Jöttem az élménybeszámoló folytatásával. =P Készíthetitek a mérgezett tőröket... x'D

Nos, tegnap ott hagytam abba a mesélést, hogy hétfőn bementünk Caorléba, és bejártuk a belvárost, aztán hazamentünk, hogy másnap frissen-fitten mehessünk a tengerpartra, és áztassuk magunkat... És végre én is tudtam fürdeni. x3

Ennek örömére be is úsztam a negyedik jelzőbólyáig - a második után hagyja el az ember az úgymond "biztonsági övezetet", a harmadik bólya után már csak saját felelősségre szokás lubickolni - és úgy nagyjából az egész nap el is telt a strandon. Este még külön vált kicsit a család, mert apámék elmentek bevásárolni, mi meg addig Trisztánnal meg lettünk bízva, hogy hozzunk haza pizzát abból az étteremből, amit egy nappal előtte néztünk ki magunknak, hogy itt sokan ülnek, és főként olaszok, akkor ez biztosan jó hely... xD

Úgyhogy el is battyogtunk oda - én útközben vettem pár képeslapot, meg egy fekete, csipkés szélű kendőt, amit már első sétakor kinéztem magamnak x3 - és konkrétan öt percet vártunk a három pizzára összesen a rendelés után, és már vihettük is a friss, finom, forró és ropogós pizzánkat haza - a frissel nem viccelek, a séf konkrétan az orrunk előtt dobálta rá a feltétet a pizzalapra, és egész hazaúton szimatoltuk, hogy micsoda illata van... Nem is vártuk meg a szülőket, gyorsan befaltuk az adagunkat, amíg még meleg volt. x'D (Két pizzát hagytunk három főnek - szerintem teljesen korrektek voltunk... Igaz, hogy kiakadtak, amiért nekik már hideg volt, de hát na. x'D Csak nem gondolták, hogy majd megvárjuk őket, és mi is hidegen esszük?! XD) Mindent összevetve, mennyei volt a pizza, régen ettem már ilyen finomat. x3

Szerda volt az utolsó, Caorléban töltött napunk, és nagyjából ugyanúgy telt el, mint a kedd, a pizzavételt leszámítva - illetve este héttől tízig kaptam kimenőt, hogy járjak-keljek kedvemre a városban, és nézelődjek (én barom csak fényképezőgépet felejtettem el vinni...) és be is jártam alaposan az óvárost, elbúcsúztam a szépséges babáktól, elsétáltam a messzi kápolnáig, és végre megfelelő volt az öltözékem ahhoz, hogy bemehessek, aztán visszafelé még beültem a belvárosi templomba is kicsit gondolkodni, amíg vártam a kilenc órás torony-nyitásra, amit végül ugye sajnos nem sikerült kihasználni. Majd a tengerparton mentem haza, szürkületben, még utoljára megmártva a lábam a tengerben és hallgatva a hullámokat. Aztán tízre hazaértem, összepakoltam a cuccaimat, hogy másnap legkésőbb tízkor elinduljunk Caorléból hazafelé - és útközben beugorjunk Velencébe. ...Aham. 

...Én annyira vártam azt a napot, de komolyan...! Azt a gyönyörű ruhát vettem fel, amit Évitől nyúltam le még rég, és amiben a kabuki-előadásra is mentem; direkt ahhoz vettem a fekete csipkés kendőt, amit szintén a vállamra terítettem, és még a papucsom is passzolt a ruhához - én halálosan komolyan készültem arra, hogy a lehető legszebb legyek majd Velencének...! (Arról nem is beszélve, hogy Kishi is, és Nee-san is küldetéssel bocsátott utamra, Kishi azzal, hogy vegyek neki Velencében képeslapot, amit ott adjak fel neki, Nee-san pedig azzal, hogy hozzak neki egy maszkot. És én is úgy akartam odamenni, hogy magamnak is veszek képeslapot, maszkot, és még egy szépséges, velencei porcelánbabát is - ezért hűtöttem magam Caorléban a 130 eurós babákat látva, hogy nem baj, az enyém majd velencei lesz, és milliószor szebb...!) ...Ehhez képest...

