Két héttel ezelőtt lapozgattam valami programajánló füzetet - fogalmam sincs, mi volt az - és az utolsó lapon szembejött velem egy féloldalas képecske, ezzel a hangzatos címmel: Barokk Kastélynapok Gödöllőn. És ezzel sikerült a 3/3-as pontszámot elérnie nálam, ugyanis minden szerepel benne, amit szeretek - barokk, kastély, és Gödöllő XD - grátiszban még ingyenes is volt a belépő - és ez volt az az információ, ami végképp meggyőzött arról, hogy nekem ott a helyem 11-én. XD
És ugyan ma is tart még, és ma is nagyon jó programok vannak - de én ma azért aludni akartam. xD (Meg egy hete itt figyel velem szemben három irodalomfüzet és három irodalomtankönyv, hovatovább a Petőfi-összes és a Tartuffe, hogy kéne csinálgatni a magyar-tételeket, csak hááááááát...)
Khm, de akkor élménybeszámolok, mert azért jöttem fel ide, vagy mi a szösz. xD Szóval, sikerült meggyőznöm Kishit és Aidát is - meg Tune-t is, csak ő nem tudott eljönni - hogy jöjjenek velem - bár nem hiszem, hogy a "Jössz? - Jövök!"- párbeszéd olyan nagy volumenű győzködésről tanúskodna bárkinél is XD - és arról is, hogy kezdésre érjünk oda, mert én látni akartam 9:50-kor őfelsége Mária Terézia érkezését, ahogy Grassalkovich Antal grófunk fogadta. x3 (Igazándiból a nyomósabb indok a 10-kor kezdődő gólyalábas parasztkomédia volt, de az első öt percben világossá vált számunkra, hogy ez nagyon de nagyon gyerekműsor. xD Mindenesetre bájos volt - meg akarok tanulni egyszer gólyalábon járni! - csak mi a felénél sunyin eloldalogtunk Kishivel a kirakodóvásár felé. XD)
Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy Őfelsége bevonulása miatt kellett elkapnunk a 8:56-os HÉV-et, mert a húsz perccel későbbi nem lett volna jó. xD Fél nyolckor keltem ugyan, de megérte. x3 A Mária Teréziát játszó hölgynek gyönyörű volt a ruhája, a grófunk is nagyon jól festett, meg a kísérőjük is, és a konferanszié - aki nekünk már csak Mozart marad XD - is nagyon csinos volt - hogy a huszárokról ne is beszéljünk. x3
Aztán ugye konstatáltuk felnőttségünket a parasztkomédián, és elszöktünk helyette a standokhoz - láttunk ennivalóan édes fehér plüssnyulat - meg mindenféle plüssállatkát x3 - gyönyörű festményeket, szebbnél szebb csipkeernyőket - feketét, fehéret, meg vöröset is! x3 - aztán volt még egy csomó ékszerész is kint, gyöngyösök, ötvösök, láttunk munkában egy kovácsot is - és az egyik standnál a kovácsoltvas korlátok ütősek voltak x3 - meg elvérzett a szívem az egyik pultnál: lehetett kapni babaruhákat, negyvencentis porcelánbabákra - amilyenjeim vannak...! - és hozzá passzoló emberméretű ruhát - csak... azt hiszem, én már kinőttem a 12 évesekre jó ruhákból... X'D (Ha magasságban még nem is szárnyalom túl a kiskölyköket, mellben és csípőben sajnos már igen... *sigh*)
Annyira édesek voltak, hogy az valami hihetetlen, azt hittem, ott kapok infarktust ennyi cuki dolog láttán...! De szerencsére Kishi ott volt mellettem, és lelki támaszt nyújtott, mielőtt még beájultam volna. xD Aztán eljutottunk egy kis "párnagyárhoz", egy néni meg egy bácsi árult mindenféle kispárnát, nagypárnát, utazós nyakpárnát, meg fürdőpárnákat, illetve illatosítópárnákat - tele levendulával és gyógynövényekkel. x3 És ott is megtaláltam a szerelmemet: egy félig párna félig rongybaba - vagy legalább is annak kinéző XD - ölelgetnivaló kis alvótársat - vagyis én azzá avanzsáltam, mert áradt belőle a levendula- és kamillaillat, és mivel mindkettőt szeretem, plusz még dögönyözni is lehet a kis drágát - az meg már csak grátisz, hogy tök jól lehet vele relaxálni, és állítólag könnyebben alszik el tőle az ember - úgyhogy meg is kérdeztem, mennyibe fáj. 2200-őt mondott a nő, de hozzátette, hogy mivel első vásárlók vagyunk, legyen csak 2000. Én meg osztottam-szoroztam, félretettem azt a pénzt, ami a hétfői veszprémi útra fog kelleni, és maradt 1300 szabadon költhető forintom, ami hát nem épp 2000. XD
De Kishi aranyos volt, kisegített hétszáz forinttal. x3 Úgyhogy babuci jött is velem, és tök aranyosak voltak, kaptunk ajándékba egy-egy levendulatasakot, ilyen szekrénybe akaszthatósat - úgyhogy ha mostantól kinyitom a szekrényt, mindig megcsap a plusz levendulaillat. (Azt, hogy az alvóspárnám miatt - akit otthon elkereszteltem Paszulynak - milyen töménységű levendulafelhő terjeng a szobámban, azt inkább hagyjuk. xD Mondjuk úgy, hogy ha felemelem a takarót az ágyamról, kijön a levendulafelhő, és beférek a helyére. xD Mondjuk, a rémálmaim nem múltak el, de tény és való, hogy könnyebben mentem le alfába. xD
Aztán továbbhaladtunk, Kishi vett kürtöskalácsot, amiből én is kaptam pár falatot - meg később a rózsafánkból is, ami valami isteni finom volt x3 - aztán sétáltunk a kastélyparkban, kerestük, hogy vajon hol lehet felszállni a hintóra - mert az is volt XD - helyette láttunk huszárbemutatót, majd továbbhaladtunk, megtekintettük a kis vendégváró pavilont a kertben, aztán elindultunk visszafelé, amikor is Aida hívott, hogy megjöttek, fussunk össze.
