Üdvözlet, hölgyek és urak, mintha kicsit régen adtam volna jelt magamról, nem igaz? De. xD Most sem azért teszem, mert olyan baromira ráérek - egyébként részben de xD - hanem mert már elegem van, hogy csak gyűlnek a mesélnivalók, és soha nem jut időm arra, hogy leírjam őket. De most senkivel nem tudok kommunikálni - meg talán nem is akarok - úgyhogy feljöttem ide kiválogatni a lelki mosnivalómat. Ideje lenne már egy nagymosásnak...
Szóval, már egy egész hete fel vagyok szalagozódva... Bezony emberek, van szép kis fehér szalagocskám 2009-2013 felirattal, kombinálva egy kitűzővel és báró Eötvös József portréjával - nagyon jól néz ki amúgy maga a kiegészítő, büszkén viselem azóta is kabátom bal gallérján. x)
Ami magát A Szalagavatót illeti, december elsején zajlott le részemről reggel nyolctól kezdve, és minek okán az azt megelőző hetem sem telt épp eseményektől mentesen - na kinek a magyartanára rak be november 30-ára, péntekre duplaórás dolgozatot?! XD - ebből kifolyólag alapjáraton idegi és fizikai roncs voltam a szalagavató napjára ébredve - olyan hajnali hat környékén, hogy átérjek Budára fél nyolcra -.-" - erre még tett egy lapáttal a főpróba... xD
Bár az osztálytánc nagyon zsír volt, előadás közben - ugyan néha elcsesztük XD - is sikeresen kiviteleztük, akiktől visszajelzést kaptam, mind azt mondta, hogy a miénk sikerült a legjobbra - vivat 12. F! - a keringő főpróbán ellenben...
Hát az egy szép esemény volt. Mire átvedlettem keringőruhába - alapból nem az osztályommal, hanem a D-sekkel táncoltam a párom miatt - a pártalálás sem volt egy leányálom, de ezt hagyjuk xD - és már akkor, amikor lejártuk a térformákat éreztem, hogy valami gáz van a szoknyával, folyton belibben a cipőm alá a széle... Aztán az első próbánál beláttam, hogy ez így nagyon nem lesz jó, ha a párom és én is a szoknyámon taposunk, végül a második próbára sikerült belelépnek hátul az abroncsomba, elöl a párom rálépett a szoknyámra, és egy akkorát estem hanyatt, mint még soha.
Nagyon ciki volt - az egyetlen szerencsém, hogy ez a próbán történt, de én már ott majdnem bőgőrohamot kaptam, noha mindenki próbált nyugtatni, hogy semmi vész, ne essek kétségbe, megoldjuk, feltűzzük, én meg ott hisztiztem, hogy mégis honnan a pokolból hajtsak fel egy varrónőt, aki kivitelezi nekem a minusz tíz centis felvarrást, úgy, hogy normálisan nézzen ki, és lehetőleg négyre kész legyen - ez történ délben... - és végül is bőgőrohammal küzdve a metrón és idegbajjal meg hisztériával kínlódva hazafelé berobogtam a ruhával, és konkrétan remegtem az idegtől... xD
Nem győzők hálálkodni nevelőanyámnak, hogy ugyan hajcsavarókkal a fején - közöltem vele, hogy eszméletlenül jól kell kinéznie a szalagavatómon, és komolyan vette XD - de nekiállt felfércelni a szoknyámat, tíz centit feltűzött az alsószoknyából, a tüllel nem teketóriázott sokat, levágta az amúgy is szakadt alját, aztán a felső szoknyát meg az én javaslatomra a dekorációs elemek alá dolgozta be elöl... És amikor bent az abronccsal felpróbáltam, boldog voltam. Akkor főként, amikor párommal még osztálytáncok után, keringő előtt gyorsan átvettük a veszélyesebb részeket, és se ő, se én nem léptünk rá se a szoknyára, se az abroncsra, de még egymás lábára se! XD
És végül tökéletesen táncoltuk el az egészet, úgyhogy nagyon boldog voltam... A bevonulás is remek lett, botrányosan jól néztem ki a kis fekete rucimban, az osztálytáncunk elsöprő sikert aratott, és a keringő is csodagyönyörű volt - bár el bírtam volna képzelni a napot hisztiroham és ideggörcs nélkül is, de hát hadd legyen mit mesélnem nektek, ugyebár... (Meg nehogy már minden a terveim szerint alakuljon, igaz, McSors...)
És Kishi és Aida is eljött, azt sajnáltam, hogy Tune nem tudott, de nem lehet minden tökéletes - lásd fentebb... xD
Szóval, december elsejéig emiatt nem voltam képes jelenteni. Utána? Hahhaaa...! Mondjuk úgy, hogy az elmúlt héten mindössze hétfőn és pénteken nem voltam Ivanov-próbán legalább este hétig, hétfőn azért, mert öcsiért kellett mennem, ruhát kellett visszavinnem, ésatöbbi ésatöbbi...
Pénteken meg... Na hát azt hanyagoljuk. Elmentem pénteken az angol érettségimért, és oké, hogy emelt, és oké, hogy ötös, de basszameg, 68... Azt hittem, elbőgőm magam ott helyben, a titkárnéni szeme láttára...
Ami meg a próbákat illeti, ma is volt, meg holnap is lesz még egy egész napos, és 10-én, hétfőn bemutató. Végre. Aztán 18-áig lenyomunk hat előadást... És utána... Utána meghalok, szépen, csöndben, békében... xD (Úgyis világvége, nem? XD)
Ami azt illeti, elég siralmasan érzem magam... És igazság szerint el akartam volna kezdeni panaszkodni, de jobb, ha ilyen mélyen nem kezdem el fejtegetni koszvadt kis lelkecském mozgatórugóit/légvárait/álombuborékjait és az ezek illékonyságából adódó problémáit, mert úgyse érdekel senkit. xD Nekem meg most közönségre volna szükségem, hogy beleordíthassam a pofájába, hogy létezem, és tele van a tököm mindennel.
Úgyhogy haladjunk is tovább - és igen, direkt írok csak utalásokat, mert amikor ténylegesen elkezdek gondolkodni, kicsin múlik, hogy nem bőgöm el magam - és visszatérek még az Ivanovhoz, mert a cím is az előadásra - meg az E-sek osztálytáncára, meg a tanárok meglepetéstáncára XD - mert Szilvafácskát fogunk énekelni. Jah, hogy senkinek nem mond semmit? Macskajaj c. film? Így se? XD Szégyen.
Ez az. xD És hogy kicsit gyarapítsam még a zeneállományt így a blogon, beteszem a szerb verziót is, hadd örüljetek. xD
És asszem mára ennyi is, legközelebb terveim szerint valami művészeti alkotásnak nevezhető izével fogok jelentkezni. Addig is adieu!
