Mert bizony, nekünk szellemünk van! XD (Insert idézet, amit még szeptemberben sikerült lecsekkolnom az énekterem egyik padján: ,,Eötvözzük a tudást és a szellemet!"
Nos, igen, A Szellem. XD aki hobbiből néha előjön és ynitogatja a földrajz-terem ajtaját a földszinten. Ma kérem úgy döntött a drágám, hogy kicsapja a biztosítékot a suli területén... xD (Tök vicces volt, három óra táján, énekteremben, kórussal, nagyban zengjük az utolsó ütem utolsó hangjait, és egyszercsak paff! Vaksötét. xD)
Röpke sikítás a leányzóktól - bazki, miért vannak enynien a szopránban és az altban...? - majd mérlegeltük a helyzetet... Vagyis telefon elő, és mentünk a portára, hgoy ugyan, miért nincsen villany. Passzolták a kérdést. Ja, a telefon arra kellett, hogy ne vak vezessen világtalant, hanem lássunk is valamit - legalább a telefon élénk színben világító kijelzőjét... - és nagynehezen elvergődtünk a portáig. xD
Aztán felvetettük a kérdést: most mi legyen? Sötétben nem lehet próbálni, ha az ember nem látja a kottát, nem tudja kívülről a szöveget/dallamot. Úgy döntöttünk, várjunk húsz percet, hátha addig sikerül megszerelni a biztosítékot - de nem. Azalatt a húsz perc alatt bejártam az iskolát a sötétben - és nem is volt olyan ijesztő.
Kihalt folyosók, s a csizmám sarkának minden koppanása visszhangot vert a csempeköveken. Az ablakokból szürkés fény derengett be éppenhogy, ahol pedig nem volt utcafrontra néző ablak, korom sötét uralkodott mindenen. S ugyan megijednem nem sikerült - se kifosztani a csokiautomatát xD - de megihletődtem...!
Méghozzá régebbi történetfoszlányom - Az Iskolai Kísértet, rohadtul elcseszett szirszar, és újraírásra lett hajítva, de azóta nem nyúltam hozzá - jutott az eszembe, és hogy mennyire is nem tetszik. xD Úgyhogy előállok kérem szépen egy másfajta ficcel, talán több részes lesz, talán csak novella, avagy kisregény, de szellemes lesz. xD (Mostanában sok szellemesdis cuccot írok... először ott volt a Szellemes Média, aztán a WW - télleg, még azt is írni kéne... - most meg ez... xD)
No, és tulajdonképp csak ennyit akartam. xD (Meg persze írni, de... De mire hazaértem, megfájdult a torkom, és elszállt az ihletem... xD Kibaszás, mi?! XD)
De, hgoy nem maradjon olvasmány nélkül a nép! Tegnap este spontán eszembe jutott egy hexameter-szösszenet. A vicc az, hogy cefetül nem ezt akartam kihozni abból, ami lett, de ami lett belőle, az se rossz. Sőt, ahhoz képest, hgoy gyűlölöm az időmértékes verselést - de csak azért, mert nem megy XD - egész pofás lett! ^^
Ó, Jusztícia, drága igazság angyala, mondd meg
Létezik-é még egyenlőség? Kétkaru tálján
Mérleged egyensúlyoz-e még vagy már nem is élsz tán?
Éltél bármikor - most is akár - vaknak született nő?
Bár mit számít, hogy nem látsz úgy mint ahogyan mi,
Hisz szemeiddel nem mész sokra ekkora bajnál:
Senki se látjha rajtad kívül azt, hogy igazság
Múló emberi lénynek nem jár már csak a sírban.
Ám de ha mégis szólani mernék, adj tudomásul
Kérdésemre egy kicsi kézzel foghato választ:
Mért van az emberben csupa gazság? Ez nem igazság!
Hát ömm... Khm. Cefetül nem függ néhol össze. De egy óra alatt sikerült összeszednem - és azalatt az egy óra alatt úgy lefáradtam agyilag, hogy egyből álomba zuhantam, miután visszamásztam az ágyamba. xD
Komolyan! Ha épp túlteng bennetek az energia, írjatok hexameterben! (Élmény számolgatni a hosszú-rövid szótagváltozást, hgoy kijöjjön minden ötödik verslábra a daktilus... xD És hogy CSAK spondeusok és daktilusok legyenek benne... xD Nem irigylem sem Homéroszt, sem Devecseryt. De még Vergiliust se. xD Bazki, ez már tényleg művészet... XD)
No, mit akartam még? Írni akartam, de nem megy, csak ezt a kis hexameter-szösszenetet tudtam idepingálni. xD
Egyébként, holnap írok nyelvtanból, stilisztikából. Négyes lett a töridogám, holnap megkapom a fizikadogámat is. xD És pénteken megkapom a bizonyítványomat. Nem lesz hármasom! x3 Tök jó! x3
No, hát, enniyt mára belőlem. (Ahhoz képest, hogy azt mondtam, öt nepig nem olvastok felőlem semmit, tévedni kényszerültem. xD Király. xD Segond. Majd talán még pénteken is teszek magamról jelentést... xD) Bye bye! ^^