Nem, ezt hadd illusztráljam mindenek előtt egy képpel, hogy mi fogadott a Velencébe vezető hídon:

...ez a hatalmas, vastag, szürke viharfelhő! ><* És nem, nehogy azt higgyétek, hogy ez a nyomorult felhő a későbbiekben, miután beértünk Velencébe, eltűnt - a nagy lókukit! Amint megtaláltuk a parkolót Velence előtt, ahol lehet hagyni a kocsikat, és mentünk volna be a városba, elkezdett ömleni, zuhogni, szakadni az eső! De úgy, mintha vízesés alatt álltunk volna! ><

Fél órát vártunk a parkolóban, mire úgy nagyjából alább hagyott a vihar annyira, hogy az ember esernyővel/esőkabáttal - vettünk magunknak egy "esőkabátautomatából" pár ilyen nejlon szemeteszsákot, jah -.-" (de nem voltam hajlandó fölvenni, még mit nem...) - nekiindulhasson az útnak. Na most, A parkolóból Velencébe az ember két járművel tud bejutni: vaporettóval, amire fejenként 7 euró a jegy, és a Grand Canale-n megy végig, illetve a kis magasvasúttal, amire 1,30 egy főre a menetjegy. Mi ez utóbbival éltünk, el is csíptünk egyet, és én balgatag módon megörültem, mert egészen úgy festett, mikor leszálltunk róla Velencében, hogy már nem fog esni többet az eső... (Több okból kifolyólag is balszerencsésen végződött az út, az egyik az eső, a másik pedig a kisebbik öcsém - már a parkolóban mondta, hogy fáradt, rosszul érzi magát, és nem akar bemenni várost nézni, hanem haza akar menni. Én már itt sejtettem - miközben bámultam az esőt, és kántáltam magamban, hogy takarodjon innét a francba -.-" - hogy ennek így sehogy se lesz jó vége, esik is, és öcsike még nyafizik is, tehát ha nem az eső fog megakadályozni minket a városnézésben, akkor azért lesz élvezhetetlen, mert öcsike hisztis és fáradt. Magam sem tudom, hogy voltam rá képes, de mondtam faternak, hogy ha a Sors ennyire azt akarja, hogy mi együtt ma ne lássuk Velencét, akkor hajlandó vagyok lemondani róla - inkább úgy, hogy be se mentünk, mint úgy, hgoy bemegyünk és félúton kirohanunk... - de fater mondta, hgoy most már csak azért is. Öcsikét majd viszi ő... Nem lett jó vége a dolognak, de mindjárt eljutunk oda is.)

No, így nézett ki a magasvasút, amivel bejutottunk, kb. 5 perc alatt.

Ez pedig az első kép Velencéről. Ha megengeditek, idézném magam egy korábbi bejegyzésemből: "...mert Velence esőben-hóban-fagyban-sárban-lutyokban is egy gyö-nyö-rű hely és pont." És ezt nekem senki nem fogja megcáfolni. xD Ennél a képnél amúgy még egészen vigyorogtam is, mert a család rám bízta a kamerát meg a térképet, hogy én jártam a közelmúltban itt, nagyjából tudom, mi merre van - egyébként minden főbb turista-pont ki van nyilacskázva a sikátorok falán, szóval nagyon gyökérnek kell lenni ahhoz, hogy valaki itt eltévedjen - és mert én vagyok a Velence-fanatikus, szóval hogy majd én itt biztosan jó képeket fogok csinálni. Megtettem minden tőlem telhetőt. xD (De még egyszer: Velencéről nem lehet rossz képeket csinálni. ...Jó, tudom, elfogult vagyok. x'D)

És most akkor következzék töménytelen mennyiségű kép szívem szerelméről - már ameddig tudtam fotózni. Kérlek, élvezzétek - és próbáljatok meg a szürke felhők helyére szikrázó napsütést képzelni. x'D

Azért ez nem volt semmi, amikor megláttuk a kirakatban - steampunk szárnyas oroszlán, hát hogy ne lenne ez übermenő, és lencsevégre való?! ...Hovatovább, asszem életem első selfie-jét is közzétehetem ennek köszönhetően... x'D (De csináljatok ennél menőbb selfie-t, ha tudtok. =P)

...de térjünk is vissza az "életképekhez"...

