Üdvözlet! Nna, túl vagyok a hetemen, minden nap írtam legalább egy dogát, de valamelyest kialudtam magam a hétvégén - jelenleg csak a fejem fáj, de az egyre jobban. xD
És megint azért írok, hogy lejegyezzem az elmúlt hét eseményeit - mert voltak dögivel xD - illetve az elkövetkező hét eseményeit - mert azokból is lesz dögivel. XD Először is, még múlthét előtti pénteken, 22-én vért adtam. x3
Jött a sulinkba a Vöröskereszt egyik kitelepíthető véradópontja, s miután megírtam életem legkönnyebb magyardogáját Babitsból, le is battyogtam, hogy na én akkor most hű de jótékony leszek. Nagyon mulatságos volt! Bár már nem hatottak rám az adminisztráció elemei újdonságként, mert már el akartam menni korábban is, vérplazmát adni (ahonnan a doktornéni elhajtott, hogy aritmiám van, vizsgáltassam ki xD) de imádkoztam is, hogy most ne legyen probléma. (Csak mert elmentem háziorvoshoz, aki 10 percen keresztül nézte a pulzusomat, hallgatta a szívemet, meg minden, majd tanácstalanul széttárta karjait, azzal a kérdéssel, hogy "mégis miért lenne magának aritmiája?" Felvilágosítottam, hogy nem én találtam ki. xD)
Minden esetre nem volt semmi gond, az ottani orvos teljesen egészségesnek definiált, a vérvizsgálatkor megtudtam, hogy a hemoglobinszintem is rendben, a vérlemezkéimnek sincs baja, és 18 - lassan 19 - év elteltével megtudtam, hogy a vércsoportom nem A+-os, ellenben nullás. xD De más meglepetés nem ért a vizsgálat során - illetve talán kicsit megriadtam, amikor az ötödik doktornő felnyalábolt egy vérvevő tasakot, és miután beültem a székbe, megvillogtatta előttem, mekkora tűt fog belém döfni. xD (Na akkor egy pindurit elgondolkodtam, hogy vajon okos ötlet volt-e lejönni, de elhatároztam, hogy hős leszek, kibírom, ha már itt fekszem a székben, most már nincs visszaút. xD) Mondjuk, még mielőtt ez megtörtént volna, vagy hatszor lefújt fertőtlenítővel, a végére olyan sterilnek éreztem magam, mint egy műtőszoba.
Alig éreztem a szúrást, egyébként. Azt is csak azért,lehet, mert direkte végig rajta tartottam a szemem a tűn, hogy miként szúrja be a doktornő - nem ellenőrzésből vagy menőzésből, inkább passzióból - és esküszöm úgy éreztem, miután a doki leragasztotta, és elment, hogy relaxáljak nyugodtan, mintha elkezdett volna csúszni kifele. Még szólni is akartam, hogy tessék visszatuszkolni, mert nem leszek boldog, ha kiesik a művelet közepén. xD
De szerencsére nem jött ki, én meg olyan tíz percig remegő kézzel nyomorgattam a kezembe nyomott stresszlabdát - amúgy, hasznos kis cucc, egyszerre vezeted le az ideget, és pumpálod jobban ki a vért magadból xD - aztán jött a dokinő, lezárta a vérgyűjtő tasakot, kivette a tűt, és amíg ücsörögtem, hogy magamhoz térjek - meg se éreztem, hogy fél liter vérrel kevesebb vagyok, talán kicsit erősebben kezdtek világítani a lámpák, de más egyéb semmi xD - kaptam egy vércseppes kitűzőt, egy stresszlabdát - azóta is azt nyomorgatom minden dolgozatírás közben xD - meg ötszáz forint étkezési utalványt. x3 (És ellóghattam a duplatesit grátiszban, mert mondták, hogy azért ezután nem feltétlenül kéne szekrényt ugrani meg fejen állni. xD)
Szóval egy nagyon jó élmény volt. x3 Biztatok mindenkit, hogy egyszer az életben ontsa vérét - és mentsen meg három embert XD - mert jó buli, és utána olyan jó érzéssel lehet felszállni a BKV-ra és hazabattyogni... Én még soha nem éreztem olyan boldognak magam, mint akkor, nem csak azért, mert segítettem valakinek túlélni egy balesetet, hanem mert ennél evidensebb és megtámadhatatlanabb bizonyítéka még soha nem volt annak, hogy hasznos vagyok. Hogy van értelme annak, hogy létezem - és ez lehet, hogy pesszimistának hangzott, és persze nem mindig így állok hozzá az életemhez, de... na. Más az, amikor az ember valamilyen kitűnő képességét latba vetve tesz valamit a köz érdekében, vagy egyszerűen azt nyújtja, ami benne van, egészen konkrétan. És azért elég rendesen éreztetik a donorokkal, hogy szükség van rájuk. Kellenek, kvázi nélkülözhetetlenek - és olyan jó érzés nélkülözhetetlennek lenni...
