Kedves Olvasóim - az a temérdek - büszkén jelentem be, hogy mai nappal megkezdtem azt a bizonyos kötelező érési folyamatot, amelyet ellenőrizendő, érettségemet vizsgával kell bizonyítanom a társadalom felé--- Azaz hogy ma mentem előrehozott és emelt angol írásbelit művelni - az Isten háta mögé, de erről mindjárt bővebben. xD
No, hát kérem, ezen is túl vagyunk, már csak a november 12-ei szóbelin kell túl lennem, és ha nem vétettem banális hibákat, előfordulhat, hogy leteszem az angol emeltet 80-90% (hehehehe) környékén, és akkor kicsiny szívem igen boldogan fog tovább verdesni - és ha minden igaz, megdobnak még grátiszban egy B2-es nyelvvizsgával is, de az csak hab a tortán. xD (Nekem amúgy is C1-es kell. XD Majd ha egyszer lesz felesleges negyvenezrem... XD)
És most nem fogom kielemezni az egész vizsgamenetet - bár ahhoz képest, hogy én 1, legrosszabb esetben is 1,5 órás vizsgaidőtartamra számítottam, nyolcórás kezdéssel fél egykor távoztam xD - mert egyszer úgyis mindenki átesett/esik rajta, ha nem most, majd hamarosan. Reszkessetek. (Egyébként meg ne, mert aki nem tud angolul, az úgyis az esélytelenek nyugalmával áll elé, aki meg tud angolul, mi a francért izguljon? XD)
Ellenben hoztam a formámat, mert a szótárat, mint olyat - amit az utolsó vizsgarésznél lehetett volna használni xD - zokszó nélkül otthon hagytam, de az egyik tanárnő volt olyan gáláns, és hozott nekem egyet a tanáriból, amiért nem győztem hálálkodni. =) (Meg az egyik csajszinak hagyták, hogy lejárati idő után még azt a nyamvadt két sort le tudja írni, szóval tök jófejek voltak. ^^)
Ami az iskolát illeti, megközelítését tekintve én egy kisebb logisztikai katasztrófát éltem át szerda este, amikor próbáltam valahogy lokalizálni a *mélylevegő* Pataki István Híradástechnikai és Kommunikációs Szakközépiskola - de hosszú vagy! - helyét, de a gyakorlatban szerencsére egyszerűbb volt - bár Sashalomról eljutni oda egy tömegközlekedési nonszensz. (Csak úgy, mint a Sashalom - Újpest távolság: légvonalban/kocsival tíz perc alatt eljutsz tőlünk Újpestre, tömeggel ellenben egy-másfél órát jobb, ha rászánsz... xD Tegyük hozzá, hogy Sashalomról egyedül a kettes metró vonala nem jár kilencmillió kitérővel és átszállással, de ez van, ha az ember lánya a külvárosban lakik. xD)
Úgyhogy örültem, hogy megtaláltam a sulit, örültem, hogy kaptam szótárat, örültem, hogy mindent értettem, mindent ki tudtam tölteni, és örültem, hogy az utolsó töriórámra visszaértem, meg annak is, hogy Csilla elküldte az előtte levő törióra jegyzeteit. xD (Már csak a magyar- és pszichojegyzeteket kéne valakitől lenyúlnom, de mindent a maga idejében.) Annak meg pláne örültem, hogy első órában a német, második órában a amtek tanár volt kénytelen nélkülözni szerénytelen személyemet az óráiról - előbbinek jobban örülök mondjuk, mert a kedd-szerda-csütörtök első vagy második óra német nem bejövős. (Az egyetlen előnye, hogy ha hiányzik a némettanár - amit mostanában sajnos igen ritkásan tesz meg, pedig tizedikben mennyit hagyott minket aludni - alhatok egy órával tovább.)
És aminek még inkább örültem, hogy amikor mentem hazafelé, a sarkon befordulva megcsörrent a telefonom, és az Antikvárium.hu egyik ügyintézője érdeklődött, hogy nem szándékszom-e elmenni a könyvecskémért, amit rendeltem, mert ma jár le az átvételi határidő. xD Kifejtettem az úrnak, hogy eleddig fogalmam nem volt arról, hogy egyáltalán megérkezett-e a könyvem az átvevőhelyre, sőt, még csak a regisztrációs e-mailt se kaptam meg, meg úgy en bloc nem kapok értesítőket a honlapjukról - és megfejtettük ennek okát is. Tudni illik, olyan gmail-es cím nem létezik, ami .hu-ra végződik. Én ellenben - azt hiszem, valami hipotalamuszi rövidzárlat okán - .hu végződéssel adtam meg az e-mailcímemet, és még csodálkoztam, hogy nem enged belépni. xD
Az úrnak szerencsére jó humora volt, és pár kattintással orvosolta a problémát, még figyelmeztetett is, hogy készüljek fel, hogy a gmail rendre SPAM-nek nézi az e-mailjeiket. xD Aranyos volt. ^^ És természetesen miután lepakoltam a cuccaimat otthon, rohantam is átvenni a könyvecskémet - amit azóta sikeresen ki is olvastam ^^ - és igen érdekes tekintettel méregettem eleinte, mert... Pici.
