Hát helló, mindenki! Tulajdonképpen nekem most cikket kéne írnom a suliújságba - de sikerült valahogy itt kikötnöm, nem tudom, milyen apropóból. Szövegelhetnékem van, de nincs kinek. xD Úgyhogy itt a kedves virtuális közönség, megteszi. xD

Ürügyem talán az lehetne, hogy a cikk kapcsán azért ide pötyögök a Word helyett, mert várom, hogy megtámadjon az ihlet, illetve próbálom finomítani a kritikákat a még áprilisban megesett iskolai filmfesztivál produkciói felé. (Ennek áldozata többek között egy vámpíros film volna, ami azon túl, hogy teremtett egy huszonhárommilliomodik-féle vámpíralternatívát - amik közül én négyet vagyok hajlandó elismerni, Bram Stoker-é az alap, ezt követi Anne Rice vámpíralternatívája, Darren Shan csak azért kap helyet, mert szerencséjére nem tér el az alaptól gyökeresen, tehát még egy hozzám hasonló vaskalapos is meg tudja emészteni, illetve alucard-sama, mert... Mert ő Alucard XD - amivel az elején nem volt különösebb bajom, mert hát felőlem járhatnak vámpírok a napon, és legnagyobb szerencséjére nem csillogtak. Csak az, hogy egy vámpírt konkrétan egy ökölcsapással földre küldenek, majd utána három, azaz három darab rúgással harcképtelenné tesznek, na az nálam elfogadhatatlan. XD)

Osztályfőnököm azt mondta, hogy lehetőleg egyiket se alázzam a sárga földig. Ha kritikát akarok írni, akkor nagyon bújtatottan tegyem meg... (Megtanulok szimbólumokban gondolkodni, kész. xD)

Minden esetre, arra, hogy nekem cikket kéne írnom egészen pontosan tegnap döbbentem rá, miközben hazafelé buszoztunk Baranya megyéből, három napnyi tömör-gyönyör pécsi illetve környéki osztálykirándulásból - ami egy emlékezetes élmény marad számomra, a szó minden értelmében. xD 

Leszögezném, hogy Pécs egyszerűen gyönyörű. Meseszép, az óvárosban valami meseszépek a kis-nagy barokk-klasszicista házikók, a színház épülete és tere már önmagában arra készteti az embert, hogy jeggyel - vagy esetünkben anélkül - bejusson, és a sétálóutcák, a parkok, a terek, a templomok...! Szeretnék Pécsett lakni, ha nagy leszek... (És találtam is megfelelő épületet! xD A Király út elején van egy kicsit szürke, de tetszetős egyszintes épület, és ahogy a gigászi ELADÓ! -tábla is hirdeti, ,,barokk-klasszicista épület", és ez a három szó fogott meg igazán benne. x3 Ha nagy leszek, és milliomos leszek, felújítom, korhű homlokzatot pingálok neki, berendezem szintén korhű bútorokkal, és ott fogok nyaralni. xD)

Ahem, de túránkat szerdán nem Pécsett, hanem reggel hat óra tíz perckor a Mátyás pince előtt kezdtük - hajnali fél ötkor keltem XD - csak azért, hogy kilencre lent legyünk Pakson, és gyorsan be tudjunk ugrani az erőműbe mielőtt még minden csoport megérkezik. (Ellenben gyárlátogatást nem csináltunk, csak a két múzeumot néztük meg. xD)

A következő pedig Mohács volt, és az emlékpark, illetőlegesen kaptunk egy idegenvezető hölgyet, akitől én személy szerint a harminckettedik másodpercben kezdtem agyérgörcsöt kapni, míg a többiek hamarabb, már az első három secundumban. xD Konkrétan olyan szövegeket vágott le, hogy ,,és most haladjunk tovább a következő fejfához, amin maga Szulejmán szigorú arca látható. Nézzetek a szemébe! Nézzétek, ugye, milyen szigorúan néz?" Hát ööh.... xD

Szerencsére hamar továbbhaladtunk - illetve én sétálgattam volna még, mert maga a park szép volt - és megérkeztünk Pécsre, bejelentkeztünk a szállásunkra, egy rendkívül jól felszerelt koliba. (Remélem mindenki kiérezte ebből az iróniát. Csak mert a hatos-szobákban ugyan szerencsére volt két külön szoba, három-három ággyal, meg hozzá konyha és külön fürdőszoba, de főző- és evőeszközt már nem mellékeltek. xD Volt hűtő, tűzhely meg mosogató, de azt, hogy miben főzzünk, már nekünk kellett megoldanunk. xD Végül is mindenki gyorsan lestoppolta, mit akar hozni a tányérján és evőeszközein meg poharán kívül, így nekem maradt a kétliteres lábos. xD Szüleim nem kicsit voltak kiakadva, amikor közöltem, hogy remélem tudják nélkülözni három napig a lábost. Miért? Hát mert elviszem. XD De legalább utazott egy jót. Elmondhatja magáról, hogy kultúr-lábos lett. XD)

