Ház üdv! Ömm, izé... Sok mindennel el vagyok maradva, itt is, mesélés terén is, tanulmányaim terén is - ott a leginkább, hajajaj...! - de mivel az elmúlt másfél óra alatt az istennek nem sikerült motivációt gyűjtenem arra, hogy leüljek japánozni - pedig megnyitottam a Genki II PDF-jét, tegnap már kiírtam a szavakat is, és hétfőn ZH, szerdán meg vizsga, de nehehehm akarohohohooooom....!! - szóval most itt vagyok, és nagy vonalakban mesélek valamit, hogy tudjátok hogy még élek(...?) vagy valami olyasmi.
Ami a debreceni kiruccanást illeti még múlt hét péntek-szombaton, nagyon jó volt, nagyon élveztem, imádom a zenekart, a csapatot, a hangulatot, és azt a sok-sok, és még annál is több töménytelen baromságot, amivel ezek az idióták képesek tömni a fejemet - meg én az övéket. xD (Három óra a vonatút Budapest és Debrecen között. El bírjátok képzelni, mennyi hülyeséget képes hat, illetve a visszafelé úton négy ember összezárva összehordani? Pontosan, végtelen mennyiségűt. És nem ittunk és nem szívtunk előtte semmit. x'D Természetünkből fakadóan vagyunk ilyen idióták. xD De olyan szinten, hogy mind kétszer a három óra alatt konkrétan görcsöt kapott a szám a vigyorgástól, fuldokoltam a nevetéstől és a végére már tényleg olyanokon röhögtünk, hogy "zugló", meg "háló", meg "cselló", meg "szemhéja" de a "tömlőssajt" vitt mindent. Meg a "kisujjszállás" (sic!) - szóval, lényeg a lényeg, a vonatutak frenetikusak voltak.
(Meg olyan filozofikus magasságokba emelkedtünk, hogy kidolgoztunk egy elképesztő tér-idő elméletet: tudni illik, ha figyelembe vesszük a tényt, hogy a fényt terjedésének is van sebessége, és azok a dolgok, amiket látunk, tulajdonképpen az adott objektumokról visszaverődő fény, amit azért érzékelünk jelenidejűleg, mert nagyon közel vagyunk az adott dologhoz, és a fény hamar eléri a retinánkat, hogy leképezzük a látott dolgokat belőle. De ha nő a távolság, úgy nő az az idő is, mialatt a fény megteszi a távolságot, tehát kivetítve ugyanezt az elméletet kozmikus méretekbe, mondjuk ha egy másik bolygóról nézzük a földet, és lenne hozzá elég nagy teleszkópunk, hogy 1/1-es méretben láthassuk a dolgokat, valószínű, hogy egy olyan jelenetet látnánk, ami már rég megtörtént a Földön, de az objektumok akkori állapotáról visszaverődő fénynek több időre volt szüksége, hogy eljusson hozzánk, akik a másik bolygóról figyeljük a Földet. Követtek még? Szóval technikailag a másik bolygóról figyelő illető a múltat látná. És lehet, hogy egy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon és még annál is messzebb levő bolygóról figyelve egy nagyon-nagyon hiper-szuper-felturbózott teleszkóppal figyelő valaki, aki a Földet figyeli, lehet, hogy még azt látná, ahogy az emberek az őskorban éltek, vagy még visszamenőleg látná, ahogy egyáltalán megszületik az emberiség. De ehhez egy olyan teleszkópra lenne szükség, ami gyorsabban veszi a jeleket, mint a fénysebesség. Úgyhogy az ufók sose fogják megtudni, hogy keletkezett az emberiség. *sigh*)
Elnézést a kis filozófiai kitérőért - igen, hosszú volt az a kétszer három óra a vonaton x'DDD - de most mondjátok, hogy nem gyönyörű elmélet? xD
De hogy ne csak az utazásról meséljek, mert ugye nem csak szórakozásból utaztunk le Debrecenbe - bár én ezekkel az illetőkkel a világ végére is elmennék szívesen, just for fun, főleg, ha ennyi ökörséget bírunk összehordani egymásnak xD - ami a lent létet illeti, péntek délután érkeztünk meg a szállásunkra, a Weiner koliba, gyorsan letáboroztunk, vettünk magunknak ebédet, aztán meghallgattuk a Debreceni Gitárfesztivál megnyitóját és a Debreceni Zeneművészeti Egyetem gitárzenekarának koncertjét, majd este, már jó későn - sokáig tartott a koncert - elindultunk, hogy beüljünk közösen egy pizzériába, és megvitassuk a zenekarunk ügyes-bajos dolgait. Aha, persze.
