lélekrugóit (túl)kifeszítem
de abba a hibába nem SM
hogy értelmet igen betűket nem
nézek mert visszanéz rám é(n)nekem
ó betűk adták őket a vég/knek
pék pukkannak szét mint a buborék
elröppennek miket felbrekegnek
a tó alól a bőgő békabék(ák)
mellettük elnyújtva feljajdulnak
saját nyakukat fojtogató jék
kik leírva lettek csak tintakék
ek kérdez ik ők ugy-e jól ragzanak
meghason(u)ló lágy elipszilon
ki más nyelvben senkivel nem rokon
mint amolyan magának maradt (a)m
zöngéstelen párja nincs neki sem