No, most, hogy kitárgyaltuk a véradást, haladjunk tovább. xD Mint mondtam, egész múlt héten tézéket meg dogákat írtam, mint egy félőrült - megírtam gimnazista életem első hibátlan matekdogáját abból az anyagrészből, ami három évig képtelen voltam felfogni. (Ez az exponenciális illetve logaritmikus egyenleteket takarja - kéretik csendben megfulladni a röhögéstől - és most, hogy végre nem az estélytelenek közönyével nézek szembe egy ilyen egyenlettel, kicsit reménytelibben nézek a matek érettségi elé. xD)
Pluszba írtam aznap egy érdekes töritézét is. (Ezt inkább nem kommentálnám. Ki kellett egészítenünk Rákosi/Kádár-kori jelszavakat - úgyhogy "ki a nép ellenségeivel a koalícióból!" Amiben én sikeresen pártot írtam nép helyett, de szerintem az is stimmel. xD Volt, aki szocializmust írt a nép helyett. xD És még ínyencségként volt benne hidegháború is, csak, hogy örüljünk. XD De legalább következő órákon már rendszerváltunk, veszünk egy kevés kortárs történelmet, és onnantól készülünk az emelt érettségire - oh yeah. XD)
Pénteken már úgy éreztem magam, mint egy zombi. Ellenben elmaradt az utolsó két tesim, és boldog voltam, mert előtt nekem angolom szokott lenni - ami ugye lyukas óra, mert akinek már van emelt angol érettségije - háááhhá XD - annak nem kell bejárnia. Úgyhogy el is mentem, hogy átadjak egy rukkolás könyvet - csak elfelejtettem szegény happolóm nevét, és név nélkül nem lehet leadni happonton. X'D Úgyhogy volt egy köröm ki a Moszkva térre, majd onnan mentem Blahára 4-es-6-ossal - bár a Wesselényin mindig le szoktam szállni, és sétálok onnan a metróhoz. (Mert szeretek elmenni a New York kávéház mellett. Ha már soha az életben nem fogok ott kávét inni, legalább kívülről hadd nézzem, hol költögettek Kosztolányiék. xD)
Ezen kívül szombat óta tavasz van. (Nincs hó, süt a nap, migrénem van a melegfronttól, és dalolnak a madarak -> itt a tavasz. xD) És 17 nap múlva születésnapom is lesz. Istenem, már megint. xD Öregszem. xD
Ma pedig röpke három óra múlva indulok lolimeetre. x3 (És még mindig nem döntöttem el, hogy fehér, vagy fekete... T-T) Ellenben a hajamat bedaueroltuk tegnap este Évivel - ami egy brutális művelet volt. Az egy dolog, hogy valami űrlény-sapkában lett megszárítva a sok kis csavaróval rögzített hajam, de után még a csavarókkal is aludtam, hogy tutira begöndörödjön. XD (Szögegyenes hajam van, hajsütővel hozzá se érdemes kezdeni, kettő perc alatt kirúgja magából a loknikat. -.-" A dauer is csak akkor ér valamit, ha egész éjszaka be van csavarva - úgy éreztem magam, mint a rajzfilmekben a nagymama, aki hajcsavarókkal és arcpakolással alszik, meg uborkakarikákkal a szemén. xD De komolyan! XD) De most cuki és loknis. x3 (Csak még rövid, de nembaj, majd megnő. xD)
Hétfőn meg kelhetek korán, mert jótékonysági sütivásárt tartunk osztályommal. Ami azt jelenti, hogy most hétvégén mindenki - legalább is ajánlom nekik - sütött egy kazal sütit, hétfőn pedig száz forintért fogjuk árulni, és az összegyűlő összeget majd a sulialapítványnak ajánljuk. ^^ (Hogy legyen pénz táblafilcekre meg fénymásolólapra. xD Meg táborokra. x3) Én ennek okán egész szombaton mást se csináltam, csak sütit. Kekszet daráltam - mert magamra vállaltam, hogy Csilla helyett is alkotok, ha már őt a szülei nem eresztik be a konyhába xD - kókuszgolyóhoz, linzertésztát gyúrtam, aztán megalkottam a kókuszgolyócskákat, kiszaggattam a linzereket, hatszor leégettem az ujjam, amíg szedtem őket ki a "sütőnkből", aztán csináltam cukormázat, és kidekoráltam őket. (És még a nagyit is megkértem, hogy ha épp van ideje, és nem megerőltető, süssön fánkot elvitelre. =D Cserébe daráltam neki zsemlemorzsát. xD)
Hát, ennyi a dolog, jelenleg... Illetve még hatodikán megyek tablófotózódni - már most rettegek... - és hogy utána mi lesz... ("Szép csendben meghalok" - na jó, nem. xD)
Viszont most már nagyon fáj a fejem, úgyhogy azt hiszem, beveszek valamit és ledőlök pihizni, meg csinálok magamnak ebédet, meg eldöntöm, hogy akkor most fekete vagy fehér... xD Sanszos, hogy fehér... xD
Adieu!