Viszont utána még barangoltunk egy jót Pécsett, megnéztük a Csontváry Múzeumot, és Csillával megbeszéltük, hogy ide be fogunk törni, és ellopjuk a legszebbeket. Kezdjük a Nagy Tar-patak a Tátrában-nal, amit én fogok kifüggeszteni a leendő pécsi rezidenciámban - mint mondtam, a barokk házikó XD - aztán, ha már szert tettünk rutinra, lebontjuk a tetőt, és kivisszük a Baalbek-et is. x3 (Az az a kép, amit nem tudtak bevinni az ajtón a múzeumba, mert túl nagy volt hozzá. Úgyhogy a tetőn keresztül, darukkal emelték be a helyiségbe. xD)

És hogy ti is lássátok, miről beszélek, tessék:

Szeretném leszögezni, hogy ez a kis... Izéke hozzá se fogható az eredetihez, ami egy kellemes négy méterszer két egész harminchat méteres festmény. x3 (Pont elférne a szobám falán, ha kipaterolnék három szekrényt. xD)

De ha rákattintotok, akkor megjelenik nagyobban - ami még mindig kevés, de több, mint a semmi. XD

Ez pedig a Baalbek. Kattintásra szintén megnő, a méreteiről csak annyit, hogy magassága 386 cm, szélessége 715,5 cm, szóval széééép nagy. XD

(Körülményes lesz a megszerzés, de megoldjuk. xD Majd tetőt bontunk. xD)

Megjegyzem, ez volt az a kép, ami előtt le kellett ülnöm a múzeumban, a terem túlsó végébe, hogy az egészet beláthassam, és megtudtam, mit jelent a Stendhal-szindróma... Majdnem elájultam, komolyan. xD)

Node, ezek után még kalandoztunk kicsit össze-vissza, bár inkább vissza a tanyánkhoz, hogy kaját csináljunk. Ellenben Csillával még volt erőnk elmasírozni este nézelődni - Pécs valami csodagyönyörű sötétedés után! *.* - nem mintha a többiek nem mentek volna. xD Aznap este volt az egyik legérdekesebb álmom, ugyanis az történt, hogy egy bevásárlóközpont vécéjében vagyunk én és a hat szobatársam, és épp vacsorát csinálunk(!), míg egy fiúosztálytársam meg ott mellettünk mosogatott(!!). xD (Ennél csak a következő álmom volt betegebb, akkor ugyanis azt álmodtam, hogy a pécsi püspöki palota katakombáiban keresem Julien Sorelt - Vörös és Fekete, rémlik? XD - és meg is találtam a drágát, mire egy abbé, akivel beszélgetett, kitoloncolt a szobából, és elzavart egy labirintusba, ahol belefutottam egy egész szobányi monchichibe, az egyiket valaki a kezembe nyomta, az meg elkezdett bömbölni, hogy éhes. Úgyhogy kénytelen voltam megetetni, és el is aludt, de akármikor le akartam tenni, mindig felébredt, úgyhogy kénytelen voltam vinni magammal, és úgy vadászni újfent monseur Sorelre... xD)

Node, másnap felkelve reggel kilenckor elindultunk, hogy megmásszuk a Mecseket, és felsétáltunk - itt pedig a sétáláson van a hangsúly - a TV-toronyig. Apámat kérdeztem itthon, állítása szerint a TV-torony röpke 15 kilométerre van szerény kis szállásunktól. xD De megmásztuk! XD Lerohadt a lábam, mire felértünk, de sikerült, mission completed! XD (És tök jó volt, mert a kis 9. F-esekkel mentünk fel, és ott volt Bacsó is. xD) A visszaút ellenben már mulatságosabb volt, ugyanis tanáraink kitalálták, hogy mi lenne, ha nem a betonúton, amin jöttünk, azon mennénk vissza, hanem a túravonalon? Mi mondtuk, hogy oké, miért ne, csak egyik osztálytársam döntött úgy, hogy ő a járt úton megy haza, mert rosszul van - és ő járt a legjobban. xD

Ugyanis, nem sétáltunk ötszáz métert a toronytól, amikor is eltűnt az odáig követett turistajelzés. xD Helyette lett két új, aminek az egyetlen szépséghibája az volt, hogy a fákon levő két új jel nem volt megtalálható a térképen elejtett jelekkel - és vice versa, a térképen levő jelek nem voltak megtalálhatók a fákon... Egen, itt kezdődtek a bonyodalmak, és itt még vissza lehetett volna fordulni, hogy inkább a betonúton menjünk le, de neeeeeem, kövessük csak az eddigi ösvényt, abból baj nem lehet.

