No láááám, hát tényleg nem írtam semmit még ebben az évben? XD Mármint a novellácskán kívül. Valóban... döbbenet, be kell hogy valljam, bár, már meg se lepődöm csökevényes memóriámon, idén úgy fest, jól elfelejtettem évet összegezni. xD (Minek azt, mondjátok a tutit, hiszen ne hátra nézzünk, hanem előre! XD)
No de, most főként az egóm volt az, ami rávett egy kisebb bejegyzésre - tényleg nem lesz túl sok XD - méghozzá azért, mert ma annak ellenére, hogy elaludtam, és a késés behozása érdekében kihagytam a reggelit, s annak is ellenére, hogy majdnem pofára estem a lucskos úton - utálom a havasesőt... most döntse el, hogy hó vagy eső akar-e lenni?! - amint beértem az iskolába kellemes meglepetés volt az Eötvös Diák kiosztása.
Suliújság. Az osztási ceremónia úgy fest, hogy a főszerkesztő - ofőm - és a többi szerkesztő állnak az bejáratnál, 800 példánnyal, és osztogatják. Egyenként, minden egyes bejövőnek.
És túl azon, hogy ez egy szép kis gesztus szokott lenni minden negyedévben, most még izgatott is lehettem: életemben először voltam tisztában azzal, hogy a munkám is benne van! x3
Bezony emberek, publikáltam. De ráadásul nem egyet, de mindjárt kettőt - na jó, csak másfelet, mert az egyikben csak félmunkát végeztem. xD
A fél, az egy interjú, amit Csillával csináltunk - illetve Csilla csinálta, én meg mentem, mint kísérő és kérdező. xD (Vicces volt amúgy, Imre Flóra tanárnőt interjúvoltuk, leültünk, és mivel kínos csend állt be az elején, felszólaltam, hogy ,,ugyan én itt csak mint kisegítő vagyok jelen, és nem az én munkám lenne ez, tehát itt nekem szavam nincsen, de ha már itt vagyok, hát kérdezek." xD Nem véletlenül rágtam át magam majdnem minden kötetén a költőnőnek egy hétvége alatt. xD)
Hanem az egy, ami az én művem: egy novella. x3 Amikor mutattam Bacsónak először, és elolvasta, mondta, hogy bele is lehetne tenni a suliújságba. (Na, már itt megdobbant a pici szívem, még november környékén. XD)
Aztán most a kezembe kaptam. Tudtam, hogy Bacsó írt hozzá ajánlást, csak nem tudtam mit. Esküszöm, ennyire kalapáló szívvel még életemben nem lapoztam fel egy újságot. xD Ellenben az első, ami szembejött velem az egy Fösvény-kritika volt... x3
Nem tudom, hogy fogalmazzam meg... Bárhányszor gondolok vissza a Fösvényre, csak az jut eszembe, hogy lebegek, repülök, boldog vagyok, szabad vagyok, élvezem, gyönyörrel tölt, és újra akarom, újra, még még még!
Ezek után olvasni a kritikát... Kevés volt! Rémületesen kevés volt egy oldal a Fösvényről! Rettenetesen, és ráadásul látszott is rajta, hogy az illető tudott volna még írni, óh, de még mennyit tudott volna, de bele kellett férnie egy A4-es papírlap szűk keretei közé... Borzasztó. xD
Aztán beleakadtam az interjúba is, majd újabb két lapozás - és két novella, amiket elolvasva megnyugodtam, hogy nem csak nekem van beteg fantáziám xD - megtaláltam Bacsó kritikáját. Rövid kis ajánlás, de azért megtudtam, mi lett sok, vagy éppen kevés, illetve "vadhajtás", amit "érdemes lett volna kimetszeni". xD
De... de-de-de az az érzés, hogy egy újságban, még ha "csak" suliújság is, ott van a novellám, ott van egy "művem", a nevemmel, és azt tényleg hivatalosan, nyomdában sokszorosították - 800 példányban...! *.* - és-és-és... Jesszusom, mindjárt elájulok!
De ez még nem elég, neeeem, kérem! XD A legszebb az volt, amikor becsuktam az újságot, és a hátlapon kit láttam meg, na kit? Hát magamat. XDDD
Illetőlegesen Fecskét, de ez részlet kérdés, Fecske én vagyok. És Ő is Én, úgyhogy tudjuk egymásról, ki kicsoda. xD
(Ez azért érdekes, mert az én osztályomból, Bence, Viti meg én játszottunk a Fösvényben. Ofőnk a főszerkesztő... Szerintetek ki van a hátlapon...? Bence, Viti, meg én... XD Hmmm, gyanúúúús... xD)
Na jólvan, ennyit rólam, még úszom az eufóriában és delíriumban, ráadásul épp A Testtolvaj meséjét olvasom - Lestat, imádlak... - úgyhogy... Asszem lelövöm magam mostra... xD
Adieu!