Meg is történt, s ez okból újfent végigjártuk a standokat, a kis pavilont, követtük Mária Teréziáékat, aztán eljutottunk újra a huszárokhoz, ahol addigra már lehetett próbálni mentét, huszárcsákót, szablyát, pisztolyt és kürtöt - és voltam oly vakmerő, hogy mentével és csákóval magamon felkéredzkedtem az egyik pacira is... Bár ezt akkor bántam meg, amikor realizáltam, hogy a lóra való feljutáshoz nem mellékeltek létrát, ami valljuk be, az én 160 centimet számba véve egy kicsit kínos... xD
Úgyhogy miután az egyik huszár megigazította rajtam a mentét, egy könnyed lökéssel felpakolt a lóra - én azt hittem, a lendülettől leesem a másik oldalán... xD - majd miután elhelyezkedtem, bukott ki belőlem a költői kérdés, hogy mégis hogy fogok én onnan lejönni... xD De mentünk egy kört a drágával, felülkerekedtem a tériszonyomon, és csak kicsit ütöttem meg a lábam, amikor valami igen esetlen módon lekászálódtam szegény lóról...
Aztán amíg kiszuszogtam magam - és magamban elkönyveltem, hogy én legközelebb csak csikóra vagyok hajlandó felülni... - kardoztunk kicsit, s miután lekaptam magamról a mentét, szemet vetettem a trombitára, mert láttam, hogy a kiskölykök milyen viccesen fújják. El is kértem - és döbbenten tapasztaltam, hogy én nem tudom megfújni. Komolyan, nem hittem el, az ötéves kiskölyök vígan trombitál vele, én meg ott szenvedek, mint egy tüdőbajos pocok; na mondom, challenge accepted, én addig innen el nem megyek, amíg meg nem fújom becsületesen. xD
Negyed órámba telt, mire sikerült. xD De sikerült! xD (És a szájtechnikámmal volt a gond, mert én naivan úgy próbálkoztam, mint Aida fuvolájával - csak a trombitát nem csókolni kell... xD) Aztán, hogy ezen túl voltunk, bementünk a pálmaházba, ettünk kicsit, aztán Kishivel megint csak vadásztunk hintóra, és el is kaptuk végre - de az árától valahogy elment a kedvünk. (Nyolcszáz a gyerekjegy, ezer a felnőtt... Szerintem a hintós bácsi aznap az egész évi bérét megkereste...)
Úgyhogy csalódottan kullogtunk vissza Aidáékhoz, de nem volt kérdés, mivel üssük el az időnket a továbbiakban, mert elkezdett esni az eső... Úgyhogy rohantunk be, s egy hosszabb tanácskozás után eldöntöttük, hogy ne üljünk már tétlenül, hanem vettünk egy családijegyet - pontosabban Aida anyukája vett egy családijegyet, amiért én szerintem örökké hálás leszek - és felfedeztük a kastély állandó kiállításait, én meg ismét megtapasztaltam a Stendhal-szindrómámat... XD
Aztán elállt az eső, s amíg vártuk, hogy elkezdődjön a részemről betervezett utolsó program, addig is fordítottunk német nyelvű leírást a kastélyról - csak hogy emlékezzek rá, mennyit felejtettem németből egy nyár alatt. xD Aztán amikor Mozart - a konferanszié XD - jelentette, hogy kezdődik a Marquise együttes előadása a Barokk Színházban, uccu, fogtuk magunkat és megkerestük - bár először kilyukadtunk a pálmaháznál, de másodszorra csak megtaláltuk, hála a személyzetnek. (Mert kiírni, hogy "ITT gyere be a Barokk Színházhoz" az luxus, ugyebár. xD)
És egy háromnegyed órás kosztümös játékot láthattunk "Legyezők nyelve a Barokk Kastélyokban" címmel - egy csellista, egy furulyaművész, egy női és egy férfiszoprán énekes és egy csembalista előadásában. Kaptunk egy papírt is, 10 jellel és a magyarázatukkal - úgyhogy mostantól legyezővel fogok mutogatni a szimpatikus srácoknak a villamoson. xD
Aztán mennem kellett, mert hatra ígértem magam haza, és így is a 17:23-as HÉV-et értük csak el, de az előadást megérte végighallgatni, csodaszép duetteket adtak elő - és azok a ruhák...! *.* Szóval, hazahéveztünk, megbeszéltük Kishivel, hogy jövőre is, Tune-nal együtt, és mondjuk loliban. x3 (Mert nagyobb valószínűséggel lesz jövőre loliruhám, mint barokk... xD Pedig szeretnék olyat varrni - csak ha minden igaz, 6 méternél kezdődik az anyag, és akkor már nem jelmezszatént vennék, mert az gáz. XD)
Úgyhogy szép nap volt, néha megfagytunk ugyan, de mindent megért a tegnapi nap, és ha valaki ma még ráér, este hétig tart a mai program is, és már a kastélyért megéri kimenni. x3 (Az egyetlen, amit elfelejtettünk, de azt mind a négyen: egyikünk se hozott fényképezőt... xD De, ugyebár, majd jövőre. XD)
Ennyi lett volna.
Adieu!