Tanul ott Debrecenben egy srác, aki régebben a mi zenekarunk tagja volt, de most épp másodéves a Zeneműn, és őt kérdeztük meg, hogy hát ő helyi már két éve, tud-e valahol valami klafa éttermet. Elirányított minket - "A körforgalom után az első kijárat, aztán jó sokáig egyenesen!", bár ennyi erővel azt is mondhatta volna, hogy "A második csillag után balra", és köbö ugyanott lettünk volna. De tényleg, a lábunkat lejártuk. Egy órán keresztül gyalogoltunk előre, hogy megtaláljuk azt az istenverte pizzázót, de nem. Volt. Sehol. Úgyhogy miután találtunk egy kis konyhát, amire rá volt írva a "pizzéria" szó, berontottunk, mire a konyhafőnök közölte, hogy hát ők csak házhoz szállítanak, itt nem lehet fogyasztani. Farkaséhesen trappoltunk haza - újabb óra... - majd úgy döntöttünk, hogy jó, akkor pizzát rendelünk. 14 fős a zenekar. És asszem ezzel elmondtam mindent. x) Mire sikerült megegyeznünk a mennyiségben - 3 db, 45 centis - fennakadtunk, hogy ki milyet akar enni. Szerencsére négyen gyorsan bemondtuk a hawaiit, egy másik csoport a sonkás-kukoricás mellett döntött, végül sikerült választani egy magyarosat is - de gyerekek, azt az ordibálást... x'DD Ráadásul kicsik is voltak velünk - a legfiatalabb tagjaink 13 évesek, két lányzó - akik meg aztán végképp képtelenek voltak dönteni, és mindent akartak, hogy legyen három pizza, három különböző feltéttel, meg mittudomén... Végül megegyeztünk a dolgokban, aztán jött az újabb gond: ki telefonáljon? Mivel fél percig hallani lehetett a kinti tücsökciripelést és a szobában eltévedt légy zümmögését, felálltam és elkértem a telefont, hogy jólvan, ha rajtatok múlik, az éltebe nem eszünk... És direkt kértem őket, hogy maradjanak csendben, ha már nem akarták, hogy a szomszéd szobában telefonáljak - feszélyezve éreztem magam ennyi ember előtt, na XD - de természetesen nem jött össze, mindenki elkezdett röhögcsélni, úgyhogy inkább átvonultam a másik szobába, és ott bonyolítottam le a dolgot nagy nehezen. Hozzátenném, ez történt este fél 11-kor, majd miután letettem, passzív rezignanciával közöltem a srácokkal, hogy meg van rendelve, még egy óra, mire ideér. x'D Azt hittem, majd éhen döglök addigra, de a többiek is hasonló állapotban voltak, főként a kiadós séta után. (Mondanom sem kell, úgy szidtuk azt a srácot, aki elirányított minket a francba, mint a bokrot, remélem, egész este jó vörös volt mindkét füle... x'D)
De végül csak megjött a pizza, fél tizenkettőkor. Addigra mi is összedobtuk a pénzt, még bőséges borravalót is adtunk a futárnak - én mentem le a pizzákért, meg még két srác, hogy segítsenek, mert hát azért nem voltak épp kicsi és könnyű dobozok... De mikor felvittük őket, és letettem vigyorogva a négy rangidős srác elé a magyaros pizzát, hát épp csak el bírtam ugrani előlük, mielőtt rávetették volna magukat. x'D Gyorsan megmenekítettem a hawaii-t, és körbeültük négyen, de mire visszanéztem a srácokra, már alig maradt valami abból, amit eléjük tettem. x'D Jó, mindenki úgy vetette rá magát a saját szeletjére, mint egy kiéhezett keselyű, de azt a jelenetet fel kellett volna venni videóra. x'D
Másnap pedig korán keltünk, mert a reggel tíz órás blokkban játszottunk - és mivel mi a sorunkra várva még próbáltunk, sajnos lemaradtunk a délelőtti csapatról bár állítólag nem maradtunk ki semmiből. Hát... hogy is mondjam... voltunk már ennél jobbak is... x'D Nem voltunk annyira rosszak, a Ciacona-t, úgy odatettük, hogy öröm volt hallgatni, még belsősként is, meg a kantáta is jó volt - bár már torkig vagyok azzal a darabbal - és a többi is egész jó volt - viszont a második felét úgy elbénáztuk, hogy csak na... Sajnáltam, mert a Gigue egy piszokjó darab, de annyira elkezdtünk rohanni az elején, hogy utána alig bírtuk visszafogni, pedig a legvégén van egy baromi gyors része, amit abban a tempóban képtelenség lett volna eljátszani, ahogy indítottuk. >< A másik kedvencemet meg, a Misirlou-t szintén elrontottuk - bár a nézőközönség állítólag oda volt érte... Hát, nem tudom. x'D
