott. Elvittem fogatmosni is - óvatosan mostam xD - aztán emnt aludni.
Fura deja vu-m volt, mintha én is cisnáltam volna ilyenekt kiskoromban. xD Kivertem a két első fogamat, amikor leestema biciklimről ötésvesen, és beleharaptam a betonba. Betörtem az orromat, amikr elestem a szőnyegben, és nekimentem a kanapé lábának. Elcsúsztam a fürdőszoba frissen mosott padlójn, bevertem a fejem, és a falig csúsztam... És mindezt egy nap alatt... xD
Nnnnna, akkor... más. Nagyon más.
Ma hat éve. Hat éve halt meg. (De rég is volt már...) (Egyébként, egészen pontosan 2004. június 05-én, 14:08-kor. Akkor kaptuk a telefont, hogy vége.)
Vittünk ki anyunak virágot - baszakodtam a gyufával és a mécsesekkel - lemostam a vázát, kidobtuk azt a kórót, amit egy hónapja vittünk ki, anyák napjára, aztán... Ennyi.
Néha cefetül hiányzik. Úgy értem, elgondolkodok, hogy mi lenne, ha most is élne... Egészen biztos, hogy nem az lennék, aki most vagyok. Egy csomó minden nem úgy lenne, ahogy most van, bár, talán nem bánnám... Ha lehetőség lenne rá, hogy... Mindegy.
Alig emlékszem már rá. 10 éves voltam, amikor meghalt, és egy csomó minden kiesett az emlékeimből. Hogy a sárga rózsa volt a kedvence... Hogy milyen jól rajzolt... Hogy ateista volt... És még sok minden... Csak pár aprócska emlék maradt meg belőle.
A jellegzetes sminkillat, ami mára már teljesen kijött a ruháiból.
Ahogy a tükör előtt áll, és sminkeli magát...
Ahogy a fürdőszoba kövén ül és sír, amiért levágták a haját...
Ahogy a farsangi jelmezemet festi...
Ahogy a szülinapi tortáját nézi mosolyogva...
Ahogy vizesborogatást tesz a fejemre...
Ilyenekre emlékszem kiskoromból. Meg egy nagy szőrmebundára, amivel mindig kutyásat játszottunk, a sminkkészletére, a narancssárga nyáriruhájára, arra a sok-sok kézműves játékra, amiket nekem vett, hogy mindig értem jött táncórák vagy aikido után... Innentől kezdve már csak olyan emlékeim vannak, amik jóval a betegsége után voltak már...
Egyszer, még másodikban, amikor értem jött suliba, úgy megörültem neki, hogy lerohantama lépcsőn, a nykaába ugrottam... Épp akkor jött kezelésről.
Aztán egyszer volt, amikor a suliba jött egy olajfestő, és festhettem egy képet. (Nem volt nagy szám, még mindig megvan, valahol... De büszke vagyok rá.)
Aztán olyanokra emlékszem még, hogy a kórházi ágyon fekszik, és én etetem... Hogy otthon fekszik az ágyban, kezében a Bibliával, és azt állítja, hogy Isten nem létezik... Amikor a zuhany alatt áll, és átkozza apámat...
Az utolsó emlékem róla az, ahogy a kórházban fekszik, hörögve lélegzik - szinte alig-alig - szájon át, a fogai sárgák, az ínye világos, visszahúzódva a fogairól, a körmein fekete foltok, a bőrén sárgás-lilásak. Tíz percnél tovább nem bírtam ottmaradni.
Aztán a hazafele úton hívták apámat, hogy meghalt.
Egy kicsit utána... Olyan érzésem volt, mintha cserben hagytam volna. Otthagytam abban a kórházi szobában, hagytam, hogy ott haljon meg, egyedül.
Legalább a kezét foghattam volna. Ottmaradhattam volna, de nem tettem, hanem elmenekültem. Kicsit néha bűntudatom támad miatta.
Fhu, asszem ennyi. Mármint, erről a témáról. Jólesett végre kiírni magamból. xD (Nem szoktam róla sokat beszélni. Kinek lenne kedve ezt hallgatni? ^^")
Éééééés, asszem az Átfogónak most értem a végére. Holnap tanulhatok orrba-szájba, úgyhogy asszem ideje lépni... Bye-bye!
