Hahoy! Bezony, Breton-kedd van, nem felejtettem ám el - csak délután véletlenül elaludtam...
André Breton: Poisson Soluble
(Oldható Hal)
- 11 -
A Porte-Manteau terét, ahol ma reggel tárva-nyitva minden ablak keresztül-kasul barázdálják a kis zöld zászlós taxik és a jogtanácsosok konflisai. Minden emeleten szép, ezüstbetűs feliratok terjesztik a bankok és a hírhedt szoknyavadászok hírnevét. A tér közepén, a Porte-Manteau maga, papírtekerccsel a kezében látszik mutatni az utat a lovának, oda, ahová valaha eltűntek a paradicsommadarak, miután egy este megjelentek Párizs felett. A ló, amelynek sörénye a földet sepri, a tőle elvárt méltósággal ágaskodik - és a ragyogó napsütés ellenére, árnyában kis, forgó fények tükröződnek. A tér bal oldalán feltört hordók - a fák ágai időről-időre beléjük mártják magukat, aztán fölegyenesednek, bimbózó kristályokkal és szokatlanul hosszú darazsakkal tele. A tér ablakai mind citromszeletekre hasonlítanak, mind köralakú formájuk miatt, amit ökörszemablaknak hívnak - mind pedig azért, mert pongyolába öltözött nőket párolognak, szünet nélkül. Egyikük az alsórendű kagylók panorámája fölé hajol - ezek egy lépcső romjai, ami a föld alá vezet s ez az a lépcső, amely egy napon foglyul ejtette a csodát. A nő hosszasan vizsgálja ujjaival az álmok válaszfalait, akár egy tűzijátékból levő bokrot, ami egy kert fölé emelkedik. Egy vitrinben pompás fehér gőzös hajóteste látható, amelynek erősen megrongált orra ismeretlen hangyafajták martaléka lett. Minden férfi feketében van, de a pénzkihordók egyenruhájában; azzal az egy különbséggel, hogy a hagyományos, lánccal biztosított aktatáskát fekete tükörre, avagy vetítővászonra cserélték ki. A Porte-Manteau terén zajlanak le a megerőszakolások és a nyomtalan eltűnés ott őrtornyot állíttatott magának, ahonnan tiszta kilátás nyílik a nyárra.