Az említett baj pedig csak azért nem lett, mert egy jó félórányi gyaloglás után végre találkoztunk egy humanoid egyeddel, egy erdésszel, hogy egészen pontosak legyünk, aki közölte, hogy hacsak nem akarunk elgyalogolni Szegedig, legyünk szívesek visszafordulni. xDDD

Tanakodtunk is elöl a tanárurakkal, hogy vajon jó irányba megyünk? Mindegy, max. kikötünk Horvátországban, esetleg a Stonehenge-nél... A vicc az egészben, hogy amikor visszafordultunk a bácsi tanácsára, és elkezdtünk a jó úton járni, kilyukadtunk egy tisztáson, amit körbevett hat betonoszlop... xD Örömömben felkiáltottam, hogy na, ugye hogy itt a Stonehenge! XD (Druidákat nem találtunk. xD) Egyéb iránt, mint kiderült, a romok egy néhai sífelvonó maradványai voltak - s itt a csattanója a történetnek, illetve a válasz arra, hogy mennyire volt régi a tanárurak térképe; ugyanis a mi útikalauzunk szerint az a bizonyos sífelvonó még egy határozottan üzemképes berendezésként volt feltüntetve... xD Lehet következtetni. xD

De, végül is, hulla fáradtan, s mint megtudtuk, a betonúton menő csajszi után két és fél órával később sikerült leérni a hegyről, egy olyan úton, amiről az erdész bácsi azt állította, hogy babakocsit lehetne rajta tolni. Én nem tudom, hogy milyen babakocsira gondolt, vélhetően egy terepjáróra, lengéscsillapítókkal felszerelt szuperkocsikára, de ha ő arra tolja azt a szerencsétlen gyereket, hát részvétem érte. xD

Ezek után még tartottunk egy órás ebédszünetet, majd utána kalandvágytól fűtve - khm - nekilódultunk, hogy felfedezzük Pécs látványosságait: bevonultunk a dzsámiba, aztán le az Ókeresztény sírkamrákba, majd a Kápolna utcából nyíló múzeumok közül a Schaár Erzsébet által kivitelezett "Utca" névre keresztelt szoborcsoportot néztük meg - én holtbiztos voltam benne, hogy rám bámuló gipsz-bábukkal fogok rémálmodni XD - majd ketté váltunk, s a csapat egyik fele megnézte a Vasareli-kiállítást, míg mi lemásztunk egy 15 °C-os pincébe, hogy feltérképezzük a bányamúzeumot. (Láttam csillét, láttam munkásszállító kisvasutat, fúrót, meg minden kis "cukiságot", amivel bányákat szokás felszerelni - sőt, még igazi szenet is foghattam! XD Az egyetlen gondom az volt, hogy egy szál toppban és rövidnadrágban szarrá fagytam, de nem lett belőle különösebb probléma szerencsére. xD)

Majd mindezek után, a csoport zöme már alig állt a lábán, visszatértünk a szállásunkra, vacsoráztunk - majd Csillával mi ketten voltunk annyira elvetemültek, hogy a tegnap estéhez hasonlóan ismét elmenjünk még esti kalandozásra az óvárosban. ^^ Megnéztük a nappal kihagyott püspöki palotát - valami meseszép kivilágítva! *.* - valamint rávettem Csillát hogy jöjjön velem, és én megmutatom neki a Várfalat, meg hogy milyen csodaszép kert van mögötte - csak mert már jártam Pécsett egyszer, gitártáborral, jó hat évvel ezelőtt xD - s ugyan a várfalat megtudtam mutatni, a Barbakán-kertbe vezető utat már nem tudtam kisilabizálni a sötétben. =( (Meg amúgy is, gyanús alakok mászkáltak arrafelé, jobbnak véltük, ha be se megyünk semmilyen olyan helyre, ahol bozót, csalit, susnyás, vagy egyéb névre keresztelt derékmagasságig érő növények vannak. XD)

