Üdvözlet! Ma hajnali háromnegyed öt környékén érkeztem haza a Keleti pályaudvarra - bár busz hozott - kicsiny családommal fateromtól - aki lassan négy hónapja éli életét és dolgozik Németországban. Én ez alatt az idő alatt most voltam kint nála először - nem is értem, hogy gondoltam, hogy az érettségi miatt egyáltalán hazajöjjek, komolyan. XD
Hát, gyerekek, azt se tudom, hol kezdjem... Emlékeim szerint az irodalom írásbeliről elejtett bejegyzés volt az utolsó életjelem felétek, és hát azóta történt egy s más - matek írásbeli, amiből örülök, ha 60% fölött sikerült teljesítenem - de többre nem is vágyom, nekem megfelel egy masszív négyes is xD - meg a töri írásbeli, amitől rettegtem - mint kiderült, alaptalanul, csak pár dolgot nem tudtam, az esszéim viszont prímák lettek - és még sorolhatnáááááám...!
Voltam 14-én színművész szakra felvételizni, s állítom, velem még életemben nem fordult elő olyan, hogy ne bírjak aludni az idegességtől. 14-én reggel reszketve ébredtem. Durva volt.
És még csak be se hívtak a második körbe. =S (Vigasztal ugyan, hogy másodszori, illetve harmadszori próbálkozók is hasonló eredménnyel jöttek ki a vizsgabizottságtól - s majd egyszer mesélek, milyen szinten szopatták a népet a felvételin, de most másba kezdtem bele. xD Meg még 15-én voltam dramaturg felvételit is írni, s arra még megy a drukkolás, de ott is voltak olyan feladatok, amiket egyszerűen nem hittem el, hogy ilyet kérdezhetnek tőlem felvételiben... xD) No, de sebaj, legalább ennyi tapasztalattal is gazdagabb lettem. Ha nem jön be a dramaturg se, akkor majd nekiveselkedem jövőre újból - és ha akkor se, akkor megint, és megint, és megint, amíg fel nem vesznek. xD
Nna, szóval, voltak itt érdekességek, meg 16-án este szerenádozni mentem volna ofőmhöz, amit egy kyougen előadás miatt kénytelen voltam lemondani - s a színészek érdeme, hogy magát az előadást élveztem, arról már nem tehetnek, hogy milyen körülmények között kerültem oda, majd haza. -.-"
De az estébe nyúló program okán másnap reggel hétkor alig bírtam felkelni, s akkor is migrénnel, olyan szintűvel, hogy önszántamból ragadtam magamhoz a fejfájás-csillapítót, ami tőlem nem épp megszokott... (Ált. addig szenvedek, amíg valaki le nem nyom a torkomon egy algopirint, ha ez nem történik meg, szép csendesen haldoklom. xD) Ezt látva Évi megszánt, s miután bebasztam minden ruhát és szükséges felszerelést a bőröndbe, hagyott még aludni egy fél órát, de reggel tízkor már lent vártuk a kapuban a fuvarunkat.
Mert hogy olyan ügyes nevelőanyám, hogy neten leszervezett egy utat - bácsi maszekban fuvaroz Pécs és München között, esetünkben legnagyobb szerencsénkre háztól házig (amit azért busz ritkán tesz meg xD) s bár késett fél órát, mert a GPS elvitte a francba - "Kérem, forduljon balra! Fordulj balra! Fordulj meg! Ha nem követed az utasításaimat...!!" X'D - de megtalált minket. Becuccoltunk, és már mehettünk is, hogy belekezdjünk a 850 km-es útba, Budapestről Hawangenbe. =D
És mivel kicsit hulla vagyok, és még a fotóimat se kaptam meg - márpedig csináltam nem is keveset! - és egész nap takarítottam meg teregettem meg kaját vettem, és mivel a mosogatnivaló se fogja eltakarítani magát, ezért most búcsúzom, holnap jelentkezem egy kicsit tartalmasabb útleírással és élménybeszámolóval, meg sooooook-sok fotóval, hogy örüljetek nekem. xD
Addig is adieu!