...Ha már venni nem, legalább fotózni sikerült maszkokat. T.T Hjajh. (Amúgy, aki Velencéből tervez szuvenírként maszkot hozni - ilyen boltokban nem szabad venni, mert baromi drágák. A Szent Márk térnél, a Dózse Palota után, a kikötőben vannak szuveníres bódék, a Sóhajok Hídjával szemben - ott kell venni maszkot, mert ott olcsók. Legalább is olcsóbbak, mint a többi helyen, már ami a személyes tapasztalatomat illeti.)

Ééééés ez az utolsó képem Velencéről - mert ez után elkezdett megintcsak ömleni az eső, és kénytelenek voltunk bemenekülni a fentebb látható toronyhoz tartozó templomba... De nem sokáig jutottunk, mert fizetni kellett volna a belépésért, úgyhogy csak a küszöbön ácsorogtunk - amikor is öcsike végképp kibukott. Az egy dolog, hogy végig mondogatta, hogy fáradt, és elege van, és fázik, és nyifi és nyafi - sajnos tényleg nem hisztizett, ugyanis konkrétan pár perc múlva már reszketett és vacogott, és szépen be is lázasodott, de legalább is tűzforró volt a homloka. Úgyhogy csináltunk egy hátraarcot, megkerestük a legközelebbi vaporettó-állomást, bezsúfolódtunk, és tűztünk vissza a parkolóba, hogy öcsinek tudjunk adni lázcsillapítót - addigra már hányingere is lett, és kb. fél órát álltunk még a parkolóban, míg szegénykém végre összeszedte magát annyira, hogy nem öklendezett és nem remegett a láztól. Utána elindultunk hazafelé.

De nehogy azt higgyétek, hogy eseménytelenül telt volna a hazaút - félúton öcsi megint belázasodott, hányt is egy nagyot, és egészen a német határig úgy tűnt, hogy a kórházban fogjuk eltölteni vele az estét... Hála a jó égnek ez nem történt meg, mire hazaértünk olyan fél tizenegy felé, már egy fél algopirin levitte valamelyest a lázát, úgyhogy otthon aludhattunk, és csak másnap reggel fél nyolckor mentek vele ősök egyből a dokihoz. (És megtudhattuk, hogy mandulagyulladása van, meg napszúrást kapott a nem kevés lubickolás közben a tengerparton szerencsétlen... ><)

Nem tudom, kell-e még tovább fűznöm a dolgokat... Szerencsére most már jól van, kap gyógyszert, és úgy fest, hogy most már benne is marad, amit megeszik, egészen eleven volt már délután felé... Szóval nincs baj, hála a jó égnek, csak út közben hozta ránk a frászt a kölyök. x'D (Évivel meg ledumáltuk, hogy mivel apám és öcsi a sok rossz emlék miatt egy életre meggyűlölte Velencét, majd mi ketten elmegyünk, és bejárjuk az egészet, és veszünk maszkot, meg képeslapokat, meg nekem egy gyönyörűséges, velencei babát. x3)

És... asszem ennyi. xD Remélem, azért a képek tetszenek, engem valamelyest kárpótolnak - de ez persze nem azt jelenti, hogy ősszel vagy télen nem fogok visszamenni az én szépséges Velencémbe... (És akkor sütni fog a Nap. Pont. xD) De már megint késő van, úgyhogy megyek is végre. xD

Adieu!