De komolyan! XD Tudjátok, mekkora az A6-os méret? Olyan ellenőrzőfüzet méret. Pici. Ez meg még annál is kisebb! XD No nem mintha zavarna ez a szó legszorosabb értelmében vett "zsebkönyv"-konfekció, csak megütköztem rajta, mert szokatlan, és mert szegénykém nagyon, de nagyon el bír veszni a többi könyvem között... xD (Ellenben ez eddig a legpraktikusabb példányom, ami valaha a kezemben volt. Mintha csak buszon-olvasásra tervezték volna. xD)
Jah, és hogy mi is ez - mert csak a lényeget nem írom le, mint általában: Chamisso - Schlemihl Péter különös története. Egy 1961-es Helikonos kiadás, és bájos kis sziluettekkel van illusztrálva - mondhatni árnyékokkal. x3 (Történet lényegében az, hogy címszereplőnk egy nap találkozik egy különös, szürke öregúrral, aki - miután demonstrálja, hogy egy komplett cirkuszt tart a zsebében - megveszi tőle az árnyékát. Péterünk meg el is adja neki egy olyan pénztárcáért cserébe, amiből soha nem fogy ki az arany - csábító ajánlat, asszem én is zokszó nélkül adtam volna oda az árnyékom egy ilyenért... xD Csakhogy, hősünk nem számolt a közvéleménnyel: márpedig ez nagy hiba. Mert a közvélemény nem tűri, hogy egy személy árnyék nélkül mászkáljon a világban - és szerencsétlent ki is közösítik, csak éjszaka mer kimenni az utcára, nappal meg bezárkózik, vagy csak árnyékban hajlandó ácsorogni. xD A szürke kis öreg is eltűnt egy évre, ám amikor visszatér, és tesz egy újabb, igencsak megfontolandó ajánlatot hősünknek: visszaadja az árnyékát, és az övé maradhat a pénztárca is - cserébe kéri Péter lelkét a halála után. Amibe Schlemihl vajh mit válaszol...? Nem lövöm le, tessék elolvasni. Nekem kettő órát vett igénybe, kb. 150 oldal - a fentebb említett miniatürizált kiadásban, úgyhogy normál mértékkel 50 oldal se. xD)
Szóval boldog vagyok. x3 (Azért már kevésbé, hogy én barom, bejelöltem anno, hogy küldjenek nekem ajándék könyvet is a kötetem mellé, hátha lesz valami jó: kaptam egy Evelyn Marsh és egy Jenny füzetkét... -.-" Hogy a pokolba fogok én azokon túladni, te jó isten... Az a gond, hogy sajnálnék érte bárkitől is pénzt kérni, de olyan pofátlan sem akarok lenni, hogy ajándékként osztogatom, mert ki az, akinek szüksége van rá?! XD [Megj.: Ha jár itt olyan, legyen szíves és jelezze! Kérem!])
A másik, hogy nem találtam ma könyvesboltban Alice's Adventures in Wonderland-ot a Penguin Books-kiadásban, csak 2-es szintűt, de az eladó sejteni vélte, hogy nekem a teljes verzió kéne, nem a gyerekváltozat. xD De elvileg jövő hétre mindenképpen jön belőle, úgyhogy én annak csak örülök - mert mindössze 600 forintba kerül. (A Schlemihl 770-be fájt, egyébként.)
(És ha már az megvan, akkor jöhet a Trough the Looking-glass... xD) Egyéb iránt igen, valóban levonható az a helyes következtetés, hogy gyarapítani kívánom a könyvtárnak gúnyolt gyűjteményemet. Meg vérfrissítek. A nagyon megszabadulós könyveken már túladtam Rukkolán/folyamatban van a túladás, de még mindig van két kupac könyv, amiből fél kupacért nincs pofám pénzt kérni, olyan állapotban van... xD (Tune örvendeztetett meg, hogy négy könyvemet is elvitte, és olyan hálás vagyok, hogy megszabadított tőlük...! XD Még valaki, esetleg? XD)
De már megvan a szombati programtervem. Először a Múzeum-körúton járom végig az antikváriumokat - megint xD - aztán felkeresem a "rejtettebb" kis zugocskáimat. Mert van ám, hajj, de még mennyi, csak egymástól logikátlan irányban és távolságra. xD (De a szombati testmozgás-terv legalább már megvan. xD)
Nno, és ez most egy jó kis helyzetjelentős bejegyzés lett, elnézést, hogy ily sokáig mellőztem szeretett Olvasóimat - azt a temérdeket xD - de eleddig nem volt hangulatom. Most unatkoztam, és már nem volt kedvem olvasni. xD
No, viszont most már megyek, mára elég volt ennyi belőlem.
Adieu!