Úgyhogy visszalavíroztunk a katedrálishoz, és a véletlennek köszönhetően, de megtaláltam, amit a leginkább meg akartam mutatni neki: Liszt Ferenc szobrát a kis loggián. x3 (Morcik voltunk, amiért nem volt kivilágítva, mert ad egy, nem tudtunk róla képet csinálni, ad kettő, alig lehetett megtalálni a sötétben. xD) Aztán visszamentünk a szállásra, gyorsan elpakoltunk mindent, amit lehetett - a kultúr-lábos elöl maradt, mert abban forraltunk vizet a reggeli teánkhoz, mint megtudtam, nem csak én kezdem a reggeleimet egy ütős fekete-teával. xD 

Másnap pedig hazafele menet elbuszoztunk először Szigetvárra, megnéztük Zrínyiék várának falait - épp restaurálják, meg is jegyeztem, hogy nini, most építik a romokat xD - Szulejmán dzsámijában majdnem dalra fakadtam, olyan jó volt az akusztika - meg a körbevezető bácsink is mondta, hogy tessék énekelni valamit, de győzött a szégyenlősségem, így a többiek nem hallottak Liliumot. xD (Szerencséjükre legyen mondva. xD)

Viszont pár teremmel arrébb ki lehetett próbálni a korabeli fegyvereket, páncélokat, kupákat meg vérteket, és áá, annyira jó volt! x3 (Imádom az ilyen gyerek-barát kiállításokat, mert nekem is mindig az a mániám, hogy alaposan megtaperoljam és használjam a kiállítási tárgyakat, nem szeretem, ha tilos hozzájuk nyúlni. xD)

Ezt követően a siklósi várat néztük meg - én rádöbbentem, hogy itt már jártam xD - kigyönyörködtem magam a kápolnában - Csilla örömére énekeltem a Liliumból xD - illetve Zsoltival zongoráztattam, mert volt ott egy csodaszép hangszer, mondtam, hogy nálam jobban tud játszani, legyen szíves. XD Túl sok újat nem tapasztaltam legutóbbi ottjártam - négy-öt év? XD - óta, de a Kanizsai Dorottya rózsakertje meseszép volt. x3 (Meg kisétáltunk egy bizonyos "gyilokjáró"nak nevezett peremre is, ahova kiírták, hogy 18 éven aluliak csak nagykorú felügyeletével mehetnek, 18 év fölöttiek meg csak saját felelősségre. XD Úgy hirtelenjében nem tudtam, hogy miért én leszek felelős az osztályomért - meg rajtam kívül még két-három ember, ugyanis a tanáraink még nem értek fel xD - ha netán-tán valaki lezúgni az egyébként elég jelentősen biztosított kis útról, de jót derültem a tényen, hogy én már ilyen felelősséggel felruházott személy vagyok. xD)

Majd miután mindent megnéztünk, végre lemasíroztunk a buszunkhoz - közben elkezdtem érezni, hogy még pár lépés, és a kislábujjam tőből fog leválni a lábfejemről, annyira kikezdte a tegnapi túra a maival karöltve xD - úgyhogy kicsit hisztisen szálltam fel a buszra, és nonszensznek éreztem, hogy még egy "tudáspróbát" is írjak a túránk során elhangzott kiselőadásokra irányuló kérdésekből, főként akkor, mikor ofőm feltette kérdésként, hogy "folytasd a következő sort: ,,Egy szőkített nő..." majd írd le az egész versszakot!" (Nem tudom, ki az, aki egy Kispál és a borz-szöveget első hallásra meg bír jegyezni, én minden esetre rendesen felháborodtam, hogy ez mégis WTF?! XD)

De végül is 12,5 pontom lett, ami a 14-ből nem is olyan siralmas. Kulturálódtam, akár csak a lábosom. xD Aztán este hatra végül meg is érkeztünk a Mátyáspince elé, Csillával meg turistát játszva masíroztunk el az Astoriáig, hogy végre hazajussunk. xD (Bőröndökkel mentünk, úgyhogy felvetettem, mi lenne, ha angolul társalognánk, hányan hinnének minket turistának? És beleegyezett. xD)

Úgyhogy egy nagyon kellemes kis osztálykirándulással a hátam mögött érhettem haza, és bevallom, kicsit csaltam a dátummal, mert már 20-a van, és nem 12-e, de lusta dög vagyok átfogalmazni az első bekezdéseket, meg olyan jól mutatnak ott. xD (Azóta kész a cikkem. xD)

Na jó, ennyi mára, végre, hagytam magam után valami személyesebb nyomot is itt e virtuális világháló eldugott szegmensében. ^^

Adieu!