Ma volt az utolsó félhivatalos tanítási napom. (A hivatalos tegnap volt - ettől függetlenül ma bementem maratoni magyarozásra, hogy kicsit nagyobb eséllyel induljunk neki az érettséginek, mint eddig - s bár se Tóth Árpádot se Szabó Lőrincet nem vettük még, de legalább Karinthyig eljutottunk. xD Bár eredetileg Iskola a határont elemeztünk volna, de mivel a fél csoport baszta elolvasni, átraktuk az Iskolát konzultációs időszakra.) De most hagyjuk ezt, inkább mesélek!

Szóval, mivel tegnap volt az utolsó tanítási napja a 12. évfolyamnak, hát természetesen bolondballagtunk - évfolyamunk megosztottságát és a demokrácia totális csődjét hivatott jelképezni az, hogy ahány osztály (összesen hat XD) annyiféle beöltözési koncepció volt, de ez még csak a kisebbik baj. A nagyobbik baj az volt, hogy az osztályon belül is voltak megoszlások - bár nem sok dolog közül lehetett választani, nekem mondjuk így is tetszett... Az egyik téma volt a paraszt - mármint az agrármunkás - a másik a strandolós, a harmadik a nyugdíjas, a negyedik meg, ami szerény kis F osztályunkban nagy népszerűségnek örvendett, a retro. (De volt még néhány ninja is. Úgy random. xD)

Én nagyon gondolkodtam a strandolóson, de aztán rájöttem, hogy az egy szem bikinim nem biztos, hogy a legideálisabb választás suliba - a tipikus "többet mutat, mint takar"-ruhadarab, amivel strandon nagy sikert arattam, de azért... xD - úgyhogy végül meggondoltam magam, és retróztam én is. Volt egy cuki pöttyös szoknyám, ami még a hatodikos gáláról maradt meg, amikor rockyztunk, és bár mindenki szerint úgy néztem ki, mint ahogy általában kinézek - megköszöntem a bókot xD - szerintem remek volt. ^^

Ellenben az E-sek között inkább a strandolás dívott, úgyhogy volt kismedence meg gumicsónak a büfé előtti zsibongóban, békatalpakkal és búvárfelszereléssel lébecoltak az emberek, strandlabdákat hajigáltak meg vízipisztolyoztak, a parasztoknak öltözöttek gereblyékkel meg gumicsizmában rohangáltak, és még a lányok is bajuszt festettek maguknak, valamint járókeretes és tolókocsis "nénik-bácsik" rallyztak a folyosókon, mi retrósok meg twisteltünk a büfében a strandolósokkal. XD

Aztán persze lement öt órám - életem utolsó német, utolsó matek, utolsó pszichológia órája és utolsó törifaktja - a magyarra nem merem azt mondani, hogy utolsó, mert abból még volt ma kettő, és ha minden igaz, lesz még sok xD - aztán lemásztunk az osztályunkba, hogy megvárjuk a búcsúztatóműsorunkat.

Mert volt olyanunk is. Ez azzal a pofonegyszerű okkal magyarázható, hogy DeKa a mostani 9. F ofőhelyettese, így a kis humános növendékek nem úszták meg, hogy ne kelljen valami nagyon elvont, nagyon drámás, nagyon kreatív - egyszóval nagyon "effes" - dolgot művelniük. (Szeretem DeKa koncepciót, most felsorolhatnám az összes darabot, amit ő rendezett és játszottam benne, de idén is az ő osztálya csinálta a 15-ei ünnepséget, amiben a 12. F segítéségét is kérték, szóval remek volt. xD)

És a szép ebben az egészben, hogy tényleg majdnem sírtam. Nem tartom magam érzelgősnek - érzékenynek inkább - de már akkor éreztem, hogy ezt nem fogom megúszni könnyek nélkül, amikor bejöttek a kis kilencedikesek, és mindenkit név szerint szólítottak, majd kézen fogva felvezettek a díszterembe, leültettek minket a névvel ellátott székekre - mától kezdve nevem Orosz Gida - és igen, egy bájos Micimackó-s jelenetet adtak elő nekünk - mikor Róbert Gida búcsúzkodik.

Aztán felhozták a tanárainkat is, akik tanítottak minket a négy év alatt - és aki még jelen volt a suliban xD - felültették őket a színpadra, és elmondtak nekünk egy bájos kis verset. Aztán egyenként elköszöntek tőlünk a kicsik - "Viszlát Orosz Gida!" - majd felvezettek minket is a színpadra, a tanárok mögé...

S ezután minden tanár egyesével felállt, és elmondta, hogy mit szeretett bennünk. Jókat kacagtam néhány dolgon... xD

Aztán feljött hozzánk ofőnk is, beült közénk egy gitárral, s miután leengedtek egy vásznat a színpad nézőtérre néző felére, lekapcsolták a lámpákat, és vetítettek nekünk képeket a vászonra. XIX. századi budapesti fotók, régi metszetek, graffityk, falkarcok, térképek, arcok, emberek, gyerekek, öregek, nevetők, sírók, s közben ofő gitározott és énekelt. Cseh Tamástól a Budapest c. számot, és asszem többet a büdös életbe nem fogok tudni arra a dalra könnyek nélkül gondolni.

Csak hogy mindenki tudja, miről van szó.

Nagyon... nagyon-nagyon nehéz volt kibírnom sírás nélkül - főként úgy, hogy ott hüppögött meg zokogott mögöttem az egész osztály... De a vetítés meg a dal végén még maradtunk egy kicsit, ofőm is elmondta, hogy miért szeret minket... Aztán a hosszú csönd után felvetette, hogy amúgy mehetünk... xD Vagy maradhatunk. Én meg két srác mentünk - nekem öcsémért kellett mennem, ők nem tudom, miért nem maradtak. De a vásznon túl még DeKa nyakába borultam igyekezve nem sírni, s jól esett, hogy megölelt. Aztán elvittem a kis "Orosz Gida"-feliratomat, s kénytelen voltam menni - de még a metró felé menve még összefutottam Aidával, úgyhogy elkísért az Örsre, míg én meséltem neki.

Aztán hazamentem, beszélgettem telefonon Hinával - döbbenet, egyre többet telefonálok, úgy, hogy nem én hívok másokat, hanem mások hívnak engem. tök jó xD - aztán mentem öcsiért, elvittem parkba játszani, aztán mivel jött Évi, rábíztam, én hazamentem, és túléltem. xD Ma meg bent voltam ugye magyaron, és este megyek még Luca és Esty ballagására - holnap meg... ők az enyémre.

Holnap ballagok. És három nap múlva érettségi - igen, tessék felfigyelni a címre, idén nem "VAKÁCIÓ!"-felirat készül, hanem "ÉRETTSÉGI!" - amiből még csak a "...ttségi!"-nél tartunk. XD Meg fogok halniiiiiii! x'D

(De, amúgy, hogy valami vidámat is írjak: 14-én megyek felvételizni a Színműre, színész szakra. 15-én meg írom a felvételimet ugyanoda, csak dramaturg szakra. Uramisten... *mély levegő*)

Úgyhogy ezek vannak velem. De most megyek is - fél nyolcra megyek, úgyhogy most le s lépek - gyakorolni. x)

Adieu!