Hoy~ Túl vagyok egy újabb vizsgán, és mivel az ünnepek alatt - szégyen-gyalázat - csúnyán elhanyagoltam a Breton-keddeket, most jöttem pótolni a dolgot.
André Breton: Poisson Soluble
(Oldható Hal)
- 6 -
Lábam alatt a föld nem több, mint hatalmas, kiterített újság. Olykor egy fénykém fut előtte, valami kuriozitás és a virágokból egyenletesen száll felfelé az illat, a nyomdafesték jószaga. Fiatalkoromban az a mondás járta, hogy a meleg kenyér szaga a betegek számára tűrhetetlen - de csak ismételni tudom, hogy a virágoknak nyomdafestékillatuk van. A fák maguk pedig többé-kevésbé érdekes rövid tudósítások: itt tűzvész pusztított, amott kisiklott egy vonat. Ami az állatokat illeti, azok már régen visszavonultak az emberekkel való üzlettől - az asszonyoknak már csak hébe-hóba van kapcsolatuk velük, ahhoz az áruházi kirakathoz hasonlóan, reggel korán, amikor a kirakatrendező kilép az utcára, hogy leellenőrizze a szalagok csúszdáinak és hullámainak, valamint a manökenek hízelgő kacsintásainak összhatását.
Az újságnak, amit átfutok, valójában legnagyobb részét az utazási hírek és a vakációk töltik ki, amelyek rendre feltűnő helyet foglalnak el az első oldal legtetején. Ott áll az is, hogy holnap Ciprusra utazom.
A negyedik oldal alján különös gyűrődés látszott, amit a következőképpen tudnék jellemezni: azt mondhatná az ember, hogy valami fémtárgy volt beletakarva; a tárgy maga pedig valami ismeretlen alakú fegyver lehetett, ami a hajnalra és egy empire ágyra hasonlított. Az író, akinek a neve a divatrovat alján, a fent említett redő környékén látható; meglehetősen obskurus nyelvet beszél, amelyben mégis felismerni vélem azt az állítást, hogy az idén az új férjes asszonyok alsóneműjüket a Fogoly nevű Nagyáruházból rendelik, ami most nyílt meg éppen a Jegesnő-negyedben. A szerző, akit láthatólag erősen foglalkoztat a fiatalasszonyok kelengyéje, ismételten kijelenti, hogy azoknak megvan a képességük, miszerint válás esetén a testit lelki fehérneműre tudják kicserélni.
Néhány oldallal odább a hirdetéseket kezdem peruzálni, amik igen ügyesen vannak szerkesztve, például amelyekben élénk hatással szerepe az ellentmondás: valóban jó itatóst használhattak a hirdetőirodában. A fény, ami egyébként ugyancsak fösvény lehetett s ami a legkövérebb betűkre esik, ugyanaz, mint amiről a poéták olyan gazdag részletekkel énekelnek, hogy azt már nem lehet másképp megítélni, mint például az ősz haj analógiája alapján.
Van azután még egy feltűnően érdekes égi panoráma, egészen azokra a kereskedelmi fejlécekre emlékeztetően, amik minden kéményükből füstöt eregető gyártelepet ábrázolnak.
Végül a politikai rovat, ami úgy látom, határozottan áldozatul esett a többinek, a különböző anyagból gyúrt emberek közötti jóviszony ügyének szenteli magát, akik között elsőrendű fontossággal szerepelnek a mészből valók. A Ház üléseinek beszámolójában, ami olyan leegyszerűsített, mint egy kémiai eljárás tárgyalása, több mint részrehajlónak mutatkozott a szerkesztőség; így történt, hogy a szárnyak mozgása például említés nélkül marad.
Mit sem tesz, hiszen lépteim, amik ezekre az elhagyott pontokra vezettek, úgyis ismét messzire visznek innét; még sokkal elkeseredettebb messziségekbe! Csak be kell húnyjam a szemem, ha nem akarom gépies és következésképpen kedvezőtlen figyelmemet a Világegyetem Nagy Felébredésére fordítani.