És ha már nézőközönség - ugye mindenkinek az épp nem szereplő zenekarok tagjai voltak a hallgatósága, és... hát hogy is mondjam... megijesztettek. >< De nem csak engem, a többiek is azt mondták, hogy leültek, végignéztek a közönségen, és majdnem elejtették a gitárt, úgy néztek rájuk a nézőtérről. >< Meg az is tök furcsa volt, hogy a konferanszié nem egyesével vezette fel a darabokat, úgy, hogy bemond egyet, lejátsszuk, taps, mondja a következőt, lejátsszuk, megint taps, estébé, hanem egyben elmondta az egész műsort, és mikor végeztünk az első darabbal, egy icipici tapsikolást se halottunk. Én speciel nem tudtam, hogy most akkor ennyire szarok voltunk, vagy csak azért nem akarnak tapsolni, hogy játsszunk még, vagy hogy ne húzzuk az időt, vagy mert őket is összezavarta a felvezető, vagy arra gondolnak, hogy "hát ezek meg mi a francot keresnek itt?" és... Nyááá. >< Jól esett volna egy kis bátorító taps az első szám után, hogy ne idegeskedjünk annyira - bennem egy kicsit volt némi feszültség, rögtön azután, hogy leültem a helyemre, és tudatosult bennem, hogy basszus kulcs, itt egy laikus néző sincs, ezek itt mind szakmabeliek, és nem azért ülnek itt, hogy élvezzék a műsorunkat, hanem azért, hogy az első hibát meghallva gúnyosan mosolyogjanak. >< És erre az érzésemre csak rádobott, hogy nem kaptunk tapsot a darabok között... x'D
Bezzeg délután! Gondolom a többi zenekar beszólt a konferansziénak, hogy hát ezt velük nem fogja megcsinálni, szépen tessék egyesével bemondani a darabokat, és így majd talán a közönség is tapsolni fog. És nekik már tényleg tapsoltunk - a délutániakat már mi is hallgattuk, de megegyeztünk, hogy őket is majd csak a végén fogjuk megtapsolni. Nem jött össze. xD (És milyen baromi jókat játszottak...! Volt Carmen, meg Telemann - amit mi is játszottunk még hű de régen - meg He is a Pirate - igen, a Karib-tenger Kalózaiból =D - meg egy elképesztően jópofa Joplin ragtime a legvégén, amit meghallva közöltük Éva nénivel, hogy ezt a darabot játszani akarjuk bármi áron. xD (Meg is szerezte nekünk a partitúrát. x3)
Majd miután lement a koncert, megkaptuk a kedves szavakat és a kritikákat meg önkritikákat, felültünk a vonatra, és hazajöttünk. Szóval, egy nagy élmény volt, még ha a lényeg, amiért mentünk, nem is sikerült olyan fényesre, de a társaságért már megérte leutazni. x3
Aztán másnap mentem Fruval Könyvfesztiválra. xD És ügyesen megtaláltam a galérián a Magyar Illusztrátorok Társaságának standját, és vettem kapásból 15 képeslapot. x3 (És igen, a képeslapjaim felpakolásával is el vagyok maradva, pedig csodaszépek jöttek az elmúlt két hét alatt, csak... Csak agonizálok, na. xD) És utána hiába jártuk végig az egész épületkomplexumot egy könyvért - aminek épp akkor se a szerzője, se a címe nem jutott eszembe, szóval vicces volt a keresgélés xD - nem találtuk meg sehol. >< (Aztán utólag kiderült, miért nem: mert tényleg nem volt kint. Mármint hogy a kiadónak sem volt kint standja, és máshol még nem nagyon lehet beszerezni a könyvet, mert hogy a drága most áprilisban jött ki. De otthon aztán megtaláltam a címet: Felfedezők Krónikája - Az esőfalók városa. De csak arra emlékeztem, hogy a címében van "eső" és "város" x'D A vicc az, hogy amíg köröztünk a fesztiválon, kaptam egy lányzótól 20%-os Libris kupont, úgyhogy felkerekedtünk egy Libribe Fruval, hogy hátha ott megtaláljuk. Nem találtuk meg. xD A már említett okokból. =P Úgyhogy végül a Libris kupont másnap használtam el, Umberto Eco-tól a Fucaoult-ingát vettem meg belőle. x3)
Szóval a Könyvfeszt is jó volt, még a képeslap vásárláson kívül dedikáltattam az Utolsó kentaurt Szécsi Noémitől, és a Magas labdát Tóth Krisztinától, Fru is vett képeslapokat, meg beszerezte a Hounded-et, amire már nekem is régóta fáj a fogam - csak legyek túl a vizsgaidőszakon meg a még elolvasás alatt álló könyveimen... és letámadom érte. x3 (Meg a Leviatán-trilógiáért is... xD)
No, hát, asszem ennyit akartam mesélni már régóta. Csak még mindig el vagyok maradva mindennel. És japánozni kéne a fenébe is. >< Valaki... öntsön belém egy icipici motivációt, kérem...! Csak egy icike-picikét...! Csak hogy ne minden reggel az élet értelmetlenségének gondolata fogadjon... *sigh* (Igen, közeleg a vizsgaidőszak, és egyre sűrűbben jönnek elő ezek az átkozott gondolatok már megint...)
Hjajh... Na szóval ennyi mára. Majd még jelentkezem, ha túléltem a jövő hetet. (És valszeg jövő héten is bojkottálom a Breton-keddet, mert szerdán japán vizsga és reneszánsz irodalom ZH, és grrrh.)
Adieu!
