Hát mit mondhatnék? Azon túl, hogy holnap világvége van - aztán meg World's End Afterparty xD - és hogy két napja volt az utolsó Ivanov-előadás? Fhu, gyerekek...
Kedves olvasóim - igen, az a temérdek - ajánlom figyelmetekbe, hogy ha valaha, még egyszer egy színi társulat arra a vakmerő tettre kapatná magát, hogy megcsinálja Csehov Ivanovját, és képes lenne azt egy színházi évadon át műsoron tartani akkor - először is respect és kalapom emelem! - feltétlenül menjetek el, és nézzétek meg, bármennyit kérjenek is a jegyért. xD
Mi négyszáz pénzt kértünk koponyánként, az még nem volt halálos összeg. xD És csak azért ajánlom, mert brutális, ha az ember elkezd gondolkodni rajta - márpedig elkezd gondolkodni rajta, ezt garantálom - és utolsó előadás előtt végre világossá vált előttem, hogy miért éreztem magam úgy, mint egy öngyilkosjelölt - még ha szerepem szerint én nem is az emberi karakterek sorát bővítettem, de ez lényegtelen. Amit mondani akarok végre, és utána befejezem csekély színészi próbálkozásaim tárgyalását, az az, hogy először éreztem úgy magam egy darab előadását követően, már a harmadik napon, hogy én ezt nem bírom többször. Nem csak azért, mert szerepem szerint én konkrétan két és fél órán keresztül csücsülök egy emelvényen a színpad előtt, kicsit oldalt, és nincs egy szavam se, ellenben kétszer is agyongyötröm a hangszálaimat, hanem azért, mert a kedves karakterek letáncolták előttem az összes szerencsétlenségemet, az összes nyomoromat, és annyira reménytelen volt, hogy minden előadás után majdnem bőgtem.
Oké, ennyit az Ivanovról, mivel az olvasóközönség 99%-a nem látta az előadásunkat, tök felesleges bármi mást mondanom róla. xD (Headshot - mert Ivanov végül fejbe lövi magát.)
És nyivákolni akartam még arról, hogy mennyire sok bajom van a karácsonnyal, de kedves szüleim jelezték, hogy takarodjak végre aludni, mert holnap a belemet ki fogom dolgozni, hogy tisztaság és rend legyen a szobámban - hehh, jó vicc xD - és hogy korán kelek - a nagy...! - szóval megyek is, drága olvasóm, csak gondoltam, legyen végre valami új a nap alatt.
(És nem tudom, miért kaptam rá a megszólításokra. Asszem Hoffmann tehet róla. xD)
Adieu!
